Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

46 623. országos ülés 1S96. május 16-áu, szombaton. van az, hogy a magyar miniszterelnök Bécsbe megy és megtudja, hogy mit kelljen neki válaszolnia azon zászlósértés kérdésében, a melyet a szerbek elkövettek a magyar zászlón. (Mozgás jobbfelöl) És úgy látszik, ott többen helyeslik ezt; ajánlom tehát a helyeslő uraknak, hogy vegyék kezükbe az 1867 : XII. törvényczikket éa olvassák el annak 8. §-át

# a mely nem azt rendeli, hogy a magyar miniszterelnök egy alárendelt személy, a ki csak másodsorban érvényesül a külügyi politikában. (Ellenmondások és felkiáltások jobbfelől: Nem mondta senki!) Akkor nem értik önök a miniszterelnök úr bájos mondatkötéseit, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) mert a miniszterelnök úr természetesnek találta, ha odamegy, holott a törvény azt mondja, hogy: »Á külügyek« — megmondom, melyek — »mindkét fél minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminiszter teendői közé tartoznak,« Tehát a külügyminiszter nem tehet oly lépést, a melyhez előzetesen a magyar miniszterelnök hozzá nem járult volna (Helyeslés a szélső baloldalon,) Az a beleegyezés mellett való kezelés azt jelenti, hogy előzetesen járul hozzá, nem pedig, hogy utólag hozatik tudomására. (Úgy van! Úgy van! a széhő baloldalon.) De tovább megyek, hogy megmutassam, hogy önök az 1867 : XII. törvényczikket nem is tudják, vagy elfelejtették, (Mozgás a jobboldalon.) mert a 8. §. a következőket mondja: »A czélszerü vezetés közösséget igényel azon ügyekre nézve, a melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik.« Már pedig a magyar nemzeti lobogó megsértése egyedül Magyarországot illeti, mert Magyarország nemzeti jelvénye az és ő Felsége többi országát együttesen nem érdekli, nem illeti. Azért, ha valamiben, ebben az ügyben kell a magyar kormánynak önállóan eljárnia, természetesen a külügyminiszter útján, de a kezdeményezés . . . (Mozgás a jobboldalon.) Kérem? Az imént aludtak a miniszter urak, most pedig már nem hallgatnak. Ismétlem, a tervezés, a fellépés és az egész akczió irányát a magyar kormány kell, hogy megadja, nem pedig a közös külügyi kormány intézze, melynek hatáskörébe az 1867 : XII. tcz. értelmében nem is tartozik. A miniszlereluök úr válasza rám azt a benyomást tette, hogy felment Bécsbe, mert erősen éreznie kellett ebben a légkörben, a melyet magyar emberek szívnak be és lehelnek ki, hogy az elégtételadásnak azzal a fogyatékos és szégyenletes módjával, a melyet a szerb kormány tanúsított, egyetlenegy magyar ember sem lehet megelégedve, mert érzi önmagában nemzetének becsületét, öntudatát. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr elment Bécsbe, de ott azt mondták neki, hogy ne alkalmatlankodjék ilyen apróságokkal, ez befejezett dolog, és most eljön a miniszterelnök úr és azt mondja nekünk tovább, hogy mi se alkalmatlankodjunk többé, mert ez már befejezett dolog. Azt hiszi a miniszterelnök úr, hogy abból semmi szégyen és gyalázat nem háramlik a magyar nemzetre és kormányra, hogy ily kicsinyelve és megvető módon bánnak el akkor, midőn egy erélyes fellépésnek lett volna helye a folytonos és egymást követő inzultácziók után? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az mondja a t. miniszterelnök úr, hogy a felhozott körjegyzékről vagy instrukcziókról nincs hivatalos ludomása. Hát nem ezt vártam volna, mert n magánéletben sem így történik, hanem ha meggyőződik a lapokból és hírekből, hogy egy inzultus elkövettetett, mely a magyar nemzetet érdekli, kötelessége hivatalból utána járni, hogy való-e vagy nem. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Nem elégséges azt mondani, hogy nincs erről hivatalos tudomása és a külügyi kormánynak sincs, mert hiszen hogy az a külügyi kormány mily éberséggel viseltetik a külső országok ügyei iránt, arról meggyőződhettünk például akkor, mikor Bulgáriában elkövettetett az államcsíny és Sándor fejedelem onnan elraboltatott; minden állam érezte már a levegőben levő vihar előjelét, csak a külügyi hivatalnak minden embere volt szabadságon és értesült róla két nappal később. Más példát is mondok. Egyszer a delegáezióban Gáli József delegátus felszólalt a teréziánumi nevelés ellen és akkor a külügyi kormány képviselője azt mondta: kérem a delegátus urat, vizsgálja meg maga a Teréziánumot, győződjék meg saját szemeivel, hogy vádjai nem állanak, legyen szerencsénk vasárnap délelőtt 11 órakor a külügyminisztériumban. Gáli elment és ott azt az üzenetet kapta, hogy várjon egy pár perczig, mert Gautsch, a Teréziánum vezetője fog eljönni és fogja őt vezetni. Gautsch azonban nem érkezett. Eljő 12 óra, eljő 1

/ií óra és ekkor végre Gautsch fehér nyakkendővel, frakkban és czilinderrel megérkezik és akkor előadja neki a külügyi kormány illető magas hivatalnoka, hogy legyen szives Gálit elvezetni a Teréziánumba és ott neki mindent megmutatni és megmagyarázni. Gautsch ehhez savanyú képet csinált, de meghajolt a kérés előtt és elmentek együtt a Teréziánumba. A külügyminisztériumban feltűnt, hogy ugyan mi történhetett, hogy Gautsch, ki oly pontos ember, nem jött el 11 órakor, hanem Yál-kor és oly nehezére esett a Teréziánumba elmenni, nézzük meg a hivatalos lapban, hogy nincs-e valamely hivatalos esemény. Megnézik a