Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-652

122 652. országos Ülés 1896. szeptember 11-én, pénteken. nem fog szólani. Kivan más valaki szólani? (Nem!) Tehát a 357. §. elfogadtatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 358. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! A 358. §. tartalmazza az elnöknek adott azt az utasítást, hogy mit kell a főkérdésbe felvennie. így specialiter tartalmazza azt, hogy a főkérdésbe, a mennyire leketséges, befoglalandó épen az előbb vitatott beszámíthatóság kérdése is. A rákövetkező szakasz szerint azon esetben, ha a beszámíthatóság kérdése nagyon komplikálná a főkérdést, akkor az külön kérdésbe foglalandó. A 358. §. szövegezésénél azonban, előreláthatólag csak tévedésből, csupán az igenlő válasz esete vétetett fel, már pedig az esküdtek a beszámíthatóság kérdésére akár igenlőleg, akár tagadólag válaszolhatnak, tudniillik vagy megállapítják a beszámíthatóság fenforgását, vagy kizárják azt. Ennélfogva a szakasz úgy szövegezendő, hogy az eskädtek mindkét esetben a választ kellőleg adhassák meg. A szakasz helyesen így volna szövegezendő: »az esküdtszék valamelyik tagja felhozta, a főkérdésbe lehetőleg akként foglalandók be, hogy a főkérdésre adott válasz fenforgásukat kizárja vagy megállapítsa«. Ennélfogva az első bekezdésből ezen szó: »igenlő«, kihagyandó, »kizárja« után pedig beteendő: »vagy megállapítsa«. Ajánlom módosítványomat elfogadásra, mint a mely klarifikálja a szöveget. Plósz Sándor államtitkár: T. ház! Én megvallom, hogy ezt az indítványt nem értem, azért nem értem, mert a 358. §. szerint a főkérdés arra irányúi, hogy bűnös-e a vádlott a vád tárgyává tett cselekményben, ennélfogva a főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett nemcsak a megkülönböztetésére alkalmas ténybeli körülményeknek, hanem a vád szerint alkalmazandó törvényben meghatározott alkotó elemeknek elősorolásával is körülírandó. Már most az esküdtek arra felelnek, hogy bűnös-e vagy nem. Ha azt mondják, hogy bűnös, azzal kizárják egyszersmind (Egy hang a szélső haloldalon: Dehogy zárják!) azon ténykörülményt, a mely a beszámítást kizárja, de ha nemmel felelnek, akkor az én nézetem szerint nem állapítják meg ezen beszámítást kizáró oknak fenforgását, mert hogy miért mondj/ik azt ki, miért nem, az abból a válaszból ki nem derül. Lehet, hogy azért, mert a bűntettnek valamely alkatelemét nem látják fenforogni. Ennélfogva ezen indítványt nem tartanám elfogadhatónak, ha ennek más jobb értelmet nem méltóztatik adni. Polónyi Géza: T. ház! Köteles vagyok szavaim értelmét helyreigazítani. Az államtitkár úr az esküdtszéki intézmény tekintetében lényeges tévedésben van. Ha a törvény csak úgy hozná be az intézményt, hogy az esküdtekhez csak egy kérdés intéztetik, hogy tudniillik bünös-e a vádlott, igaza Yolna az államtitkár úrnak; de a saját maga által szerkesztett törvény azt mondja, hogy az esküdtekhez nemcsak a bűnösség kérdésében és nemcsak egy kérdés intézendő. Épen a 358. §. distributive mondja ki, hogy kérdés intézendő' az iránt, forog-e fenn büntetendő cselekmény s másodszor beszámítható-e vagy sem, azaz forog-e fönn önvédelem esete, elmebeli állapot hiánya, elévülés vagy nem döntetett-e el az ügy már más ítélettel? Ez tehát nem egy kérdés. E szakasz már most azt mondja: ha lehet, tessék az elnöknek beletenni a főkérdésbe, tudniillik a bűncselekmény fenforgásának kérdésébe a mellékkérdést, tudniillik a beszámíthatóság kérdését; ha pedig ez nem lehetséges, mert nagyon komplikálná a kérdést, külön kérdést kell feltenni. Az esküdtek úgy a fő-, mint a mellékkérdésre felelhetnek igennel vagy nemmel. De az államtitkár úr szövege szerint csak az igenlő válasz van prevideálva, pedig nyilvánvaló — hisz ez inkább csak stiláris dolog — hogy prevideálni kell a nemleges választ is, azaz ki kell mondani, hogy az igenlő válasz kizárja, a nemleges pedig megállapítja a beszámíthatóság fenforgását. Azt hiszem, jogászembernek ezt könnyű megérteni. Sajnálom, hogy az államtitkár űr meg nem értette. Plósz Sándor államtitkár: Személyes kérdésben kérek szót. Abban az esetben, melyre a képviselő úr módosítása czéloz, az ^an szóban, hogy egy kérdés belefoglaltatik a főkérdésbe, tehát nem mellékkérdésről van szó. Polónyi Géza: Nem érti! Elnök: Kérem Polónyi képviselő urat, ne szakítsa félbe a szónokot. Plósz Sándor államtitkár: Ennélfogva azt a választ, hogy ezt jogász létemre nem értem, nem fogadhatom el. Visontai Soma : T. ház! Sajnálom, hogy Polónyi Géza t. képviselő úr indítványát nem fogadhatom el. Teljesen osztozom az államtitkár úr felfogásában. A 358. §. megállapítja, hogy a beszámíthatóságot kizáró okok, ha bonyolultak, külön kérdésben is föltehetők. Az első kérdés azt a lehetőséget akarja elkerülni, hogy esetleg a főkérdés ne tétessék fel oly tévesen, hogy ne a bűnösségre fektettessék a súly. Helyesen mondja ez a bekezdés, hogy a beszámíthatóságot kizáró okok, a mennyiben azokat a felek érvényesítették, a főkérdésbe teendők bele. Egy példát hozok fel. Ha valaki emberölést követett el, és azt mondja, jogos védelemben cselekedett, a mely esetben a törvény a beszámíthatóságot kizárja, a kérdés úgy tétetik fel, hogy egészen részletesen mondatik el a