Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

50 623. országos ölés 1896. május 16-án, szombaton. néven is vette azon kijelentésemet, hogy a kormány jelenlegi álláspontja szemben a régi álláspontjával visszavonulás. Vártam megokolását ennek, de a megokoíást két szóban találtam, nevezetesen: hogy ő azt hiszi, ő így van meggyőződve. T. ház! Ez igen szép dolog, de az az egy hibája van, hogy más podig nem hiszi és én sem. {Tetszés és derültség a hal- és szélső baloldalon.) Elnök.' Felteszem a kérdést már most. (Zaj.) Csendet kérek! Miután a felelet mind a három interpelláezióra együttesen adatott mind háromra nézve egyszerre teszem fel a kérdést. Kérdem, tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök úrnak Horánszky Nándor, Ugron Gábor és Kossuth Ferencz képviselő urak interpelláczióira adott feleletét? Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik tudomásai veszik, álljanak fel! (Megtörtént.) Többség. A ház tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr válasza Vajay képviselő úr interpellácziójára. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Vajay István t. képviselő úr a ház folyó évi február 26 án tartott ülésében iuterpeiláeziót intézett hozzám a trencsénmegyei ochodniczai anyakönyvi kerületbe kinevezett Raska József anyakönyvvezetőre nézve. Interpellácziójának első pontjában azt hozza fel ellene panaszul, hogy ő daczára annak, hogy Ochodnicza lett megállapítva az anyakönyvi kerület székhelyéül, ezen székhelyét el nem foglalta, miáltal az anyakönyvvezetést igénybe vevő feleknek sok alkalmatlanságot és zaklatást okoz s azokat a legtöbb esetben maga feljelentvén, a törvény elé állíttatja. Az interpelláczió ezen pontja annyiban bír alappal, hogy az ochodniczai anyakönyvi kerületbe Easka József kisuezaújbelyi körjegyző neveztetett ki anyakönyvvezetővé, de épen azért, mivel az anyakönyvi kerület topografikus beosztása úgy kívánta, a kerület székhelye Ochodnicza lett. De miután Ochodniczán oly épület nem volt, melyben a körjegyzőség és az anyakönyvvezető-hivatal is el lett volna helyezhető, egy újnak építéséről kellett gondoskodni. Ez épület pedig múlt évi október l-ig, mint a mely napon, mint méltóztatnak bölcsen tudni, az anyakönyvekről szóló törvény életbe lépett, el nem készült, hanem csak október 8-án vétethetett át. Akkor is oly nedves volt, annyira nem volt kiszáradva, hogy a hajlott korú és meglehetősen gyenge egészségű körjegyző és anyakönyvvezető abba be nem mehetett, és így a járás főszolgabírója akként intézkedett, hogy mindaddig, míg az épület ki nem szárad, az anyaköuyvvezető maradjon régi székhelyén Kisutezaújhelyen, de tartozik mindennap hajnalban a reggeli vonattal átmenni Ochodniczára és ottmaradni a délelőtt folyamán, hogy őt a közönség ott megtalálhassa. Ez áll. De az, hogy többet feljelentett volna, az az általam elrendelt és teljes részletességgel végrehajtott vizsgálat alapján nem derült ki; csak egyetlen egy esetet jelentett fel a bíróságnál, mivel az illető elmulasztotta a halálesetet a temetés előtt bejelenteni. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Az interpelláczió második pontja így szól: > Van-e tudomása arról, hogy fentnevezett anyakönyvvezető, ki minden törvény és tekintélyen fel űlál lónak képzeli magát, daczára, hogy már háromszor felszóllíttatott, hivatalvesztés terhe alatt, székhelyének elfoglalására, ezen felhívásnak eleget nem tett, hanem e helyett önkényííleg nevezett ki magának anyakönyvvezetőül egy díjnokot, azt hozva fel, hogy neki nem kell belügyminiszteri kinevezés, mivel nagyobb úr annál, ő pedig rendes tartózkodási helyén: a korcsmában, a büntető törvénykönyvbe ütköző következő kifakadásokkal izgat és bujtogat: »Le a kereszttel, le az oltárokkal, le a templomokkal, le a zsinagógákkal*;; mit a jelenlevő zsidók is megsokalva, őt rendreutasították ?« T. ház ! Erre a pontra azt jelenthetem és válaszolhatom, hogy az anyakönyvvezető elfoglalta már most székhelyét, beköltözött az újonnan épült körjegyzői helyiségbe. A mi pedig azt illeti, hogy ő magának nevezett ki egy helyettes anyakönyvvezetőt, az nem áll. Ebből a tényállás csak az, hogy ő fogadott magának egy Írnokot, a ki úgy a körjegyzői, mint az anyakönyvi működésnél előforduló írásos munkálatokat végzi, a mi sehol sem törvénynyel, sem szabálylyal tiltva nincs, mert teljes lehetetlenség, hogy az anyakönyvvezető korjegyző mindent^ a mit végez, elejétől végig sajátkezűleg írjon is le. A mi pedig azt az állítást illeti, hogy ő korcsmában izgatott volna, hogy ily kifejezéseket használt volna: »le a kereszttel, le az oltárral, le a templommal, le a zsinagógával.' : erre nézve a teljes részletességgel végrehajtott vizsgálat azt derítette ki, hogy erről Ochodniczán egy lélek sem tud semmit. Kihallgattattam minden egyes korcsmárost. Mindegyik azt vallotta, hogy ő az ő korcsmahelyiségében soha ilyet, de még ehhez hasonló, és az izgatást legtávolabbról megközelítő kifejezést sem hallott. Miután a korcsmáros nem tudott semmit a dologról, tovább mentek és az ochodniczai plébánost, Czigány Károlyt, valamint a kisueza-újhelyi plébánost, Posta Jánost is kihallgatták jegyzőkönyvileg. Mind a kettő kinyilatkoztatta jegyzőkönyvileg, hogy erről sem maga nem tud semmit, sem másoknak erről tudomá-