Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-622

622. országos ülés 896. május 15-én, pénteken. , Sima Ferencz képviselő úr idítványát elfogadni, hanem kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság előadójának javaslatát elfogadni. {Helyeslés.) Sima Ferencz : A közoktatásügyi miniszter úrnak itten tett kijelentése folytán, annyival is inkább, mert tudom, hogy a t. miniszter úr a tanügy munkásainak sorsa iránt melegen érdek­lődik, indítványomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Ha nem kivan senki szólani a tárgyhoz, a vitát berekesztem. Ugy látszik, a ház elfogadja a kérvényi bizottság indítványát. (Helyeslés.) Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Szlavóniai és erdővégi lakosok közoktatási álla­potuk javítása tárgyában kérvényeznek. Molnár Béla előadó: T. ház! Szlavóniai és erdővégi lakosok fordulnak e kérdésben a t. házhoz, előadva panaszaikat, hogy nekik nem engedtetik meg a magyar nyelv tanulása, hogy egyházi és más tekintetben is összeütközésük van papjaikkal, stb. Főként pedig arról panasz­kodnak, hogy nem élvezhetik ott azon szabad­ságaikait magyar lakos létükre, melyek a nem­zetiségek bármelyike részére Magyarországon biztosítva vannak. A horvát autonómia rendel­kezései értelmében e kérvénynyel különben sem lehetvén egyebet tenni, a bizottság nevében ja­vaslom, hogy az adassék ki a miniszterelnök úrnak. Lakatos Miklós jegyző: Lukáts Gyula. Lukáts Gyula: T. ház! Kevéssel ezelőtt bátor voltam itt felszólald a Szlavóniában élő magyar protestánsok érdekében. A mit akkor tettem, azt kell most is tennem a Szlavóniában élő magyar római kathoíikusok érdekében is. A beadott kérvény Erdővég néhány egy­szerű polgárának kérvénye, kik tulajdonképen nem is tudják körülírni, hogy mit akarnak. A mit kérnek is, olyan, a miben speeziális hatá­rozatot hozni nem lehet. Látszik, hogy bajuk van lelkészükkel s ez iránt panaszkodnak. De a kérvényből kivehető egy nagyobb baj is: az a mit e házban már többször voltam bátor han­goztatni : hogy a Szlavóniában élő magyarok magyar nyelvét az ottani állapot mennyire ve­szélyezteti. Szívesen belenyugszom a kérvényi bizottság javaslatába, de egyúttal egy alázatos kéréssel fordulok a miniszteretnök úrhoz és az egész magyar kormányhoz. Utóvégre ránk nézve nem közönyös, hogy a Dráván túl lakó 150.000 magyar ember nyelvét, nemzetiségét megőrizze. Társadalmi úton értük vajmi keveset tehetünk. Azonban a kormánynak kell, hogy legyen annyi befolyása, hogy ez; embereket megtartsa a ma­gyar nemzetnek. Ok maguk kérik, hogy nekik alkalom adassék az ottani szláv nyelv megta­nulására, de ugyúttal arra is, hogy saját hazai édes anyanyelvüket el ne kelljen felejteniök. KÉFVH. NAPLÓ. 1892—97. XXXIII. KÖTET. Nagyon itt az ideje, hogy a kormány e tárgy­gyal komolyan foglalkozzék. Midőn e kérvény kiadatik a miniszterelnök úrnak, bizalommal kérem, hogy e kérdést, mely par exeellence ma­gyar kérdés, szíves jóindulatával és magyaros gondolatával felkarolja. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Josipovich Géza jegyző: Gyurkovies György ! Gyurkovics György: T. ház! En is el­fogadom a bizottság javaslatát, hogy e peticzió átadassék a miniszterelnök úrnak. Csak néhány szóval akarok felelni a t. képviselő urnak amaz állítására, mintha a Szlavóniában élő magyarok nyelvükben, nemzetiségükben, életmódjukban ve­szélyeztetve volnának. Magyarok Szlavóniában már kétszáz év óta élnek. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Egy részük! Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem, ne zavar­ják a szónokot. Gyurkovics György: Már ez is bizo­nyítja, hogy e községek, melyek 200 és több száz év óta Szlavóniában élnek, nem lehetnek veszélyeztetve, mert ha így volna, már egy magyar ember sem élne Szlavóniában. Községi iskoláikban — ezt magam is tudom, mert egy magyar falu választó kerületemben is van — a magyar nyelvet tanítják, egyházi szolgáltatásuk nyelve is a magyar, s nem tudok egy esetet, hol a kormány részéről, vagy az egyházi szol­gáltatás, vagy a magyar nyelv tanítása veszé­lyeztetve lett volna. De, hogy a törvényhatósá­gok részéről sem történik semmiféle ellenséges­kedés a magyarok iránt, annak legjobb jele, hogy lassandassan a szükséghez képest behoz­zuk most a középiskolákba a magyar nyelv tanítását. Olvashatták ma a lapokban, hogy épen Susakon a volt fiumei gimnáziumban az olasz nyelvnek tanítását beszüntetjük, és a magyar nyelvnek tanítását előmozdítjuk. Ennek következtében semmi kifogásom nincs az ellen, hogy azokon az embereken, a kik Erdővégen laknak és ott akár papjukkal, akár más vala­kivel nehézségük van, segítve legyen, és csak az ellen voltam bátor szót emelni, mintha ott a Szlavóniában élő magyarokkal szemben a törvényhatóság vagy a kormány részérő! valami ellenségeskedés történt volna. [Helyeslés jobb­felöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. képviselőház ! Méltóztassék a bizottság javasla­tának megfelelően ezen kérvényt a miniszter­elnöknek kiadni. A kormány tudni fogja, a hor­vát autonómia jogos respektálása mellett, mód­ját találni annak, hogy a mennyiben sérelmek fordulnának elő, ezek orvoslást is nyerjenek. A kérdéssel különben, mióta miniszterelnök va­gyok, már foglalkoztam és volt alkalmam rész­5

Next

/
Thumbnails
Contents