Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

fi23. országos iilto 1SÍM>. nélkül létezésre oka és joga, sőt alkalma sem lesz tovább. Én a miniszterelnök űr válaszát tudomásuk nem veszem. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! Csak egy pár szóval akarom én is kifejezni azt, hogy a miniszterelnök úr válaszát tudomásai nem vehetem. Nem tartozom azok közé, a kik erővel sértést keresnek és látnak, ha nincs is; mert én a sértést úgy egyéneknél, mint nemzeteknél fájdalmas dolognak találom. De hogy ha azon jegyzék nem létezik, a mely interpelláczióm tárgyát képezte, akkor csakugyan kötelessége lett volna a kormánynak ezen tényt azonnal konstatálni, kivált akkor, midőn a kormánynak félhivatalos lapjaiban, a »Nemzet«-ben is ezen tény közzé volt téve. Nem helyeselhetem én sem, hogy a miniszterelnök úr a külügyminiszterhez ment volna, úgyszólván, megkérdezni azt, hogy mit lehessen tenni ezen sértéssel szemben ; mert tudtomra a magyar alkotmány azt mondja, hogy a külügyminiszter a két országnak kormányát képviseli és ennek következtében a külügyminiszternek kell a magyar miniszterelnöktől venni az utasításokat arra nézve, hogy milyen irányban képviselje Magyarország kormányát. így lévén a dolog, t. ház, azonlszempontokból is, melyeket Ugron Gábor és Horánszky Nándor t. barátaim kifejtettek, én sem fogadhatom el a t. miniszterelnök úr válaszát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A dolog érdemére nézve most nem kivánok többé szólani. Elmondtam már előzőleg elmondottam ma is a kormány álláspontját. Elmondottam azt, hogy mennyiben találta a kormány sérelmeseknek a Belgrádban történteket, mennyiben kiváot elégtételt, mennyiben nyert elégtételt. Azt hiszem, hogy a hivatalos adatok alapján, a melyek rendelkezésemre állanak, ez idő szerint nem forog fenn indoka annak, hogy újabb intézkedések tétessenek. Azonban szükségesnek tartom Horánszky Nándor és Ugron Gábor képviselő uraknak különösen egy pár észrevételére térni vissza. Horánszky Nándor képviselő úr azt mondta, hogy az, a mit ma mondottam, bizonyos visszavonulás, illetőleg — ha jól emlékszem — takarása a múltkor elmondottaknak. Horánszky Mndor: Teljes visszavonulás! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Ez nem áll! Hiába mondja a képviselő úr, én nem fo-^ gom utána mondani,, mert ellenkezőjét hiszem és ellenkezőjét hangsúlyozom. Igenis nem visszavonulás, hanem fenntartása mindannak, a mit elKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97; XXXIII. KÖTET. lájus 16-án, szombaton. ,£,€) mondottam, azonban fentartása annak, hogy újabb intézkedéseket nem látunk szükségeseknek, miután a tények megfelelnek azon akkor elmondott tényeknek. T. ház! Ugron Grábor képviselő azt mondta, hogy a magyar miniszterelnök Bécsbe szalad az ő követeléseivel — jobban mondhatta volna: az ő kunyorálásaivaí — s hogy onnan tagadó választ kapván, vissza jő és elmondja, azt, a mit neki megengednek. Én, t. ház, úgy tapasztaltam, hogy sem kunyorálnom, sem követelnem nem kell, mert a külügyekre vonatkozó kérdések intézésénél a törvényben előirt egyetértést minden körülmények közt a jelenlegi külügyminiszter úrral megtaláltuk és tudtuk is magunkat, úgy, a hogy Magyarország érdekei kívánták, érvényesíteni. Hogy mennyiben vonulok vissza s mennyiben engedek illetéktelen külügyminiszteri álláspontoknak, arra nézve, ha a múltakra méltóztatik visszagondolni, talán a képviselő urak is azt fogják találni, hogy a visszavonulás, az engedékenység, nem az én részemen volt. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a mostani időket illeti, t. képviselőház, tények bizonyítják, hogy igenis a magyar kormány, egyetértésben a külügyi kormányzattal, módját tudta keresni és találni annak hogy Magyarország dicsősége, Magyarország ezredéves fenállásának ünneplése méltányoltassék az egész világ által. Az egész világ — nem csak Európa — képviseletében megjelent itt, együtt ünnepelt mivelünk, elismerve a magyar állam létét. A diplomacziának itteni szereplése, a hatalmak uralkodóinak táviratai azt bizonyítják, hogy nem úgy van, a hogy Ugron Gábor képviselő úr mondotta, mintha érdekeinket tekintetbe nem vennék. Ellenkezőleg úgy van, hogy érdekeink figyelembe vételével akezióba men* tek ött hol szükséges. (Élénk helyeslés jobboldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Es midőn így van, midőn ott is Szerbia elmarad, hogy példával éljek, mikor »Ugocsa non coronat«, (Derültség.) akkor azt mondani, hogy Magyarország tekintélye le van sülyedve és lábbal tiportatík, ezt én jogosnak nem tartom. {Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Igenis, t. ház, jogainkat, érdekeinket megvédjük ott, a hol kell, de túl nem megyünk, indokolatlan lépéseket nem teszünk, akkor, mikor erre szükség nincsen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket voltam bátor, t. ház, elmondani, kérve, kogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Én a t. miniszterelnök úrnak iménti felszólalására csak egy megjegyzést kívánok tenni. A t. miniszterelnök úr diffikultálta, vagy talán rossz