Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-622

í «28. országos ülés 1896. május ló-én, pénteken. képviselőházhoz folyamodnak, az ezredéves Örömünnepet milleniumi ünnepnek írják. (Helyeslés. Derültség jobbfelől.) Remélem, hogy nem gúnyos mosolygás ez, a mint megszoktuk azokat, a kik jó magyar neve levén valamely tárgynak, felkérik barátaikat, a képviselőházat, a sajtót többszörösen annak használatára, hogy ezt megmosolyogják. Eddig semmi nyomát sem látom ilynemű felszólalásomnak ; tudom, hogy mindnyájan bűnösek vagyunk benne, mert a ki az angyalok közt él, angyallá kell válnia, fordítsuk meg, a ki ördögök közt él, ördöggé. Én emlékezem rá, midőn itt legelőször az ezredéves ünnep megülésére bizonyos év elhatározásáról volt szó, akkor maga azon előterjesztő miniszter úr véletlenül használta e szót »millenium,« /-millenáris,« de itt e házban történt felszólalás következtében és ki kell jelentenem a kormány részéről örvendetesen, mondom, a menynyire csak lehet, megtartatik és a bizottságok részéről is, hogy mindenütt ezredév, ezredéves, és ezredévi-nek mondatnak. Azonban elkezdett a sajtó az ezredéves ünnepségekről írni. Én becsülöm a sajtót, hogy amaz idegen szavakhoz ő szoktatta olvasóit, de bocsássanak meg munkásai, mivel maguk közt nem gondolkoznak mindig oly magyar lélekkel és magyar szívvel, a mint azt én óhajtanám, könnyebben mondják e szót millenium, millenáris, milleniumi, mint ezt: ezredév, ezredéves, ezredévi, pedig nem tagadhatja senki sem, hogy ép oly tisztességes, ép olyan jól kifejezi, mint amaz idegen nyelven, sőt jobban, mert egy magyarnak, ha magyar nyelven fejezheti ki, az sokkal magasztosabb és fenségesebb. Kérem tehát most itt a ház és az ország színe előtt a sajtót, — a mely különben is arra van hivatva, hogy javítson, fejlesszen és előre menjen — hogy ha belátandja, — a mint be kell látnia, — hogy ez országban a társadalom a sajtó következtében tulajdonította el és szokta meg ezredév helyett ez idegen szót : millenium, ezredévi helyett millenáris vagy milleniumi kifejezést, legyen szíves mától fogva, vagy a jövőre nézve azon iparkodni, hogy vezesse vissza az ország irodalmát, társadalmát arra, hogy a tanító urak is — miként én őket igen tisztelem — ezentúl ne amaz idegen szavakat használják, hanem ezen tiszta magyar, becsületes, magasztos, fenséges szót használják a millenium helyett: »ezredév« és a millenáris helyett: »ezredéves«. (Helyeslés hatféléi.) Erre szabad kérnem mind magunkat i?, t. képviselőtársaim; szokjuk meg ismét a magyar szót, ott, hol van magyar és jó helyes kifejezés. Ez az, a miért bocsánatot kérek a t, háztól, hogy e részben is azt a fájdalmat, a mit bennem ezen szép

f magasztos magyar szónak a sajtó használata következtében egy idegen szóval történt felcserélése kelt, most előadtam. Annyival inkább kérem önöket, hiszen vannak ellenségeink, a kik . . . Elnöke (Csenget.) Kérem képviéelő úr eltér a tárgytól. Napirenden most a néptanítóknak nyugdíj iránti kérvénye van, ezzel a »millenium« vagy »ezredév« elnevezés nagyon távoli összefüggésben van. (Derültség.) Madarász József : A t. elnök úr természetesen jogosítva van arra, hogy engem figyelmeztessen. Én csak kértem a t. házat, és kérésemet alapítottam azon kifejezésre, mely azon tanítói kérvényekben van. Kifejeztem azt is, hogy tudom, hogy van idő reá s mert meg vagyok győződve, hogy nemzetének és hazájának az tesz szolgálatot, — mert egy nemzet csak nyelvében él, — a ki nyelvének tisztátalanítását, megbeestelenítését a nyelv tisztaságának helyrehozásával akarja jóvá tenni, úgy hiszem meg fogja engedni a t. ház, és a t. elnök úr, hogy erre kitértem. Hiszen én erre engedelmet kértem, és reménylem is, hogy a t. elnök úr és a t. ház is hozzá fog járulni azon kérésemhez, hogy ezentúl mind magunk és mindenki, a ki a magyar nemzetnek hű tagja, legalább e részben teljesítse a magyar nemzet iránti kötelességét. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Elnök : Kíván még valaki a tárgyalás alatt lévő kérvényekhez szólani? A miniszter úr kíván szólam. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! A szőnyegen levő kérvény, Schenk Jakab, mint a délmagyarországi tanítóegyesület elnökének kérvénye, melyben azt a kérelmefterjeszti elő, hogy mivel a magyar tanítói kar sorában számosan vannak még olyanok, kiket a nyugdíj-törvény az ő, már korábban betöltött magas életkoruk miatt kizár az országos nyugdíjintézet jótéteményeiből, ennéfogva egy külön ezredéves segélyalap szerveztessék, mely segélyalapból ezek is bizonyos jótékonyságban részesíthetők legyenek. Én, a mennyiben a nyugdíjalap oly helyzetbe jut, hogy arra gondolhatunk, hogy ily segélyösszegben azok is részesíttessenek, kikre nézve a törvény és a szabály meg nem engedi, hogy kitérj esztessék a nyugdíj-alap, már mostan is gondoltam arra, hogy a mennyiben ez lehetségessé válik ezek szintén részesíttessenek bizonyos segélyben, sőt nem zárkózom el az elől sem, hogy ha látjuk, hogy ez nem lehetséges, bizonyos propoziczióval jöjjek a t. ház elé, mert valóban én is méltányosnak találom azt, hogy azok az elaggott tanítók, kik a nyugdíj áldásaiban nem részesülhetnek, szintén bizonyos kedvezményben részesíttessenek. (Helyeslés.) Ezek folytán, azt hiszem, felesleges is