Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.
Ülésnapok - 1892-647
647. országos ülés 1896. szeptember 3-án, csütörtökön. ! I nél és beruházásoknál megtakarításokat sikerült elérni részben a konverzió által és másrészről az által, hogy bizonyos millenáris kiadások, a melyek az 1896-ki költségvetésben szerepeltek — 400.000 forintnyi összegben — a jelen előirányzatból elesnek. A mi a bevételeket illeti, azt hiszem ezekkel sokkal rövidebben végezhetek, a mennyiben itt a megelőző évvel szemben kevés változtatás történt. (Halljuk! Halljuk!) A belügyi tárczánál emelkednek a bevételek 121.000 forinttal a mely egészében véve a fővárosi rendőrség átalányát képezi; a pénzügyi tárczánál azonban apadnak a bevételek 2,866.000 forinttal, a minek fele a rendes kezelésre, fele az átmeneti kezelésre esik. Az egyenes adókat változatlanul prelimináltam 99,020.000 forintban, daczára annak, hogy a zárszámadások alapján emelhettem volna ezt a tételt; (Helyeslés a jobboldalon.) belsőleg azonban az egyenes adók prelimináréját a zárszámadási eredmények tanúsága szerint némileg változtattam, nevezetesen annyiban, hogy a kereseti adót emeltem 660.000 forinttal, a nyilvános számadásra kötelezett válalatok és egyesületek adóját 250.000 forinttal, összegen tehát 910.000 forinttal, ellenben leszállítottam a tőkekamat- és járadékadót, a hadmentességi díjat, a késedelmi kamatokat, az adóbehajtási illetékeket és a költségtérítvényeket összesen szintén 910.000 forinttal, úgy, hogy a főösszeg ennek következtében változást nem szenved. A fogyasztási adóknál az összes emelés 1,070.000 forint; a szeszadót leszállítottam ugyan 500.000 forinttal, mert az utóbbi években a szeszadónál némi csökkenés mutatkozott; azonban emeltem a czukor adót 800.000 forinttal, mert ez az adó két forinttal emeltetett. Emeltem továbbá a söradót 250.000 forinttal és a sör-italadót 480.000 forinttal a zárszámadási tényleges eredményeknek megfelelőleg. A bélyegilletékeket és díjakat emeltem, szintén a tényleges eredmények alapján, 1,087.000 forinttal ; a dohányjövedék bevételeit 75.000 forinttal, a sójövedék bevételeit a zárszámadások alapján 216.000 forinttal, a fémbányászat bevételeit 60.000 forinttal, a hidak jövedelmét 40.000 forinttal, a különféle bevételeket 198.000 forinttal. Azonkívül az állami előlegekből származó bevételeket emeltem 1,093.000 forinttal, miután a fővárosi közmunkák tanácsa abban a helyzetben lesz, hogy előlegét az államkincstárnak visszatérítheti. Ellenben leszállítottam a bevételeket a pénzverésnél, még pedig a rendes kezelésben és az átmenetiben 4,746.000 forinttal, a vasműveknél az új számlázási rendszernek megfelelőleg 734.000 forinttal; az államjavak eladásánál és a telepítvényesek járulékainál leszállítottam bevételeket 925.000 forinttal főleg azért, mert a telepítvényeseknek a megejtett leszámolás alapján hosszabb fizetési határidők adattak és így az évi esedékes részletek csökkennek. A kereskedelmi tárcza bevételei emelkednek 3,266.000 forinttal. Ebből esik a postára 1,200.000 forint, a postatakarékpénztárakra átfutó tételként 102.000 forint, az államvasutakra pedig nagyon mérsékelt számítás szerint 1,400.000 forint, a gyárakra 394.000 forint, a többi ágazatokra összesen 170.000 forint. Ezek a főbb változások, melyek a bevételekben mutatkoznak. Ezeket összevonva kiderül, hogy a rendes bevételek összes emelkedése 2,547.000 forint, ellenben az átmeneti bevételek apadnak 285.000 forinttal, úgy, hogy az összes bevételek emelkedése 2,261.000 forintot tesz ki. Ha már most összehasonlítom az összes kiadásokat az összes preliminált bevételekkel, kiderül az, hogy az 1897. évre prelimináltunk kiadás czímén öszszeaen 475,238.670 forintot, bevétel czímén összesen 475,326.305 forintot, úgy, hogy a felesleg, mely mutatkozik, 87.635 forint, vagyis 66.410 forinttal több, mint az előző évre preliminált felesleg. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezekután, t. ház, (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) miután álllamháztartásunknak úgy legközelebbi múltját, mint jelenét szemügyre vettük, és ha egy rövid pillantást akarunk vetni a jövő alakulásokra, azt hiszem, hogy azon tapasztalatok alapján, melyeket államháztartásunk fejlődése körül eddig tettünk, némi jogosultsággal állíthatjuk azt, hogy a mennyiben a jövőben a kiadások preliminálása körül óvatossággal és mérséklettel járunk el és exorbitáns követelésekkel nem lépünk fel, (Helyeslés jobbfelől.) az állami élet normális fejlődéséből származó szükségleti többleteket képesek leszünk saját bevételeink természetes emelkedéséből fedezni (Helyeslés jobbfelől.) minden rendkívüli eszköz igénybevétele nélkül. (Helyeslés jobbfelöl) Nem szabad azonban felednünk, t. ház, hogy két, igen nagy fontosságú feladat vár, legalább a legközelebbi jövőben, megoldásra. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik nevezetesen a valutarendezés folytatása és befejezése, a másik pedig az adrainisztráczió rendezése. A valutarendezésről később leszek bátor részletesebben nyilatkozni. Ez alkalommal csak azt kívánom megjegyezni, hogy az ebből származó költségek teljesen fedezve vannak, amennyiben—mint méltóztatnak tudni — az államjegybevonás czéljából szükséges aranykészletek összege már rendelkezésre áll, sőt a mennyiben a valutarendezés bizonyos fokozottabb áldozatokat venne igénybe, e czélra rendelkezésünkre áll az a 48 milló forint áradék, melyet a törvényhozás e czélra 2*