Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-638

834 638. országos ülés 1896, jnnius 16-án, kedden. polgárokat, s a ki mindkét jelöltnek kellemetlenséget, költekezést okozott, a legszigorúbban büntettessék meg. Kossuth Ferencz t. képviselőtársam 4000 korona helyett 6 hónapi fogházbüntetést ajánlott. (Felkiáltások a szélső baloldalról: A 4000 korona is marad!) Azon esetben, t. ház, ha 8 az indítványát úgy értette, hogy 6 hónapi fogház és 4000 korona pénzbüntetés, akkor egy véleményen vagyunk. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mind a kettőt indítványozta!) Akkor természetesen az én indítványom elesik, mert én is azt akartam, hogy a 123. §-nak ezen szavai után: »kérvény intéztetett,* tétessék: »6 hónapi fogházzal és 4000 korona pénzbüntetéssel büntetheti«. Szóval ha némi részben eltérne az ő indítványa az enyémtől, beadom módosítványomat, ha pedig egyező volna, elállók tőle. Engem ezen indítvány megtételénél az vezetett, hogy a nép legszentebb jogának a megsértését, az erkölesiségnek lábbaltiprását és azon cselekményt, mely igen közel esik, talán egybeesik a közönséges csalás bűntettével, azt a törvény ne csak tisztán pénzbírsággal, hanem fogsággal is sújtsa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! Ha van oka valakinek egy kínos tapasztalatból kifolyólag e szakasznál felszólalni és a legmelegebben pártolni Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak az indítványát, hát körülbelül egyike én vagyok a t. ház ezen tagjainak. Választásom megtámadtatott — nem személyes kérdésem ez, különben nem említeném, de közdologról van szó — és a bíráló bizottság az én választásomat megsemmisítette. Kirendelte a vármegye a választási elnököt, a ki felfüggesztette a választást azon a czímen, mert én a választói jogosultságomat igazoló kivonatomat nem csatoltattam az ajánlóívemhez. Az illető választási elnöknek ezen eljárása következtében megtörtént az, hogy a választás nem ejtetett meg. A vármegyének a közigazgatási, illetve fegyelmi bizottsága elítélte az illetőt 1000 forintra; a belügyminiszter ezt az 1000 forint pénzbírságot a törvényben előírt legmagasabb pénzbüntetésre, vagyis 2000 forintra emelte fel. Akkor Hieronymi Károly volt a belügyminiszter. Tisztességére válik, hogy egy választási visszaéléssel szemben a törvénynek teljes szigorát alkalmazta. De akár az illetőnek saját zsebéből folyik is be az a 2000 forintnyi bírság, akár pártkassza fedezi azt, kétségtelen tény, hogy t bűnnek elkövetésével a legnagyobb fokú visszaélés követtetik el, a melynél nem elég a pénzbüntetés, bármily magasra emeltessék is az; mert, t. képviselőház, hátha az a vármegyei központi választmány kiküld egy oly választási elnököt, a kinek nem kétezer forintja, de kétszáz forintja sincsen, ki büntetheti ezt? Már most kérdem azt, hogy ha az illetőt magát sújtja is anyagilag ez a pénzbírság, ha az rajta nem hajtható be, hogy lesz elég téve a megsértett jogrendnek és az elkövetett nagyfokú visszaéléssel szemben hogy lesz elégtétel véve? Ennélfogva nem hiszem, hogy legyen a házban bárki is, a ki a büntetések legnagyobb mérvét nem kívánná alkalmazni az ily visszaélésekkel szemben és el ne fogadná Kossuth Ferencz t. képviselőtársam módosítványát, melyben a szabadságvesztés-büntetéseknek legenyhébb formája van alkalmazva. A mennyiben tehát ez is eszköz arra, hogy a választások tisztasága lehetőleg biztosíttassék, méltóztassék Kossuth Ferencz t képviselőtársam indítványát elfogadni, melyet magam is szívesen elfogadok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szalay Károly: T. ház ! Kétségtelen, hogy ez a 123. §. mostani fogalmazásában nemcsak el nem éri azt a czélt, a mely a kezdeményezők előtt lebegett, hanem annak egyenesen ellenkezőjét fogja előmozdítani, sőt bizonyos esetekben a megbüntetést majdnem lehetetlenné teszi. Már pedig régi dolog, de mindig igaz marad, hogy: »vana sine viribus ira«. Epén semmit sem ér a törvény, ha szankeziója nincs, sőt a törvénynek szankcziónélküíi rendelkezései elrettentés helyett inkább arra szolgálnak, hogy az illetőket bizonyos tények elkövetésére ingereljék. Hisz a mai napig tisztelt ház, a választási elnöknek legénykedni, a törvényt megsérteni valóságos sport, olyformán, mint a hogy a 40-es években, bármely gavallérember épen nem tartotta semminek, ha valakinek a vadászkutyáját elfogta, mert ez akkor sport volt. Most sportdolog, hogy a választási elnök megrontsa a választást és annak tiszta eredményét, annyira tőle függ. Hogy tehát ez megszűnjék, szükséges, hogy necsak az illető, de az egész közönség is megértse azt, hogy ez diffamáló tény. Ezt pedig másként nem lehet megértetni, mint hogy ha az illetőt fogsággal büntetik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az egyik oldala, t. ház! A másik az, hogy mi az a 4000 korona? Hisz manapság egy uri ember, a ki a választás eredményét akarja befolyásolni, 4000 koronával nem is kezdi; nagy garral kifizeti a választási elnöknek s a választás úgy történik, a hogy ő akarja. Ezért pártolom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam módosítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De itt meg nem állok. Ha bennemarad ebben a szakaszban az utolsó két sor azon rendelkezése

; hogy a büntetés csak akkor szabandó