Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-651

110 651. országos ülés 1896. szeptember 10-én, csüt5rt5k5n. vagy ezt kiürítteti, a fogva levő vádlottat pedig a határozat meghozataláig mind a két esetben eltávolíttatja, E szerint, t. ház, oly esetben is el kellene a tárgyalóteremből a vádlottat távolí­tani oly törvényszéknél is, a hol elég helyi­ség van és a bíróság a tárgyalóteremből a szom­széd tanácskozási terembe vonul vissza. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Természetes! Mérey Lajos: Hát én azt hiszem, t. ház, csak lassan a testtel; mert a gyakorlat meg fogja mutatni, hogy hova fog ez vezetni. Azt kérdem én, hogy oly esetbea, a hol nem a legközvetlenebb közelségben van a fogliáz, honnan a vizsgálati foglyokat a főtárgyalásra kell vezetni, hová fogják azt a foglyot elhelyezni és nem lesz-e nehezebb annak a fegyőrnek hely­zete és nem adnak-e az illető fogolynak alkal­mat a szökés megkísérlésére inkább, mint akkor, ha a tárgyalóteremben őriztetik addig, míg a bíróság a tanácskozóterembe visszavo­nult? Ez a gyakorlati életben nem fog czél­szerfínek bizonyulni és felesleges kényelmet­lenségek és kellemetlenségeknek lesz forrásává. Ott igenis van értelme az ilyen intézkedés­nek, a hol a törvényszék kevés helyiséggel ren­delkezik; ellenben, a hol külön tanácskozóterem is van és a tárgyalóteremben ott marad az egész közönség, ott maradnak a panaszosok, a a védő : ott e szakasz intézkedése nem indokolt. Teljes tisztelettel kijelentem tehát, hogy én ezt nem találom valami rendkívül sikerült intéz­kedésnek és azért oly iránya módosítást hozok javaslatba, a mely megengedi, hogy a vádlott is beiimaradjon a tárgyalóteremben oly esetben, mikor a bíróság a tanácskozóterembe vissza­vonni. Módosítványom az, hogy a 32Í. §. második sorában levő ezen szó után: »kiürítteti«, tétes­sék : »és ez esetben« ; azután pedig ezen szavak: »mind a két esetben« kihagyandók. Ilyformán a gyakorlati élet követelményei­nek jobban fog ezen szakasz megfelelni, és azért ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Eélyeslés a szélső haloldalon). Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Én nem hivatkozom arra, hogy ez a rendelkezés minden más per­rendtartásban bennefoglaltatik, hogy tudniillik a vádlottat akkor, midőn a bíróság kivonul a terem­ből, a közönség közül kivezetteti, mert hiszen ez az intézkedés a gyakorlati élet által van indi­kálva, hogy érintkezések, összebeszélések és szemmel való nem tudom micsoda tárgyalások folytartassanak. Ez föltétlenül szükséges rendel­kezés, (Mozgás a szélső baloldalon.) ha a gyakor­lati életet nézzük, az pedig igen egyszerű dolog, mert hiszen nem kell azt a terheltet vagy vád­lottat visszavezetni a maga fogházába, vagy nem tudom hova; minden modernül épített törvény­széknél, a mint tudni méltóztatik, van a vádlottak­nak, terhelteknek külön szobája, a hova vissza­vezettetnek és őriztetnek egészen elkülönítve mindjárt a törvényszék terme mellett, (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang: Be vidéken nincs!) úgy, hogy e miatt aggály egyáltalán nem forog fenn és én kérem a tervezetet eredeti szövegében elfogadni. Elnök: Kivan-e még valaki szólani? Senki sem. Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Felteszem kérdésre az eredeti szöveget és ha az elfogadtatik, úgy, a mint az javaslatba hozva van, akkor ezek a módosítások elesnek. Kérem azokat, kik a 321. §-t eredeti szövegé­ben elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Több­ség ; a ház elfogadta; a beadott módosítvány nem fogadtatik el. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 322— 325. §~okat, a melyek észrevétel nélkül elfogad­tatnak, olvassa a 326. §-t) Lakatos Miklós jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház! A 326. §. negyedik pontjának teljes kihagyását indít­ványozom. Ezen negyedik pontnak a 326. §-ban benmaradása ellenkezik ezen törvénynek már elfogadott más intézkedésével — és bocsánat a kifejezéséit, —valóságos képtelenség, figyelembe véve a többi intézkedéseket. Mert ime a 4. §. szerint, ha a vád törvényes emel hete­séhez szükséges felhatalmazás vagy kivánat hiányzik, akkor felmentő ítélet hozandó. Ha méltóztatnak elolvasni és visszaemlékezni a már elfogadott 4. §-ra, akkor egyúttal meggyőződ­nek arról, hogy a hol felhatalmazás vagy kivá­nat szükségeltetik, ott a nyomozaton tálmenni nem is szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, hogy a felhatalmazás hiányát ne vegyék észre a nyomozaton túl sem a vád­tanácsban, akkor, midőn a vádirat ellen ki­fogás adatott be és az tárgyaltatik, sem a főtárgyalást vezető elnök észre ne vegye, a ki az egész ügyet tanulmányozni kényszerül, tehát az első pillanatban keresi a felhatalmazást, sem magán az egész végtárgyalás folyamán ki nem tűnnék, — az igénytelen nézetem szerint — teljesen ki van zárva. Vagy ha, — a mint az államtitkár úr integetéséből következtetni jogosítva vagyok, ez nincs kizárva, — akkor önök a 4. §-t nem értették, nem akarták ezt oly komolyan érteni a bíróság kötelességének, mint én értem azt, a hol a törvény azt mondja, hogy a hol a fel­hatalmazás vagy kívánalom nincs meg, ott a nyomozaton túl menni nem szabad, ott a fő tár­gyalást kitűzni, meggyőződésem szerint, teljesen lehetetlen, vagy akkor a bíró nem tudja, hogy mi a törvény.

Next

/
Thumbnails
Contents