Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

636. országos ülés 18%. jnnlus 13-án, szombaton. [ 01 jenek fel állani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Perczel Béni jegyző (olvassa a 11., 12. és 13. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Minthogy a mai ülés tárgyát még két interpelláczió képezi, javaslom, hogy e törvényjavaslat tárgyalását most szakítsuk félbe, (Helyeslés.) és javaslom már most, hogy a törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása a hétfőn délelőtt 10 órakor tartandó ülés tárgyát képezze. (Helyeslés.) Következnek az interpelláeziók. Perczel Béni jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! Japánban, — (Derültség jobbfelöl.) a vége még Japánban sem lesz oly mulatságos, — Japánban a papi császárral a tekintélyt úgy tartatták fenn, hogy őt egy esztendőben csak egyszer nézhették meg a polgárok, akkor is csak egy magas rostélyzaton vitték végig; a polgárok csak alulról nézhettek fel reá, s láthatták a császár talpát, ha ugyan arról a por szemükbe nem hullott. így vagyunk a delegácziókkaí s az azokhoz utalt külügyekkel is. Hogy a külügyi kormány fentarthassa tekintélyét, egy esztendőben csak egyszer kerül parlamenti vitatkozás elé. Midőn e tárgyalások megkezdődnek, minden függöny leeresztetik, minden tábla becsukatik, nehogy a külügyi kormányzást valami légvonat érje vagy valami más baleset őket ott a parlament sima padlóján földre ne terítse. Ezek a gondosan és selyempapirba takart urak, midőn megjelennek és egy évben egyszer a maguk bölcseségét, a melylyel különben egész esztendőn át a világot és Európát bámulatra szokták ragadni, úgy, hogy már az osztrák és magyar diplomácziának szelleme, magas lelke és rendkívül merész tervezése és végrehajtási képessége közmondásossá vált, midőn ezek az urak egy esztendőben egyszer a delegáczió elébe kerülnek és ott expozét adnak a külügyekről, úgy szokták volt eddig feltálalni, hogy kellemes semmitmondások legyenek, a melyek a delegátus urakat kielégítik azon ebéd reménye fejében, a mely utána következik, (Derültség a szélső baloldalon.) egész Európában pediglen minden embert megnyugtassanak, hogy az összes parlamenti intézményeknél veszélytelenebb dolgok nincsenek, csak a semmit nagyon óvatosan és nagyon simán kell mondani. A delegácziónak jelenlegi tárgyalásairól ezt nem lehet elmondanunk. Az idén a delegáczió tárgyalásaiban a külügyminiszter abban a hires expozéban, a melyet az osztrák delegáczió külügyi albizottságában elmondott és a melyet a magyar delegáczió külügyi albizottságában elhallgatott, két mértékkel mér. Az egyik mérték a simaság, a hizelkedés ; és az a simaság nemcsak arra terjed ki, hogy virágok szirmaiba foglalja a rideg valóságokat, hanem arra is kiterjed, hogy nekünk teljesen valótlan és a mi tudomásunkkal ellenkező tényeket állít fel és hirdet, mint igazságokat ós mint megtörténteket; másfelől pediglenTörökországgal szemben a hang, a modor, a mely abban az expozéban használtatik, az megengedhetetlen bármely barátságos állam uralkodójával és kormányával szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha az a politika az 1867: XIÍ. törvényczikk 8. §-a értelmében a magyar miniszterelnök beleegyezése mellett folytattatik, akkor igen könnyű lesz majd a miniszterelnök úrnak, a ki távol van, felvilágosítást adni az általam intézendő kérdésekre. A külügyi expozéban az áll, hogy különösen ki kell emelnie a román királyságnak minden tekintetben korrekt magatartását. Engedje meg a t. ház, kit akarunk ezzel felültetni ? Magunkat vagy pedig a románokat? A románok jól tudják, mit cselekedtek, mit cselekeszuek és mit terveznek; mi pedig igen jól vagyunk értesülve, hogy azok az agitácziók, azok az aknamunkák csak Romániából tartatnak fenn, Romániából díjaztatnak, Romániából láttatnak el állandó fizetéssel és itt a mi országunkban folytonos agitátori jövés-menés van, a melyet Románia úgynevezett »nem hivatalosan* teljesít; azonban a hivatalos személyek is mind tagjai annak a ligának, legfeljebb csak úgy szoktak tenni, mint más európai államokban, hogy a míg hivatalban vannak, ideiglenesen kilépnek belőle, hogy külföldi kormányok reklamácziójának tárgyat ne szolgáltassanak; Romániának minden jelentőségteljesebb férfia annak a ligának, a mely ellenünk az agitácziót és aknamunkát vezeti, tagja, sőt most már kétféle árnyalatú liga van: az egyik kormánypárti, a liberális, a másik a konzervatív, az ellenzéki és e kettő fog versenyezni, hogy melyik tud Magyarországon mennél több erőt kifejteni és otthon népénél magának ezért mennél több népszerűséget vindikálni, követelni és beseperni. Hiszen ott a politikai pártok egymással szemben nem a belügyi kérdésekben szerzik meg népszerűségüket, hanem az erdélyi kérdésben, Magyarország rovására folytatott agitáczióval. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) S akkor a Magyarországot képviselő külügyi kormány feláll s azt mondja: a román királyságnak minden tekintetben korrekt a magatartása. Jól tudjuk, hogy botrányos és Magyarországot infesztáló gyűlések tartattak s midőn a rendőrség azokat szétzavarta, ez a rendőrfőnök bukását vonta maga után és a belügyminiszternek kellett lemondani azért, mert