Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-638

688. országos ülés 1896. június 16-án, kedden. 343 urak elviselni. Vallják be őszintén, hogy a néptől félnek: az a czél és terv, hogy minél kevesebb legyen a választó. Minden ok és ürügy, jó önöknek arra, hogy a választók számát apaszthassák. Miért félnek? Mért, mert minél több a választó, annál nehezebb azoknak a száját bedugn ; annál több volna, a mit megtudnak inni, annál több zseb volna, melyet be kell tömni azoknak, kik választási visszaélések útján akarnak ide bejutni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, de a múltnak ezen reakezionárius szégyenfoltját, mely egész törvényhozásunk gyalázatára válik, hogy az adófizetés teljesítésétől teszik függővé a választói jog gyakorlását, ideje, hogy egyszer eltörüljük. (Helyeslés a szélső baloldalon) Az eddigi törvényhozás működése mint bizonyít? Az első idők rideg felfogásával szemben maga a törvényhozás belátva, hogy túlszigorúan járt el, mindig igyekezett könnyíteni és enyhíteni és ezt akarja ez a javaslat is. Hát valahányszor mód nyilt a választási törvénynyel foglalkozni, mindig kénytelen volt a törvényhozás a közvélemény nyomásának annyiban engedni, hogy részben könnyített. Vessék le az álarczot, vagy mondják meg: mit akarnak, vagy pedig fogadják el Sima Ferencz képviselőtársam indítványát, hogy egyszer liberálisak legyenek akkor, mikor a népnek vau valami haszna belőle s nem az állam mindenhatóságának és az azt kezelő kormánynak. (Élénk helyeslés és tetsgés a szélső baloldalon.) Gulner Gyula: T. ház! Ezen szakaszszal szemben, mely a szakbizottságban is beható eszmecserére adott okot, röviden kívánom álláspontomat jelezni. (Halljuk! Halljuk!) Én általában nem oszthatom Ugron Gábor t. barátom azon kijelentését, hogy a választói jog mindenkinek minden államban széles e világon és így Magyarországon is veleszületett joga, a mely bizonyos feltételeket és korlátozásokat nem ismer. Én azt állítom, t. ház, hogy a ki Magyarországon a választói jogot gyakorolja, közfunkeziót teljesít és pedig azért, mert Magyarország alkotmányának és parlamentáris életének, melyen állami berendezésünk nyugszik, ez képezi alapját. A közfunkcziókból és annak teljesítéséből folyik, hogy az mindenkire nézve lehetővé váljék, (lgast XJgy van! a szélső baloldalon.) Nem áll az állam szerkezet, az alkotmány és a parlamentarizmus érdekében ok nélkül oly korlátolásokhoz kötni e közfunkezió teljesítését, melyek annak integráns részét nem képezik, abból szükségkép nem folynak. Ha végignézzük választási törvényünket, azt látjuk, hogy az vegyes rendszeren alapszik. Ha nálunk a választási jog közfunkeziója gyakorlásának az volna az egyedüli alapja, hogy valaki az állam iránti adókötelezettségét teljesíti-e, szóval, ha a választói jog egyedül adóczenzushoz volna kötve, akkor sem tartanám helyesnek, de meg tudnám érteni, hogy az adó lefizetése megkívántatik. De nálunk nem így áll a dolog, mert a választási jognak vegyes alapja van. Hát ki van mondva valahol, hogy a kik a választási névsorban foglaltattak, az úgynevezett régi jogosok, a kik életfogytiglan gyakorolják jogukat, azok tartoznak adójukat lefizetni? Már pedig akkor micsoda anomália következhetik abból, hogy ezekre nézve az adófizetési kötelezettség sincs kimondva és stricto-sensu törvénymagyarázat szerint, ha lehetséges volna az, hogy valaki adót nem fizet, vagy nincs felvéve, mondjuk a B) tabellába, de fel van véve a választólisztába, akkor a nélkül, hogy adóval meg volna róva, a választói jogot tőle megtagadni nem is lehet. Itt van a választási törvénynek 3. §-a, mely szerint a szabad kir. és rendezett tanácsú városokban »választói joggal birnak azok, kik kizáró tulajdonúi vagy hitveseikkel, illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen oly házat birnak, mely házadó alá eső' legalább három lakrészt foglal magában, habár az ideiglenes adómmtes is«. Mit mutat ez, t. ház ? Azt, hogy nem adóezenzus van nálunk, nem az adó képezi az alapját a választás gyakorolhatásának. Tehát ez anomália és a másik okot kell keresnünk és tudjuk is a másik okot, melyet tartalmaz az 1874. évi XXXIII. tezikk 12. §. 5. pontja. De itt van, t. ház, továbbá legértékesebb része a választóközönségnek, bocsánat a kifejezésért. A 9. §. világosan mondja, hogy: »jövedelmükre való tekintet nélkül választójoggal birmtk: a magyar tudományos akadémia tagjai, a tanárok, akadémiai művészek, tudósok, ügyvédek, közjegyzők** stb. stb., szóval az ország összes intelligeucziája jövedelműkre való tekintet nélkül bir választói joggal. Már most, t. ház, még csak jövedelmet sem kivan tőlük a választói törvény, annál kevésbbé kívánja, hogy adóval meg legyenek róva és annál kevésbbé kívánhatja, hogy adójuk meg is legyen tizetve. Ezzel, t. ház, csak azt akarom bizonyítani és illusztrálni, hogy nálunk az az okoskodás nem állhat meg, a mit igen gyakran hallottam, hogy a ki pedig választói jogával politikai jogot akar gyakorolni, a ki az ország ügyeinek vezetésére befolyást akar gyakorolni, az teljesítse az ország iránti kötelességét és rój ja le adóját. Abban az esetben, ismétlem, t. ház, hogy ha a mi választási törvényünk és választási rendszerünk az adóczenzusra volna, — helytelenül — de arra volna fektetve, akkor megállhatna az az