Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-636

<>36. országos ülés 1896. jmitus lö-áu, szombaton. 285 Tehát kodifikáezionális szempontból ilyenfélét törvénybe iktatni minden körülmények között hibás. Vagy a h) pont azt mondja: »egy vagy több választónak szokásos alkalmakkor a képviselő által saját házánál vagy azon kivfíl történt megvendégelése, ha az a szokásos vendéglátásnak határain tál nem terjed«. Tehát itt egy nagyszerű pouvoir van adva a bírónak; meg van adva az a mód, hogy meg birja büntetni, de ha — felfogása szerint — a szokásos vendéglátás határain tálterjedőnek látja, ha akarja, felmenti, ha akarja, megbünteti. Mert a t. igazságügyi kormány a fuvardíjakról azt mondja, hogy majd szabályrendeletet fog csinálni; de mit fog csinálni a vendéglátásról ? Mikor fogja tudni a bíró, hogy mi az a szokásos alkalom és vendéglátás? Hogy megtudják, utazzák be az illető bírák az ország egyes vidékeit? Hiszen erre nézve nem csak az indokolás nem nyújt támpontot. Semmiféle régi törvényünk, sem a corpus iuris nem mondja meg erre nézve, hogy törvényhozási szempontból mit tartson szakásos vendéglátásnak. En mindössze csak két esetet láttam a corpus iurisban. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Az egyik Kálmán király rendeleteinek 49. fejezete. Ezt ide alkalmazni nem lehet, mert ez azt mondja, hogy »a mely izmaelitának vendége van, vagy valakit vendégségbe hívott, mind maga, mind vendége csupán disznóhússal éljen. (Élénk derültség.) Ha valaki meg akarja tudni, hogy mi a szokásos vendéglátás, a ki törvényeinkben kutat, egyebet nem talál. Talán még egyet: szent István király rendeleteinek 6. fejezetében egy rendeletet, mely úgy látszik, a magyar vendéglátás egyik alapja. E szerint a vendégekből és a jövevényekből annyi haszon van, hogy ezek méltán a királyi méltóság utáni hatodik helyet foglalják el. Itt aztán el van mondva, hogyan kell megvendégelni őket, de itt persze nem választókról van szó, hanem azon idegenekről, kik az országba jönnek, hogy okuljanak. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy szabályrendelettel szabályozzuk ezt is, mert a szokásos vendéglátás az igények szerint nagyon különböző. Nem találva indokolást sem az igazságügyi bizottság jelentésében, sem az eredeti javaslatban, tegnap az előadó úrhoz fordultam. Már mindjárt kettőnk közt nézeteltérés volt. Szerintem, ha paprikás pörkölt és túrós csusza mellett még sültet is adunk salátával, (Derültség.) ez nem túlhágás, de szerinte túlhágás. (Derültség.) Mennyivel könnyebb helyzetben lesz ezután egy árvamegyei képviselőjelölt, mint például Mezei Móricz t. képviselőtársam, minthogy a Lipótvárosban a szokásos vendéglátással tok jár tatármártással, pezsgő és TJpmanflor. (Derültség.) Már azt hiszem, nem engedhetjük, hogy így tönkretegyék főkép a kormánypárti jelölteket, sem azt nem engedhetjük, hogy a helyes kodifikálás és a politikai tisztesség szempontjából ilyen tájékozatlanság uralkodjék. Egy t. barátom, látva azt a nagy sötétséget, mely a szakasz értelmezése körűi uralkodik; megpróbálta, éjjet nappallá téve, az ország összes kerületeire kiterjedő étlapot konstruálni, (Derültség. Halljuk!) de ezzel nem óhajtom fárasztani a t. ház türelmét. (Halljuk!) Itt van példáú! a József város : itt sertéskaraj kell, két pohár sör s hozzá még egy sült. A III. kerületben meleg felvágott kell stb Legjobban járnak az erdélyi jelöltek, mert ottnyolcz étel körülbelül a myiba kerül, mint nálunk három. Ott van például a czibere-leves, mely három krajczárba kerül, a puliszka savanyú lével, a pityókos tokány, mely 25—30 krajczárba kerül. így hát óriási aránytalanság van Erdély és Magyarország között. Ha már a czenzus különbözősége olyan nagy baj, milyen nagy baj lesz ez a különbség Erdély és Magyarország közt. (Derültség.) De nem akarom ezt a thémát továbbfüzni; (Halljuk!) csak ki akarom jelenteni, hogy én^a 7., 8. és 9. §. kihagyása mellett vagyok. Én azt hiszem, hogy ha — félretéve minden ttéfát — a törvényhozás komolyan nekilát és elgondolja, mennyi helytelenség, mennyire nem egészen a politikai erkölcsöknek, mennyire nem egészen a komolyságnak, a választás fontosságának megfelelően van ez a 7., 8 és 9. §. ideiktatva, akkor remélem, hogy a t. túloldal is felfogva az ellenzéki szónokok előadását, hozzá fog járulni, hogy ez a három §. töriiltessék. Egyébiránt a 7. §-ra vonatkozólag elfogadom Szalay Károly t. barátom előterjesztését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! A mai napig tisztában volt mindenki azzal, hogy jogot kötelesség nélkül képzelni sem lehet, és most, midőn az állampolgári jogok legszentebbikéről, a magyar alkotmányosság védbástyáját és alapját képező választói jogról és a választói szabadságnak a biztosítékairól van szó, akkor a t. képviselőház olyan törvényjavaslatot elfogadni és illetőleg olyan törvényszakaszt beállítani, a melylyel kimondjuk, hogy Magyarország alkotmányos érzületű állampolgárairól lehet azt feltételezni, hogy a jogokat gyakorolni akarják, de a jogok gyakorlásával járó kötelességeknek a teljesítését tőlük várni nem lehet: azt hiszem, legkevésbbé azon esztendőben áll érdekében és válik díszére a magyar képviselőháznak, a midőn Magyarország ezredéves fennállásának ünnepét üli meg. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsó baloldalon.)