Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-651

98 6ol. országos ülés 1896. szeptember 10-én, csütörtökön. győz a t. miniszter úr által benyújtott javaslat indokolása, mely 303. lapján a következőket mondja: »Az előzetes letartóztatást elrendelő ható­ságnak nem szabadna csupán azt vizsgálni, hogy a felsorolt körülmények egyike vagy má­sika fenforog-e vagy sem, hanem individuali­zálni kell az eseteket, vagyis azt kell beható, lelkiismeretes vizsgálat tárgyává tenni, hogy azok az okok, melyek a szökés veszélyének véleményezésére alkalmasak, az illető esetben a tettes vagy részes specziális viszonyainak figye­lembe vétele mellett ezt a vélelmet alapossá teszik-e vagy sem?« Tudjuk, hogy épen azon közegek, melyekre az előzetes letartóztatás bízva van, abszolúte nem bírnak, de a dolog természete szerint nem is bírhatnak azon qualifikáczióval, mely szerint megítélhetnék, hogy ezen esetben az előzetes letar­tóztatásnak helye van-e vagy sem ? Ezeknél fogva pátolom Visontai Soma képviselőtársam módosít­ványát és kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Egyetértek előttemszólt t. képviselő­társammal abban a tekintetben, hogy ez a 141. §. a büntetőperrendtartási javaslatnak csakugyan egyik legfontosabb szakasza, mert igen életbe­vágó rendelkezéseket tartalmaz, különösen abban a tekintetben, hogy az az állampolgárok szemé­lyes szabadságának korlátozását igen közelről érinti. Fontos és nehéz kérdéseket kellett ezen szakasz szövegezésénél eldönteni. Két fontos ér­dek állt egymással szemben és pedig először az, hogy az állampolgárok személyes szabadsága szükség nélkül korlátok alá ne vettessék; má­sodszor az, hogy az igazságszolgáltatás menete biztosítva legyen és meg ne béníttassék az­által, hogy a tettesnek alkalom adassék arra, hogy szökés által magát a büntetés alól elvonja. Igen nagy gonddal és körültekintéssel lett a ja­vaslatnak ez a szakasza szövegezve. Különösen az igazságügyi bizottságban képezte ez alapos és beható megfontolás tárgyát. Mindennek követ­kezményeként konstatálhatom, hogy a nehéz kér­désekre való tekintettel ezen szakaszban ezen kérdések lehető legszerencsésebb megoldást nyertek. Ezen véleményemet alapítom arra is, hogy annak intézkedései ellen döntő és lényeges ki­fogások sem a szakvéleményekben, sem a sajtó kritikájában fel nem merültek. Visontai Soma képviselő úrnak indítványa abban kulminált, hogy hagyassék ki a 141. §. végsoraiban foglalt azon rendelkezés, ha alaposan lehet attól tartani, hogy az alkalmazandó büntetésnek előre látható nagyságánál fogva a terhelt megszökik. A ja­vaslat szakaszának ezen rendelkezése a magyar jog fejlődésén alapszik. A magyar törvénybe be volt iktatva, hogy főbenjáró büntetendő cselek­mények esetében a terhelt vagy tettes feltétlenül letartóztatandó. Imperativ rendelkezés volt tehát erre nézve, és akár forogtak fenn oly körülmé­nyek, akár nem, a melyekről azt lehet követ­keztetni, hogy a szökés által meg lesz hiú­sítva a büntető igazságszolgáltatás menete, le kellett őt tartóztatni. Az itt szóban levő bűn­cselekmények legnagyobb része ezek közé tar­tozik, mert a 149. § ban érintett két esetre nézve, tudniillik midőn életfogytig tartó büntetés és mi­dőn halálbüntetés szabatik ki, megvan a külön intézkedés, de főbenjáró büntetendő cselekmények fogalma alá és más egyéb súlyos beszámítás alá eső bűncselekmények is felsorolandók, azok tudniillik, melyekről itt szó van. A magyar tör­vénynek ezen szigorú intézkedését a gyakorlat a változó viszonyok szerint némileg enyhítette ugyan, de ez még ma is a különböző törvény­székek gyakorlata szerint különbözőkép, de elég szigorúan gyakoroltatik. A javaslat ezen intéz­kedéssel számolt és enyhítette a jelenlegi álla­potot, a midőn ugyanezen bűncselekményekre nézve kimondja, hogy nem az határoz kizárólag, hogy súlyosabb beszámítása e vagy nem, hanem annak a közegnek, a bírónak meg kell bírálnia azt, hogy forognak-e fenn oly körülmények, melyek valószínűvé teszik, hogy a büntető' igaz­ságszolgáltatás menete szökés által meg fog aka­dályoztatni. Csak ha ez fenforog, akkor áll be a letartóztatás. Ennek megállapítását és megbí­rálását máskép garantirozni nem lehetett, mint hogy a javaslat azt a független bíróra bízza. Ezt az intézkedést azonban eliminálni teljesen lehetetlen és annak fentartásához feltétlenül ra­gaszkodom, mert azon cselekmények, melyekről itt szó van, olyanok, melyeknek elkövetése a közönségben bizonyos szenzácziót idéz elő. Szá­zak, ezrek szeme függ azon, hogy a cselek­mény milyen megtorlásban fog részesülni. Ha már most megvan a tettes, megvan a bűn­cselekmény, a közönség várja annak megbünte­tését, és ha nem gondoskodunk eszközökről és arról, hogy a büntetés be is következzék: akkor az igazságszolgáltatást fogjuk kompromittálni, midőn az élet kezünkbe adja a tettest és cselek­ményt és nem vagyunk képesek megbüntetni. Feltétlenül Szükséges tehát ezen intézkedést fentartani. Én ebben a kérdésben a független bíró kognicziójánál nagyobb garancziát nem is­merek. Visontai Soma képviselő úr másik indítvá­nya, hogy kihagyassék ez a rész is: »végre ha megszokásétól azért, mert állandó tartózkodó­helye vagy rendes keresetforrása nines«. Ezt azzal indokolja, hogy ez az intézkedés mintegy a szegény embereket sújtaná. Ez azonban nem

Next

/
Thumbnails
Contents