Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

300 6S6. országos ttlés 1896. junius 13-án, szombaton. javaslatnak azt a kétlaki természetét, hogy a választási eseteknek egy bizonyos részében maga a háznak a bizottsága döntsön. (Nyugtalanság.) Nagyon sajnos jelenségnek tartom azt, t, ház, hogy éppen ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál maga a kormánypárt joggal megérdemli a vádat, de joggal megérdemli az elítélést az ellenzék is, hogy ebben a kérdésében, mely a jövő parlamenti életnek, alkotmányos életünknek erkölcsét, szellemét fogja statuálni, ha ezen javaslat törvénynyé lesz, mondom, hogy ebben a kérdésben a parlament kellő érdeklődést ezen törvényjavaslat minden szakaszának megvitatásánál nem tanúsít. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak hangosan konverzálni. (Halljuk! Halljuk/) Sima Ferencz: Engem, t. ház, a legkevésbbé sem alterál az, hogyha a t. képviselő urak e törvényjavaslat tárgyalásánál egyáltalában nem tanúsítanak kellő komolyságot. Mert akárhogy is mosolyog Szerb György t. képviselőtársam, ő ezt a törvényt, ha ez megalkottatik, épúgy meg fogja siratni, mint megsiratom én és megsiratja a háznak minden tagja, mert erkölcsében, szellemében még deprimálóbb és rosszabb törvényt a magyar parlament nem alkotott, mint ez. Hiszen, t. képviselőház, ha veszem azt a beszédet, melyet az igazságügyminiszter úrtól halottunk, a kinek komolysága és jóakarata iránt abszolúte kétséget nem táplálhatunk, hanem ő egy nyomorult kényszerhelyzetnek a képviselője itt, és kénytelen védeni egy olyan álláspontot, melyet jó lelkiismerettel, jóhiszeműséggel nem lehet védelmezni, de kénytelen, mert aparlament maga bele van kergetve egy olyan erkölcsi helyzetbe, hogy a törvényjavaslatot akármiképen, de le kell őrölni, le kell tárgyalni •; hiszen csak az előbbi szakaszra hivatkozom, a melyet Mülek t. képviselőtársam megtámadott, mikor azt mondja az igazságügyminiszter úr, hogy az objektív, a mi e törvényjavaslatban benn van. És mikor kérdeztük, hogy miért objektív, azt felelte: azért, mert azt mi megcsináltuk így, mert abban a véleményben vagyunk, hogy ez objektív. Ez nem argurnentáczíó, ezzel nem lehet meggyőzni senkit, hiszen a miniszter úr maga tapasztalta, hogy Pázmándy Dénes és Kossuth Ferencz t. képviselő urak az ellenzék kapaczitáeziója folytán nyomban visszavonták módosítványaikat, mikor meg lettek győzve, bogy az ő álláspontjuk nem helyes. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy az ellenzék nem zárkózik el a kapaezitáczió elől, azt bizonyítja, hogy akármelyik szakaszt úgy, a mint van, változatlanul készek vagyunk elfogadni, ha akár az igazságügyminiszter úr, akár Szerb György képviselőtársam nagy kormánypárti megelégedéssel meg birnak bennünket győzni, hogy a törvényjavaslat jó. T. ház! Az én felszólalásom czélja tehát nem egyéb, mint az, hogy a 10. §. teljesen töröltessék; (Helyeslés a szélső báloldalon.) töröltessék pedig azért, mert a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiben a mandátumok sorsa tekintetében úgyis a kúriai biráskodás elé utal minden dolgot. Ennélfogva ba a 10. §. töröltetik a törvényjavaslatból, akkor a megtámadott mandátumok felett feltétlenül és kizárólag minden esetben maga a kúria fog dönteni. T. képviselőház! Hogyha a törvényjavaslat úgy lesz elfogadva, hogy a mandátumok kérdésében minden esetben a Kúria dönt, még egy remény ezen rossz törvénynyel szemben is fenmarad, egy felfogás, egy vélemény jogosan tápláltatik, az pedig az, bogy egy teljesen elfogulatlan bíróság fog dönteni a megtámadott mandátumok felett. Ennélfogva, t. képviselőház, indítványom oda terjed, hogy a 10. §. teljesen hagyassék ki a törvényjavaslatból. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz hozzászólani ? (Nem!) Ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom; a szó az előadó urat illeti. Mohay Sándor előadó: T. ház! Az előttem szólott Sima Ferencz képviselő úr általában a javaslat rendszerével szemben foglal állást, a melynél fogva az úgynevezett bifurkácziót állapítja meg, a melynek alapján a 3. §-ban konkrété előadott érvénytelenségi okok esetében a kir. kúriát, minden ezen kivííl fenforgó érvénytelenségi ok látszata, illetőleg a mandátum ily alapon való megtámadásának eseteiben a ház megtartja bíráskodási jogát. Tekintve, hogy ő ez ellen foglalt állást, ez állásfoglalásnak nem itt, hanem már az í. §-nál kellett volna érvényesülnie. Minthogy már az 1. §. határozottan megállapíttatott, hogy a kúriai bíráskodás csak a 3. §-ban fenforgó érvénytelenségi okok esetén statualtatik : itt már arra visszatérni, hogy a kúriai bíráskodás minden kérvény esetén helyet foglaljon, már ez oknál fogva sem lehet. Ennélfogva kérem mellőztetni a kihágási indítványt annál is inkább, mert ez indítvány elfogadása esetén, ha a 3. §-ban nem foglalt érvénytelenségi okok alapján adatik be kérvény, e kérvénynek egyáltalán nem volna bírája. Ez pedig azt hiszem, nem lehet czélja a képviselőháznak. Ismételten kérem tehát a szakasz változatlan fentartását. (Helyeslés jőbofelöl.) Elnök.' Következik a szavazás. A kérdés az, elfogadja-e a ház a 10. §-t Sima képviselő úr kihagyási indítványával szemben, igen vagy nem? A kik a szakaszt elfogadják, ssivesked-