Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-623

3^ 623. országos ülés 1896. május 16-án, szombaton. Ugron Gábor : T. ház! Nem rég volt alkalma a képviselőháznak egy sajnálatos és kínos ügyet tárgyalni. Magyarország lobogóját Szerbia fővárosában, Belgrádban elégették. A kormánytól felvilágosítást kértünk azon elégtételre nézve, a melyet ezen sértésért a magyar nemzetnek ég az országnak Szerzett. A kormány a maga nyilatkozatában a súlyt arra fektette, hogy Novákovics szerb miniszterelnök az osztrák-magyar külügyi követet megkereste, és sajnálatát fejezte ki, ámbár az a sajnálatkifejezés nem a tények elkövetése után nyomban, hanem csak külügyi képviselőnknek fellépése után történt, és azon kijelentést tette a szerb miniszterelnök, hogy úgy azt a rendőrfőnököt, valamint a rendőrtisztet, a kiknek kötelességük lett volna, liogy megakadályozzák ezen utczíii botrányt, a melyet ott Belgrádban a magyar nemzeti lobogóval szemben elkövettek, a szerb kormány állásából elmozdította. Később kiderült az, hogy ezen zászlóégetés nem úgy véletlenül, nem úgy hirtelen összeverődött közönség által követfcetett eb hanem tervszerűen előkészíttetett. Tudomással bírtak róla Belgrád köreiben annyira, hogy egy fényképész idejében elfoglalta helyét, előkészítette gépét és a lemezeket, hogy ezen tényről, a melyet meg akartak örökíteni, maradandó emléket is készíthessen. Kiderült továbbá az is, hogy ugyanakkor a rendőrség, a mely máskor ezen tereken szokott vigyázni és őrködni, teljesen hiányzott és el volt távolítva. Kiderült az is, hogy azon rendőrtisztet, a kinek közvetlen rendelkezése alatt állottak a felügyeletre köteles rendőrök, a kormány elmozdította ugyan a rendőrségi szolgálatból, de visszaküldte a hadseregbe további szolgáinttételre; tudniillik egyik állásából, a melyre kirendelve volt, beküldötte másik állásába, a hadseregbe, hivatalának másként való folytatására. De a mi legfeltűnőbb és megbotránkoztató, az, hogy a belgrádi rendőrfőnök pedig nem elmozdíttatott hivatalából, hanem áthelyeztetett a minisztériumba, hol hasonló rangban, de magasabb fizetésben van, mint belgrádi rendőrfőnöki állásában volt. A sértések ezzel nem szűntek meg, mert azután, a mint a lapok írják, a szerb kormány egy jegyzéket boesátott külföldi képviselőihez. A különbség a felfogásokban csak az, hogy némelyik lap azt írja, hogy körjegyzéket bocsátott ki, másoknak nyilatkozatából pedig az derűi ki, hogy nem körjegyzéket bocsátott ki a külállamok képviselőihez, hanem Szerbia saját külföldi képviselőinek küldött iustrukeziókat, a melyek értelmében kell azon kormányoknál, a hová megbízásuk szól, ezen zászlókérdésben eljárniok és felvilágosítást adniok. Ezen instrukezió két dolgot tartalmaz. Az egyik az, hogy a magyar kormány nagyzása okozta a belgrádi zászlósértést. A másik az, hogy okozta a szerbiai közönségnek izgatottsága és bántott volta az által, hogy a milleniumi ünnepségen Szerbiának egy régi czímere körűi fog hordoztatni, továbbá az, hogy Magyarországon a szerbek rossz bánásmódban részesülnek, a minek következtében a szomszéd Szerbiában a szerbek Magyarország ellen ingerültek. T, ház! A diplomácziában sok mindenféle apró kellemetlenség és inzultus érte már az osztrák és magyar diplomácziát; de, hogy az apró fricskáknak egész sorozata következzék be és arra. úgy a bécsi külügyi kormány teljes érzéketlenséget mutasson, valamint a mi igen derék kormányunk is, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) az világosan igazolja azt, hogy Novákovics úréknak nincs igazuk, mert nagyzási hóbortban ennyi megaláztatást és lealacsonyitást eltűrő kormány nem szenvedhet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a kormány, a mely eltűrheti a nemzetet és jelvényét érő sérelmek egész lánczolatát az minden lehet, de még az Önérzetnek is csak a legkisebb mértékét bkja, mert ha kellő mértékét binsá, akkor eljárása erélyes és gyors volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. ház a múltkor az interpelláczió megtétele alkalmával sokkal több figyelmet tanúsított volna és ha ugyanakkor a kormányelnök nyilatkozata erélyesebb lett volna, akkor a további sértéseknek eleje lett volna véve. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De midőn ezt látták, hogy egy nemzet szent jelvényének sérelme iránt maga a törvényhozás is érzéketlen és azt látják, hogy a kormány csak úgy immel-ámmal veszi ezt az ügyet és a legkisebb mértékű elégtételadás ürügyéül feltüntethető apró tényeket, is nagy gonddal csoportosítja, hogy a nemzet jogos felháborodását lecsillapítsa, vagy elámítsa és félrevezesse: akkor kétségtelen, hogy azok a szomszéd állambeli emberek arra a meggyőződésre jutnak, hogy ebben az országban mint egészben és azon egészben, a melyet a kormány hivatalosan képvisel, nincs semmi hajlandóság, a maga zászlóját megvédelmezni és a maga sértett becsületének érvényt szerezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A diplomácziában az is teljesen szokatlan, hogy az egyik kormánya másik kormány ellen, hogy ha épen hadilábon nem állanak, hanem barátságos viszonyban vannak, ilyen inzultusokkal, sértésekkel és vádakkal terhes körjegyzéket vagy instrukeziókat küldjön, mert a körjegyzék természetében súlyosabb, az instrukezió