Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

50 623. országos ölés 1896. május 16-án, szombaton. néven is vette azon kijelentésemet, hogy a kor­mány jelenlegi álláspontja szemben a régi állás­pontjával visszavonulás. Vártam megokolását ennek, de a megokoíást két szóban találtam, nevezetesen: hogy ő azt hiszi, ő így van meg­győződve. T. ház! Ez igen szép dolog, de az az egy hibája van, hogy más podig nem hiszi és én sem. {Tetszés és derültség a hal- és szélső bal­oldalon.) Elnök.' Felteszem a kérdést már most. (Zaj.) Csendet kérek! Miután a felelet mind a három interpelláezióra együttesen adatott mind háromra nézve egyszerre teszem fel a kérdést. Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a miniszter­elnök úrnak Horánszky Nándor, Ugron Gábor és Kossuth Ferencz képviselő urak interpellá­czióira adott feleletét? Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásai veszik, álljanak fel! (Megtörtént.) Többség. A ház tudo­másul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Vajay képviselő úr interpellácziójára. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Vajay István t. képviselő úr a ház folyó évi február 26 án tartott ülésében iuterpeiláeziót intézett hozzám a trencsénmegyei ochodniczai anyakönyvi kerületbe kinevezett Raska József anyakönyvvezetőre nézve. Interpellácziójának első pontjában azt hozza fel ellene panaszul, hogy ő daczára annak, hogy Ochodnicza lett megállapítva az anyakönyvi kerület székhelyéül, ezen szék­helyét el nem foglalta, miáltal az anyakönyv­vezetést igénybe vevő feleknek sok alkalmat­lanságot és zaklatást okoz s azokat a legtöbb esetben maga feljelentvén, a törvény elé állít­tatja. Az interpelláczió ezen pontja annyiban bír alappal, hogy az ochodniczai anyakönyvi kerületbe Easka József kisuezaújbelyi körjegyző neveztetett ki anyakönyvvezetővé, de épen azért, mivel az anyakönyvi kerület topografikus be­osztása úgy kívánta, a kerület székhelye Ochod­nicza lett. De miután Ochodniczán oly épület nem volt, melyben a körjegyzőség és az anya­könyvvezető-hivatal is el lett volna helyezhető, egy újnak építéséről kellett gondoskodni. Ez épület pedig múlt évi október l-ig, mint a mely napon, mint méltóztatnak bölcsen tudni, az anyakönyvekről szóló törvény életbe lépett, el nem készült, hanem csak október 8-án vétet­hetett át. Akkor is oly nedves volt, annyira nem volt kiszáradva, hogy a hajlott korú és meglehető­sen gyenge egészségű körjegyző és anyakönyv­vezető abba be nem mehetett, és így a járás főszolgabírója akként intézkedett, hogy mind­addig, míg az épület ki nem szárad, az anya­köuyvvezető maradjon régi székhelyén Kisuteza­újhelyen, de tartozik mindennap hajnalban a reggeli vonattal átmenni Ochodniczára és ott­maradni a délelőtt folyamán, hogy őt a közön­ség ott megtalálhassa. Ez áll. De az, hogy többet feljelentett volna, az az általam elrendelt és teljes részletességgel végrehajtott vizsgálat alapján nem derült ki; csak egyetlen egy esetet jelentett fel a bíróságnál, mivel az illető elmu­lasztotta a halálesetet a temetés előtt bejelen­teni. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Az interpelláczió második pontja így szól: > Van-e tudomása arról, hogy fentnevezett anyakönyvvezető, ki minden törvény és tekin­télyen fel űlál lónak képzeli magát, daczára, hogy már háromszor felszóllíttatott, hivatalvesz­tés terhe alatt, székhelyének elfoglalására, ezen felhívásnak eleget nem tett, hanem e helyett önkényííleg nevezett ki magának anyakönyv­vezetőül egy díjnokot, azt hozva fel, hogy neki nem kell belügyminiszteri kinevezés, mivel nagyobb úr annál, ő pedig rendes tartózkodási helyén: a korcsmában, a büntető törvénykönyvbe ütköző következő kifakadásokkal izgat és buj­togat: »Le a kereszttel, le az oltárokkal, le a templomokkal, le a zsinagógákkal*;; mit a jelen­levő zsidók is megsokalva, őt rendreutasí­tották ?« T. ház ! Erre a pontra azt jelenthetem és válaszolhatom, hogy az anyakönyvvezető elfog­lalta már most székhelyét, beköltözött az újon­nan épült körjegyzői helyiségbe. A mi pedig azt illeti, hogy ő magának nevezett ki egy helyettes anyakönyvvezetőt, az nem áll. Ebből a tényállás csak az, hogy ő fogadott magának egy Írnokot, a ki úgy a körjegyzői, mint az anyakönyvi működésnél előforduló írásos mun­kálatokat végzi, a mi sehol sem törvénynyel, sem szabálylyal tiltva nincs, mert teljes lehe­tetlenség, hogy az anyakönyvvezető korjegyző mindent^ a mit végez, elejétől végig sajátkezű­leg írjon is le. A mi pedig azt az állítást illeti, hogy ő korcsmában izgatott volna, hogy ily kifejezéseket használt volna: »le a kereszttel, le az oltárral, le a templommal, le a zsinagó­gával.' : erre nézve a teljes részletességgel végrehajtott vizsgálat azt derítette ki, hogy erről Ochodniczán egy lélek sem tud semmit. Kihallgattattam minden egyes korcsmárost. Mind­egyik azt vallotta, hogy ő az ő korcsmahelyi­ségében soha ilyet, de még ehhez hasonló, és az izgatást legtávolabbról megközelítő kifejezést sem hallott. Miután a korcsmáros nem tudott semmit a dologról, tovább mentek és az ochod­niczai plébánost, Czigány Károlyt, valamint a kisueza-újhelyi plébánost, Posta Jánost is kihall­gatták jegyzőkönyvileg. Mind a kettő kinyilat­koztatta jegyzőkönyvileg, hogy erről sem maga nem tud semmit, sem másoknak erről tudomá-

Next

/
Thumbnails
Contents