Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

035. országos ülés 1896. június 12-én, pénteken. 275 viselőjelölt fizet, valakinek mégis csak fizetni kell s így aztán meglesz az ámítás, meglesz a pártkassza ; másutt lem lesz meg a pártkassza, de mindenesetre rovására megy a képviselőjelölt tekintélyének és lealacsonyítására szolgál annak a választóközönségnek, a melyt azt az egyetlen egy jogot, a melyet öt esztendőben egyszer gyakorolhat, akkor sem akarja gyakorolni ingyen, pedig még, t. képviselőház, hála Istennek, voltak olyan kerületek, a hol nem kellett a vála ztókat megfizetni, hogy a haza sorsának intézésében szavazásukkal hozzájáruljanak; ezután, ha ez törvénybe lesz iktatva, ilyen kerület nem lesz, mert minden választónak meglesz a magához való józan esze, annyi, mint a képviselőjelölt­nek s azt fogja mondani, hogy ha a képviselő­jelöltünk érdemesnek tartja ezreket költeni arra, hogy mi bemenjünk és rászavazzunk, abból néki hasznának kell lennie, hát legalább nekünk is juttasson abból a haszonból és mert ezután szabad lesz, nem is lesz szégyen azt igénybe venni. És biztosíthatom a t. házat, hogy nem­csak azok fogják e szakasz kedvezményeit igénybe venni, a kik valósággal rászorulnak, hanem igénybe fogja venni minden kernlet g a legtöbb választó. (Igaz! Ügy van! a szélső halóidalón.) Eleinte még a leggazdagabbak nem, de idővel a társaság, a csapat kedveért a párttal együtt odaül az asztalhoz a legszegényebbel együtt a leg­gazdagabb is és bizonyára a szokásos ellátáson felííi élvezni fogják az ételt, a bort és a szivart is. Különben is, t. ház, mostani választási tör­vényünk a czenzus alapján adja meg a választói jogot, csak olyanoknak, a kiknek vagyonuk, jövedelmük van. Hát már most ezeknek még azonfelül adjon különféle ellátásra, kedvez­ményre adjon a magáéból és esetleg még meg is bukik, legyen lekötelezettje annak a választó­nak, hogy szíves volt bejönni a jelöltnek költségén? Nem lesz-e a jelölt lekötelezve azon választónak, hogy az ő kedvéért bejött? Mert ezután a képviselői állás egészen más erkölcsi színben fog állani, mint állott eddig, a mikor még szent és hazafias kötelességnek tartották a haza iránt ezt a szolgálatot és igazán nobile officium volt; holott ezután üzleti dolog lesz, a közönség pedig keresetforrásnak fogja tekin­teni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.). Az azonban tagadhatatlan, hogy eddig is ezek a bajok nagyon sok helyen megvoltak, de vigasztalásul szolgált, hogy nem voltak meg mindenütt. A bajon most már — nézetem sze­rint — nem azzal lehet segíteni, ha egyenlővé teszszük, hogy mindenüU legyen vesztegetés, hanem úgy, hogy szüntettessék meg ott is, a hol eddig volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényben eddig is volt mód arra, bogy etetés, itatás, beszállítás, költekezés a választók javára ne történjék. Méltóztassék ezt az eddigi törvényt komolyan végrehajtani, akkor min­denütt meg fogják tartani azt, hogy a választó a maga jogát a maga költségére fogja gyako­rolni, mert a maga érdekében, hazája szolgála­tában gyakorolja. Hogy azonban segíteni kell az eddigi bajon, az tagadhatlan. Már most is nagyon messze haladtunk abban az irányban, hogy bizonyos kötelességeket, bizonyos jogok­kal való élést a szegényebb sorsú polgár sem mint választó, sem mint képviselő nem gyako­rolhat egyenlő mértékben, egyenlő esélyek mel­lett. Ha most, mikor a munkástömegekbeu napról-napra mind nagyobb mértékben hatol be a szocziáiista felfogás, mikor a harez általános és napról-napra hevesebbé válik a tőke ellen való támadás; mikor napról-napra nagyobb mértékben szemet szúr a gazdag előnye és fénye, ha már most a képviselőválasztásnál azt fogja látni a nép, hogy itt is előnye van a gazdagnak, akár van hozzá tehetsége, tanúi­mán) a, jelleme, akár nincs, akkor lehetetlen, hogy a nép között felfogás ne foglaljon tért, hogy itt az, a ki csak jellemben, tehet­ségben, csak hazaszeretetben akar versenyezni, az háttérbe szorul, míg azonban a kinek pénze van, az mindent tehet, kap tekintélyt, jogot és a törvényhozásba is bejut. Segíteni kell a bajon, de — szerintem — nem akképen, hogy az eddigi visszaéléseket törvénybe iktatjuk, hanem hogy azokat a törvény által kiírtjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van egy más mód is, hogy ezeken a ba­jokon segítsünk; hanem előre tudjuk, azt a többség és a kormány nem fogadja el. Neve­zetesen, ha egyenlőtlenek a kerületek, tehát a beszállítás költségei nem egyformák, méltóz­tassanak a kerületeket egyenlőkké tenni és minthogy ekkor is egy-egy kerületben nagy előnye van annak, ki a választás központján lakik és nagy hátránya annak, ki a kerület szélén lakik, méltóztassék azt a rég ajánlott módot behozni, hogy körjegyzőségenként, vagy községenként otthon szavazzanak a választók. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ekkor egyszerre nem lesz szükség sem beszállításra, sem kiszál­lításra, nem lesz szükség ellátásra, és ekkor megszűnik az érdeke is a képviselőjelöltnek. Méltóztassék behozni a szavazati jog kiterjesz­tését igen nagy mértékben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ezzel igen nagy mértékben lehe­tetlenné fog tétetni a vesztegetés; mert kevés választó mellett még a kevésbbé gazdag ember is megpróbálhatja, de sok ezreknél a vesztege­tés sokra fogna rúgni s még a leggazdagabb is visszariadna tőle, és ha még hozzáveszem azt a másik korrektivumot, a titkos szavazást, ha a választás otthon történik, ha a választót nem 36*

Next

/
Thumbnails
Contents