Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

636. országos ülés 1896. junius 13-án, szombaton. :i03 az időt, elérkezettnek a helyzetet, akkor érvényesítse a maga politikáját és akkor robbantsa fel a keleti kérdést, nem pedig akkor, mikor az európai államok egy mesterségesen előidézett zavar következtében mind tért és állást akarnak foglalni, bogy osztozkodjanak egy birodalmon. Az a modor, az a politikai enuncziáczió, a mely azt mondja ki, hogy Törökországban olyan állást akartak elfoglalni, hogy a szultánt gondnokság alá helyezzék és a mely bejelenti a török birodalom előbb-utóbb bekövetkezendő bukását, szolgálhat-e a keleti kérdés megoldásának helyes módjául? Hiszen mi a török birodalomnak a baja? Az, hogy az ő beligazgatásába az európai hatalmaknak beleszólást enged és az a gyengesége, hogy az európai hatalmaknak beleszólást engedve, ezek oly jogokat vesznek igénybe a török birodalomban, a melynek következtében az ottan lakókban azon gondolat ébred fel, hogy keressenek maguknak egy-egy külföldi államban protektort, hogy az őket megvédje a török hatóságok ellen és valamikor e protekczió útján maguknak politikai jövendőt is szerezhetnek. Szabad-e az, hogy a t. külügyi kormány, a mely rendre elidegenítette Magyarországtól a szerbeket, a bulgárokat és tudjuk, hogy elidegenedtek már a románok is, ily politikai enuncziácziókkal elidegenítse a török szultánt és a török birodalom kormányát? Hiszen ha azért tartunk mi közös külügyi képviseletet, hogy mindenkit ellenünk ingereljen és minden barátunktól megfoszszon, akkor ez a külügyi kormány a maga feladatát igen helyesen és nagy sikerrel teljesíti. De mi azért tartunk külügyi képviselet és az a czél, hogy az igyekezzék a mi ellenségeinket megnyerni és a kit nem lehet megnyerni, azt igyekezzék veszélytelenné tenni. De a török kormányt ilyen módon megtámadni, megtámadni ilyen nyelvezettel, ez a diplomácziai világban hallatlan, ez nem egyéb, mint a diplomácziai háborúnak megüzenése. És hogy álljon fenn a török birodalom tekintélye, ha mi azzal fenyegetjük hivatalosan, — és ezt tudomásul veszi az osztrák és a magyar delegácziók albizottsága, — hogy bukása széiéhez fog közeledni s már a gyámság alá helyezésről tanácskoztak. Azért nekünk tudnunk kell, hogy miben állott az az akczió, a melyben a mi külügyi kormányunk résztvett, és annál inkább kérhetem, hogy annak természetéről felvilágosítást adjanak, mert maga a külügyminiszter mondta, hogy most csak azt mondhatja meg, mi történt, anélkül, hogy a további teendőkre nézve nyilatkozatot tehetne. Tehát kérdésemet nem intézem az iránt, hogy mi történik a jövőben, hanem azok iránt, a mik történtek a múltban, hogy miben állott az az akczió, a mely által az európai hatalmak a török szultánt gyámság alá akarták helyezni, és miben állott az az akczió, a melyről nyilatkozik a t. külügyminiszter úr: »nclsogy az egész keleti kérdés felvettessék, e veszély felismerése elől a cs. és kir. közös külügyi kormány, a mely mindeddig a legszigorúbb tartózkodást tanúsította, többé nem zárkózhatott el és az Ő kezdeményezésére, valamint a többi hatalom ez alkalommal megnyilatkozó bek eszeretetének tulajdonítható, hogy a keleti kérdés csakhamar elvesztette éles jellegét, s az összes államok elfogadták a nyilt beszéd és az ekkép elérendő együttes feilépés elvét.« Mi volt az a nyilt beszéd és együttes fellépés elve, a melyet elfogadtak, és mi volt az a kedvezményezés, a melylyel a keleti kérdés fellobbanását megakadályozta a mi külügyi kormányunk? Ha a múltról beszélnek, tessék felvilágosítást adni arra, mert a múltban elkövetett cselekedetek és követett tervek irányadóul fognak szolgálni a jövőre nézve. Azért az én kérdésem a következőleg hangzik: (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) ^Kérdés a miniszterelnök úrhoz. A közös külügyminiszter úr expozéjában előadta az osztrák delegáczió albizottsága előtt, miszerint azon kérdés merült fel, hogy Európa a szultánt vegye gyámsága alá, ez egy pontosan közölt akezió által lett volna foganatosítva, melyben az összes hatalmak részt vetíek volna, és ha nem bírja a török szultán indokolttá tenni Európa bizalmát birodalma éle;képessége iránt, mindinkább fog bukáshoz közeledni, melytől végre legjobb barátai sem lesznek képesek többé megóvni. Miben állott azon pontosan körülírt akczió, mely által a török szultán Európa gyámsága alá helyeztetett volna? Miben állott Ausztria és Magyarország közös külügyi kormányának azon kezdeményezése, melyet az összes kormányok elfogadtak?* (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnökkel. Perczel Béni jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk/ Halljuk!) Ausztria részérő! napról napra megújuló támadások intéztetnek Magyaroszág ellen. (Úgy van ! a ssélsö baloldalon.) Ha nem is akarom azt mondani, hogy ez a hivatalos Ausztriának, vagy pedig az egész osztrák közvéleménynek kifejezése, mindazáltal a támadásoknak rendszeressége és összefüggése azt matatja, hogy itt Magyarország ellen egy nagyobb szabású akczió indíttatik, (Úgy van! ssélsö baloldalon.) a mely akcziónak czélzata első sorban az országnak gazdasági életét megrontani, hitelét