Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-638

342 638. országos ülés 1896. jtmtus 16-án, kedden. álláspontból indái ki, t képviselőtársam, a midőn azt mondja, hogy mert a törvény szerint nem lehet adóhátralék, azért ezt az intézkedést mellőzzük. Én azt hiszem, hogy a bizottság szövegezése lényegesen jobb és lényegesen megkönnyítette a helyes eljárást az által, hogy az 5°/o beállításával mintegy bizonyos mozgási képességet adott a bizottságnak, hogy minimális adóhátralék miatt ne kelljen az illetőt a választói jog gyakorlásától megfosztani, sem ürügyül ne szolgálhasson erre az ilyen csekély hátralék. Ezt jelentékeny haladásnak, vívmánynak tartom, másrészről czéiszerűnek tartom az egész intézkedést s azért a szakaszt úgy, a mint van, kérem, méltóztassék a t. ház elfogadni és a beadott határozati javaslatokat mellőzni, (Helyeslés jóbbfelöl.) Polónyi Géza: A javaslatokra nem is felelt a miniszter úr! Ugron Gábor: T. ház! Nagyon sajátságos az a nagy liberalizmus, a melylyel a t. kabinet a saját álláspontját védelmezi. Akkor, a mikor az ország még nem volt liberális, hoztak egy reakeziónárius törvényt, hogy a választóknak a számát minél jobban meg lehessen kisebbíteni s ráfektették ezt arra, hogy az illető kifizette-e a megelőző évi adót? A kérdést meg kell világítani. Mi a v riasztói jog? Kiváltság? Ha a választói jog kiváltság, akkor van értelme annak, hogy azt a kiváltságot megnyerhetési feltételek teljesítéséhez ig kössük, necsak a feltételek jelenlétéhez. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De a választói jógiiéra privilégium ; arról már nemcsak egy liberálisnak nevezett pártnak és párt tagjainak, hanem már az elemi ismeretekkel biró politikusnak is meg kell győződve lennie, hogy a választói jog minden embernek veleszületett joga, (Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) a mi azon az elven alapszik, hogy senki fe ett róla és nélküle nem intézkedhetik a törvényhozás és azon az elven alapszik, hogy az állam bizonyos szerződéseknek feltétele mellett jött létre. Más államoknál vita tárgya is lehet az, hogy a szerződési elmélet az állam alakulására vájjon befolyással birónak tekinthető e, de minálunk Magyarországon, a hol tudjuk, hogy épen annak üljük meg most az ünnepét, hogy ezer évvel ezelőtt megkötötték a vérszerződést, a melyben egyenlő jogot biztosítottak mindnyájának: ebben az államban elméletileg sem igen lehet kétséges az, hogy a szerződési elmélet alapján van az állam rendszere megállapítva, a mely szerződési elméletből következik azután az egyenlő jogoknak a szétosztása. A választói jog nálunk nem privilégium : az minden polgárnak veleszületett joga. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Korlátokat az ismerhet a vele való élhetési képesség tekintetében, de nem ismerhet el abban, hogy ő azon feltételt, melyhez kötve van, tényleg teljesítette is. Mert az adófizetés teljesítése a többi polgári jogok feltételére alkotva nincs. Csak a szegény nép szenved ez által, de a virilis urak a városi és megyei törvényhatóságokban az egész törvényhatósági közönséggel egyenlő mérvben érvényesítik és daczára annak, hogy itt már igazán az adófizetés képezi a privilégium alapját, senki sem kérdi, hogy befizették-e az adót? hanem tekintet nélkül erre, élnek a virilisi joggal a törvényhatósági városokban és községekben. A főrendiházban is vannak urak, kiknél az a feltétel, hogy 3000 forintnyi földadót fizessenek és ezt a törvényhozói jogot gyakorolják a nélkül, hogy valaki kutatná, vájjon eleget tettek-e adófizetési kötelességüknek? Ha mindezen esetekben, a hol a privilégium élvezete tényleg az adófizetés mennyiségéhez vau kötve, az adófizetés teljesítése feltételt nem képez, akkor engedelmet kérek, bizonyára népüldözési mániában szenved az a törvényhozás, mely a szegény választókkal szemben a jogfosztásnak ezt a rendszerét fentartja, daczára annak, hogy annak a népnek a joga nem privilégiumon, hanem veleszületett ősjogon alapszik. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mondhatják erre, hogy az adó nemfizetése miatt a választó büntetésből fosztatik meg választójogától, mert hallottam a vita rendjén, hogy ha nem fizetett, megérdemli, hogy megfosztassék. De bocsánatot kérek, büntetőtörvénykönyvünk elvei szerint a politikai jogoktól való megfosztás csak egyedül megbecstelenítő büntettek elkövetése folytán alkalmaztatik, mint mellékbüntetés. Ha ez így van, úgy kérdem én, miként jelenkezhetik, itt az adó be nem fizetésénél a politikai jogok elkobzása az állampolgárok annyi ezrénél mint főbüntetés, ha különben a törvényhozás csak gonosztevőkkel szemben és csak megbecstelenítő bűntények miatt alkalmazza, mint a megbecstelenítő cselekedetek következményét? Én, t. ház, nem akarok a theoria további fejtegetésébe menni és bebizonyítani, hogy az önök felfogása teljesen reakezionárius. Egy kétségbeesett, anyagi életét féltő államnál lehet értelme, hogy a polgárokat ekként kényszerítik kötelességük teljesítésére. De Magyarország — legalább az állami pénzügyek tekintetében — Istennek hála, annyira rendezve van, hogy nem kell ilyen kétségbeesett eszközhöz nyúlni. Hisz millió feleslegek maradtak; képesek vagyunk arra, hogy 120 millió forint aranyat pinczénkben kamatozás nélkül őrrízünk egy liberális kormány nagyobb dicsőségére. Azt a kamatveszteséget elbírjuk és kénytelen az állam elhordozni, de a néppel szemben azt a csekély adóhátralékot jogfosztás nélkül nem képesek az