Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

234 G86- országos illés 1896. jnnius 13-án, szombaton. nek el, hogy azzal a választók befolyásoltassanak, hogy reá birassanak egyik vagy másik jelöltre szavazni. Azonban, t. ház, ha azt látjuk, hogy már pozitív alakban és ezen specziális dolusnak, ezen különös szándéknak világos feltüntetésével birunk törvénykönyvünkben törvényes intézkedéseket és rendelkezéseket, és ha azt látjuk, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak 3. §-a és ezt most már az érvénytelenségi okok közé felvévén, szintén pozitív alakban és ezen specziális dolus feltüntetésével megmondja, hogy yzen és ezen tények, ha azon czélbói követtetaek el, hogy befolyásoltassanak a választók, érvénytelenségi okot képeznek : azt kérdem, vájjon politikai és politikai erkölcsi szempontból, de különösen kodifikáczionális szempontból lehet-e azt helyesnek, észszerűnek találni, hogy akkor, midőn a bírónak kell hogy a bizonyítékoknak, a tényeknek egész sorozata tűnjék fel előtte, a melyekből azután levonja, hogy mikor nem forog fenn ez a specziális dolus, tehát mikor nem büntetendő cselekmény, akkor előállunk mi és a 7., 8. és 9. §-okban egyszerűen kiragadunk az életnek ezen nagy köréből egynehány esetet és azt mondjuk, hogy azonban ezen esetek nem állapítják meg azt, a mi már a büntetőtörvénykönyvben és ezen új törvényjavaslat 3. §-ban benne van. Hiszen a 7. §., mely arról intézkedik, hogy a fuvarozás nem képez vesztegetést, vagy a 9. §., mely arról akar intézkedni és megpróbálja azt, hogy póldáú! az etetés vagy megvendégelós mikor nem büntetendő a büntetőtörvénykönyv szerint és mikor nem képez érvénytelenségi okot a 3,§. szerint, mind nagyon szerencsétlen kísérlet. Szerencsétlen kísérlet azért, mert a hol azt látjuk, hogy a büntetőtörvénykönyv pozitive intézkedik, ha ott most ily kivételeket statuálunk, akkor az többé nem kivételként fog szerepelni a választások alkalmával és a közéletben, hanem valóságos szabályt fog képezni. Ahhoz, a mi eddig csak kivételképen fordult elő, minden ember jogot fog formálni a maga számára. Ha a választó azt látja, hogy a fuvarozási díjról most szabályrendeleteket alkotnak .és törvényes szabályrendelettel lesz az megállapítva külön, egészen eltérőleg a közigazgatási és más hatósági fuvarozástól, ha külön választási fuvarozási szabályrendelet is alkottatik, akkor szeretném én azt a vagyonos választót is látni, a ki nem fog a törvénykönyvvel lépni a jelölt elé, hogy fizesse meg a fuvarozást, mert erre szentesített törvény van. A ki nem bir érzékkel, hogy belássa, hogy ez mennyire helytelen, hogy mennyire a politikai tisztességbe ütközik, hogy ily intézkedéseket mi törvénybe iktassunk, annak bármennyi ideig I és bármily érvekkel hiába beszélek. De, t. ház, nemcsak erről van itt szó, hanem arról is szó van, hogy a legveszedelmesebb dolog az, ha egészen bizonytalan fogalmakat, bizonytalan ismérveket iktat törvénybe a törvényhozás. Addig, t. ház, míg ezek a bizonytalan ismérvek, vagy bizonytalan tünetek csak arra valók, hogy a társadalmat irányítsa a maga tevékenységében, addig, hogy ha ez a bizonytalanság fenn is forog, veszedelmet nem képez. De ha itt is a 9. §-ban egyenesen a megvendégelést, a dinomdánomot, a vendéglátást, pláne a szokásra hivatkozva, törvénybe iktatjuk, akkor ez talán nemzetgazdasági szempontból valami nagyon kedvező dolog lehet, hogy rá lehet mutatni Magyarország törvényhozására, hogy ime a régi hagyományos vendéglátást már törvénybe iktatja, hogy micsoda jóléttel rendelkező boldog nemzet lehet az, hogy már törvénybe iktatja a szokásos vendégléseket és vendéglátásokat, de törvényhozói és politikai szempontból ezt nem helyeselhetem. Hiszen ha odalépnék — mert az indokolás erről nem intézkedik — az igazságügyi kormányzat elé és kérném, méltóztassék megmondani, hogy mi az a szokásos vendéglátás, ugyan mit felelne ? Mert eddig hogy áll a helyzet? Eddig a büntetőtörvénykönyv és mindenesetre a törvényjavaslat 3. §-a szerint is a bíró bölcs belátására volt bízva, hogy ő állapítsa meg, vájjon a 185. és 186. §. vagy e törvény 3. §-a szerint fenforog-e a büntetendő etetés és itatás. Mert ott világosan meg volt mondva, hogy »a ki azon czélbói teszi, hogy bizonyos jelöltre szavazzon vagy ne szavazzon«; továbbá a 186. §. azt mondja, hogy »a ki az előbbi szakaszban említett czélbói etet és itat* ; tehát a bíró úgyis megállapíthatja, hogy mikor forog fenn az a különös szándék és így igen helytelen, ha azt" mondja a törvény, hogy nem tekintendő etetésnek és itatásnak és mint ilyen, nem esik az 1878. évi V. tczikk 188. §. alá és a jelen törvény 3. §-a alá, ha tekintettel a megvendégelt személyekre, a megvendégelés alkalmára és egyéb körülményeire, világosan kitűnik, hogy a megvendégelés nem azon czélbói történt, hogy az illetőknek szavazása ez által befolyásoltassék. Hát helyes-e az kodifikáczionális szempontból, hogy itt a büntetőtörvénykönyvhöz egy kis kommentárt adjunk ? Hát rászorúl-e a bíró, hogy ezt az a) pontot adjuk neki, mint korlátolt egyénnek ? Hát csak akkor nem képez megvesztegetést, ha épen a körülményekből látja világosan, hogy az nem azon czélbói, nem dolus speciálisból történt, ^hogy a szavazatot befolyásolja? Hát nem létezhetik még az esetek egész sorozata, a hol nem fordulhat elő büntetendő cselekmény, holott itt szintén előfordulhat büntetendő cselekmény.