Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

623. országos ülés 1896. május 16-áii, szombaton. 45 nyilatkozata nem komoly, az — gondolom — nyilvánvaló. Nem helyeznek súlyt annak komolyságára ők maguk sem. Hiszem és remélem, hogy a történtek után, különösen akkor, a midőn itt egy valótlan kijelentés nyilvánvalóiag konstatálható, Európa közvéleménye sem fog súlyt helyezni oly diplomácziai nyilatkozatokra, melyek nélkülözik az első feltételét is annak az őszinteségnek és nyíltságnak, a melynek felfogásom szerint, az ily nyilatkozatokban, legalább a formákban, — ha nem is^a tényekben, — megnyilatkoznia kell. Épen ezért csodálkozom a felett, hogy az igen t. kormány a belgrádi kormány nyilatkozatával meg van elégedve és a történtek után elég erőt érez magában arra, hogy ily kormánynyal egyáltalában érintkezzék. (Helyeslés balfelöl.) Hol van a biztosítéka a kormánynak arra, hogy más alkalommal és más egyéb fontos kérdésekben azon nyilatkozatokra és kijelentésekre, melyeket a szerb kormány jövőre tenni fog, valamit adhasson? Valóban itt megszűnt a kormányok közti érintkezés kordiálításának még az a formasága is, a mely első feltételét képezi annak, hogy egyáltalában érintkezés legyen és lehessen két kormány közt. Épen azért én a magam részéről, mivel konstatálva lett egyfelől az, hogy a belgrádi zászlóégetés Magyarországnak becsületét sérti, s hogy ezen sérelemért Magyarországnak elégtételre van szüksége, másfelöl konstatálva van az is, hogy az elégtétel nem adatott meg abban a formában, a melyben az első ízben jelezve volt s a melyet én elfogadtam volna, — mert hiszen utczai demonstrácziókkal szemben azt elégnek tartom. — Ismétlem, hogy mivel egyfelől meg van a sértés, másfelől nincs meg az elégtétel: én eem az ország tekintélyére, sem a monarchia külpolitikai viszonyaira nézve a választ kielégítőnek nem tarthatom és e szempontból azt tudomásul nem vehetem. (Élénk helyeslés balfelől és a szélső baloldalon.) Még csak egy megjegyzést kívánok tenui, t. ház, s ez a következőkben áll. Demonstrácziók történnek a magyar állam ezredéves ünnepsége ellen, kint és bent egyaránt. A mi a belső demonstrácziókat illeti, azok ma nincsenek napirenden s azokkal foglalkozni a magam részéről nem kívánok. De érzem annak a szükségét, hogy ebben a kérdésben ki nem térhetünk oly fontos intézkedés elől, a melyek egyfelől a megtorlás természetével bírnak, másfelől preventív természetűek. Hogy miben álljanak ezek, az a belpolitikának egy külön fejezetét képezi s talán lesz alkalmunk és módunk még ezzel foglalkozni. De felhívom a t. kormánynak figyelmét arra, hogy ezen kérdést ne hagyja aludni, ezzel a kérdéssel foglalkozzék a kormány, mert ez mind nagyobb arányokat ölt, pedig ezen I kérdést végkép el kell intézni az ország érdekeire való tekintettel. Fenyegetések, kijelentések itt többé nem használnak; itt tettekre, intézményekre és alkotásokra van szükség. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) És ezeket habozás nélkül létesíteni kell, bármennyire mélyrehatók legyenek is azok, mert első és mindenek felett való az állam, (Élénk helyeslés balfelöl.) bármi fájók legyenek is egyes intézkedések. A mi azon tüntetéseket illeti, a melyek a magyar állam határain kívül történnek, azokra csak két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a magyar államnak ezek miatt valami különös nervozitásra oka nincs. Bizonyára a magyar államnak erőteljes önérzete az, a mi szemet szúr azon elemeknél, a melyek tehetetlenek és a maguk felfogásait máskép kifejezésre juttatni nem képesek. Ez nem baj és csak szánalmunkat hívja ki. Másfelől azonban ez csak bíztatás arra, hogy a magyar állam minden oly dolgaiban, a melyek ily külföldi tüntetésekkel összeköttetésbe hozhatók, igyekezzék erőteljes létének, érdeke erőteljes képviseletének minden körülmények közt érvényt szerezni. És mert az adott esetben ez az érvénySzerzés nem felel meg azon felfogásúak, a mely az én nézetem szerint a magyar állam érdekeivel megegyez, én a miniszterelnök ár válaszát tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a balés szélső balolalon.) Ugron Gábor: T. ház! A miniszterelnök úr válasza nem igazolta a kormány politikáját, hanem igazolta az én és elvbarátaim álláspontját. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon és a magyar nemzet lobogóján sérelem ejtetett. Ezen sérelem megtoldandó, és midőn ez megtoldandó, akkor Magyarország kormánya nem tudja azon álláspontot érvényesíteni, a melyet elfoglal. Midőn a zágrábi zászlósértés történt, akkor a miniszterelnök úr azt mondotta: »Meg kell elégednünk tisztán büntetőjogi elégtétellel, mert belföldön történt a zászlósértés, ha külső országokban történik a zászlósértés, akkor van helye nemzetközi, közjogi elégtételnek.« Azt kérdezem én a t. háztól, hogy az elégtételadás egész sorozatán keresztül melyik momentum az, a mely a közjogi vagy a nemzetközi elégtételadás formáját viseli magán? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ha nekünk az az álláspontunk, hogy a közösügyek rendszere mellett Magyarország nem fejlődhetik és nem védheti magát, igazolásra szorul, inától fogva igazolást az többé nem igényel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Tovább megyek. Midőn Herr Löwy nevében válaszolt a t. miniszterelnök úr, azt mondja, . . . (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek! Ugron Gábor: . , . azt mondja: rendén