Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

276 635. országos ülés J896. június 12-én, pénteken. szólítja el a munkájától a szavazás, ha kitér- | jesztjük a választói jogot és ezáltal a közvéleménynek megnyilatkozását igazán lehetővé teszsszük és lehetetlenné teszszük viszont a befolyásolást a titkos szavazás által, minderre a mesterséges gyógyításra nem lesz szükség, hanem akkor a közvélemény őszintén és igazán nyilatkozik és nem keveri sem a választóközönséget, sem a képviselőjelöltet a haszonlesés és megvesztegetés gyanújába és színébe. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Én részemről tehát ezen okoknál fogva is pártolom Szalay Károly képviselő úrnak indítványát és kérem, méltóztassék — azt elfogadván — a 7. §-t egészen kihagyni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Hévizy János jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én is hozzájárulok azon indítványhoz, mely a ház ezen oldaláról beadatott, mert óriási veszélynek tartom azt, hogy az etetés-itatás bármily alakban és a fuvarozás törvény által szentesített dologgá váljék Magy

r

ar országon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igazán visszatetsző fogalom az, hogy ezentúl csakis pénzáldozat útján lehessen bejutni a magyar országgyűlésbe és ezáltal tényleg semmivé tétessék az alkotmányosságnak azon alapelve, hogy minden ember, a ki választó, választható is legyen; mert ha a 7. §-t elfogadjuk, csak azok lelehetnek országos képviselők, a kik anyagilag oly helyzetben vannak, hogy elviselni képesek azon költségeket, melyek ezentúl törvényes, tehát elkeríílhetlen költségekké fognak válni. Nem figyelmeztethetem eléggé a t. házat arra, hogy ha van ország e világon, melyben ügyelni kell arra, hogy az alkotmányosság fogalma minden részében tiszta maradjon és az alkotmányosság alapelvei érintetlenek legyenek, ez ország épen Magyarország. Magyarország szerencsétlenségére tényleg oly viszonyban van egy erős külföldi állammal, hogy ezen állam ereje a jövőben is, úgy mint a múltban, felhasználható arra, hogy az ország szabadsága, államisága, élete koczkára tétessék, az ilyen lehető kísérletek ellen, melyektől most csak talán egy emberi élet óvta meg a hazát, más védekező fegyverünk .nincsen mint az alkotmányosság és az alkotmányosság feletti fogalma és érzéke az országnak. Ha helytelen és veszélyes alkotásokkal ezen fogalmat és érzéket folytonosan rontjuk, még pedig oly mérvben rontjuk, mint a hogy a jelen törvény több intézkedése fogja rontani azzal, hogy egyrészt kaput nyit az önkénynek és a személyes hatalmaskodásnak, másrészt szentesíti a pénz hatalmát a képviselőválasztásoknál, akkor lehetetlen, hogy az a közszellem, mely már is annyira aláhanyatlott, még tovább és a legmélyebb fokra ne sülyedjen alá (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és megsemmisülj ön hazánk szabadságának egyetlen védbástyája, az alkotmányos élet iránti érzék. Kérve kérem a t. képviselőházat, hogy ne szentesítse azt az elvet, hogy csak pénzzel jöhessen fel valaki az országgyűlésre, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ne szentesítse azt a szégyent, hogy a választópolgárok pénzért teljesítsék a haza iránti kötelességüket, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ne rombolja le kíméletlen kezekkel maga a képviselőház saját tekintélyének alapját, ne tegye ki a képviselőket egytől-egyig annak a szégyennek, hogy nem elveiéri, nem hazafiaágáért, nem tehetségeért, nem azon bizalomért, melylyel polgártársai megtisztelik, lépnek be e ház küszöbén, de pénzükért, úgy, hogy kerületük meg lesz taksálva, mandátumuk meg lesz becsülve, mint bármely adás-vevési tárgy, ne hozza a képviselőház e szégyent önmagára! Ismételve kérem tehát a t. házat, hogy a 7. §. hagyassék ki. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! Nagyon röviden csak azt akarom megjegyezni, hogy kétségkívül a háznak minden tagja még a gyanúját is el kívánja hárítani magától annak, hogy a választások tisztaságára oly törvényt fogadjon el, a melynek elfogadása esetében nemcsak hogy a választások tisztasága be nem következik, hanem újabb út fog nyittatni arra, hogy a megvesztegetés, a törvénytelen költségeknek a választók közt való kiosztása, a mi eddig elítéltetett s a mi ellen mindenki tiltakozik, valahányszor ezen kérdés komolyan szóba került, törvényben szankczionáltassék. E tekintetben Vörös t. képviselőtársam igen hatalmas és erős érveket hozott fel. De hogy ha a törvényben intézkedést kell felvenni; erre én csak egyetlenegy intézkedést ismerek s ha komolyan akarják kizárni a vesztegetést a választásokból, erre csak egyetlenegy út és mód van. Mert tudjuk, hogy a megvesztegetésnek áldozatul esett már a régmúltban és a legközelebbi múltban az országnak középosztálya. Annak, hogy egész családok, a melyek Magyarország történelmének a közeli és a régmúlt időkben tényezői voltak, koldusbotra jutottak, épen ez a baj az oka, a mely beférkőzött a magyar törvényhozás megválasztási kérdésébe. A magyar fajnak az a fölénye nemcsak itt a parlamentben pusztul el, hanem elpusztul az országban is ez-