Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

\ 3 g 652. országos ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. előfordulhat, hogy a kúria nem is ítélhet, mert egyáltalán nem tartozik ez intézkedés bírói hatáskörhöz, tehát föl sem mentheti az illetőt. így nevezetesen elő fog az fordulni, ha területen kívüliség esete forog fenn, akkor a magyar bíróság az illető felett nem ítélhet, mert ezzel nemzetközi jogot sértene meg. De előfordulhat az is, hogy a járásbíróság vagy a királyi törvényszék által elitélt vádlottat a kúria ily módon megfosztaná az esküdtbíróságokban rejlő garancziáktól, ha tudniillik a büntetendő cselekmény az esküdtbírósághoz tartozik; már pedig senkit illetékes bíróságától elvonni nem lehet. Ez alapon ajánlom az utolsó bekezdéshez a következő pótlást: » Hatáskör hiánya esetében pedig az ítéletet megsemmítvén, az illetékes hatósághoz utasítja.« Elnök*. Kivan valaki szólani? Ha senki, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést. A 442. szakaszt a ház elfogadja. Elfogadja-e a ház a Plósz Sándor képviselő úr által benyújtott pótlást? (Igen!) A ház elfogadja. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 443—491. szakaszokat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a 492. §-t). Chorin Ferencz! Chorin Ferencz előadó: T. képviselő ház ! A 492. §. negyedik bekezdése intézkedik azon zárlatról, a melyet a királyi ügyész, vagy a nyomozást teljesítő rendőri hatóság elrendelhet akkor, ha a terhelt intézkedéseket tesz vagyonának elidegenítésére, vagy elrejtésére. Minthogy a ház által már elfogadott szaka szók szerint a királyi ügyész nyomozó cselekményt teljesíteni nem fog, ennek folytán indítva nyozom, hogy a 492. §. negyedik bekezdését az igazságügyi bizottság pótjelentése szerinti szövegben méltóztassék elfogadni, (Helyeslés.) mely akkép szól: »Ha a terhelt intézkedéseket tesz vagyonának elidegenítésére vagy elrejtésére, a nyomozást teljesítő i endőri hatóság is elrendelheti a bűnügyi zárlatot.« A királyi ügyész ezen módosítás elfogadása esetében, bűnügyi zárlatot el nem rendelhet. (Helyeslés.) Elnök: A 492. §-nak első három bekezdése elfogadtatik. A negyedik bekezdésre a pótjelentésben van az ellenindítvány. Elfogadja-e a ház a pótjelentésben foglalt ellenindítványt, igen, vagy nem? (Igen!) A pótjelentésben ajánlott szöveg elfogadtatott és a 492. §. többi részei változatlanul maradtak. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 493— 521. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa az 523. § t). Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza ! Polonyi Géza: T. ház! Néhány szavam van, mielőtt elbúcsúzunk ezen törvényjavaslat részletes vitájától és ez röviden a következő. Egy nagy kódexnek a képviselőház plénuma előtt való tárgyalásánál tisztában kell lenni minden képviselőnek azzal, hogy a részletekre, aprólékokra kiterjedő módosítások tárgyalása egy képviselőház nagytermében úgyszólván fizikai lehetetlenség. Ezen intenczió vezetett bennünket akkor, midőn ezen törvényjavaslatnak általunk ismert némely hézagai tekintetében lemondtunk arról, hogy teliére legyünk a t. háznak módosítások előterjesztésével. Nagyban é* egészben az a meggyőződés vezérel bennünket, hogy kötelességet teljesítettünk, mert ezek az apró, részletes hiányok nem fogják megakadályozni azt, hogy ez a törvény üdvös és hasznos eredményeket biztosítson a társadalom és az állam számára. Most is ez a czél vezérel, midőn módosítást be nem nyújtok, hanem ezen szakasznál csak magyarázatot kérek a t. kormánytól, esetleg a t. előadó úrtól. Ezen szakaszban fel van véve az, hogy a járásbíróságok előtti tárgyalásoknál ügyvédjelöltek ÍR szerepelhetnek mint védők. Szemben a törvényjavaslatnak a védelemről intézkedő rendelkezéseivel, hol az mondatik, hogy a védő ügyvéd vagy jogakadémiai t már lehet, ez félreértésekre adott okot és pedig olyan tekintélyes jogászi "oldalról is, mint Issekutz t. képviselőtársam, kiről ismételten meggyőződhettünk, hogy alaposan képzett jogász. Itt a házban felmerült az a nézet, hogy ezen törvényjavaslat szerint a jövendőben az ügyvéd a törvényszéki tárgyalásoknál ügyvédjelöltjét nem helyettesíthetné. Ha ez a magyarázat helyes volna, tarthatlan állapotokra vezetne. Ez kétségtelen. Mert, hogy egyebet ne mondjak, a fővárosban, de a vidéken is megtörténik, hogy egy és ugyanazon ügyvédnek egy napon öt-hat kriminális tárgyalása van, esetleg egyik a felsőbb, másik az alsóbb bíróságnál, tehát fizikailag egyáltalán lehetetlen volna, hogy az az ügyvéd feladatának megfeleljen. T. ház! Hogy az ilyen állapot bekövetkezzék, azt az én felfogásom szerint a törvényjavaslat nem czélozza, de nem is czélozhatja. A tévedés ebben áll: én így magyarázom a magam részéről a törvényt, — azt hiszem, a miniszter úr is ezen magyarázatot fogja annak adin

? — hogy a tényleges helyzet, a jelenlegi helyzet is szórói-szóra ugyanaz, a mi ezen javaslatban foglaltatik, tudniillik, hogy a törvényszéki tárgyalásoknál — nagyon helyesen — csak ügyvéd bízható meg a képviselettel — most már jogakadémiai éa egyetemi tanár is, — de fenmarad, mert nem érintetik az ügyvédi rendtartási, 1874. évi XXXIV. törvényezikk 15. §-a, melyet az előttünk fekvő életbeléptetési törvény sem akar hatályon kivűl helyezni, hogy az ügyvédjelölt a tárgyalásoknál eljárhat úgy a törvény-