Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

635. országos ülés 1896. junlns 12-éu, pénteken. 2f,9 nyék kezelésének egyik legnagyobb nehézségét az képezi, hogy minden egyes törvényünkben egész légiója az utalásoknak történik más törnyekre, úgy hogy ha valakinek konkrét esetben egy törvényre szüksége van, akkor egész könyvtárt kell előszednie és számtalan törvényt áttanulmányoznia, hogy a konkrét esetben eligazodhassak. (Ügy van! a szélső haloldalon,) Itt a 25. pontnál aztán még egy más anomália is fordul elő, nevezetesen az, hogy a pontnak mindjárt az elején hivatkozás történt az 1874. évi XXXIII. törvényczikk 83. §-ának első bekezdésére, de ugyanezen pontban zárjel közt utalás történik ezen javaslat 159. § ~ílTfl IS, cl mely pedig azt mondja, hogy az 1874:XXX1II. törvényczikk 83. §-ának első bekezdése egészen elmarad, tehát hatályon kivííl helyeztetik s ezen törvényczikk helyébe a 159. §. első bekezdése jő. Ennélfogva, miután a hivatkozás oly törvényre történik, mely a jövőben érvénynyel nem fogbirni, azon módosítványt terjesztem elő, hogy a 25. pont ezen szavai helyett: »az 1874:

XXXIII. tcz. 83. §-a első bekezdésének« tétessék: »a jelen törvény 159. §-ának«, e pont többi része változatlanul megmaradván. Ajánlom módositványomat elfogadásra. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A mint a javaslat egész szövegezési rendszeréből kitíínik, a képviselő úr által neheztelt idézési forma keresztül van vive az egész törvényjavaslatban Ennek az a törvényszerkesztési jelentősége van, (Halljuk! Halljuk!) hogy a 25. pontban idézett 159. §. helyébejön az 1874: XXXIII. tcz. 83. §-a, ennek következtében történik az új rendelkezés, tudniillik a 159. §. behelyeztetik a választási törvény 83. §-ába mint első bekezdés, úgy, hogy idézés esetén nem kell egyebet idézni, mint az 1874. évi XXXIII. tcz. 83. §-át. Ez a rendszer van keresztülvive az egész törvényjavaslatban a többi pontoknál is. Csupán ennél a pontnál a rendszerellenes változtatás nem volna czélszerű és azért én kérem a képviselő urat, vonja vissza módosító indítványát, mert tulajdon kép ez csak az idézés kérdése és a törvényjavaslat már elfogadott részeinek a rendszere. Czélja a rendszernek az idézés könnyítése. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök! Kivan még valaki szólani? Hóvizy János jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! (Halljuk! Halttjuk !) Azon közmondáshoz tartom magamat, hogy a kit a kígyó egyszer megharapott, az a tyúktól is fél. Ezen szakasznál önként eszembe jut egy visszaélés, melynek szanálását magára a t. miniszter úrra bízom. Én ugyanis azt látom, hogy az ellenzék által beadott módosítványok nem fogadtatnak kedvezően a többség által, én tehát másként járok el és rábízom a szövegezést a miniszter úrra, vagy esetleg az előadó úrra, azon módosítás tekintetében, melyet előadandó leszek. Ugyanis példát láttam arra, hogy a választási záróra kitűzése alkalmával, mikor nincs nagy különbség a jelöltek szavazatai közt, a választatókuál az a gyakorlat, hogy rezervában tartja mindenik jelölt pártja a maga embereit, hogy ne lehessen megolvasni, hogy melyiknek van többsége. No most méltóztassék tekintetbe venni az olyan esetet, a minő a nyitrai vagy a többi választásoknál előfordult, hogy mikor kitíízetett a záróra, akkor olyan faggatózólag kikérdeztetett a választóknak qualifikácziója, hogy csak minden öt vagy tíz perez alatt lett egy választó azonossága igazolva s ennek szavazása elfogadva. Ezáltal a jogos többség határozottan megsemmisíttetik. Gsak egy konkrét esetet hozok fel, t. miniszter úr, egy régebbi esetet, a mely Jákóhalmán történt saját fülem hallatára. (Halljuk!) Ott ugyanis, mikor eljött az illető választó, azt kérdezte tőle a választási elnök, hogy hány esztendős ? Hogy ha az illető azt a kort mondta meg, a melyben tényleg volt abban az esztendőben, akkor azt mondta rá az elnök, hogy nem lehet, egy esztendővel kevesebb, így van beírva a választási lisztába; ha pedig nem így mondta be, hanem leszámította azt az egy esztendőt, akkor azt mondta, hogy nem igaz, nem lehet, mert egy esztendő elmúlt, tehát ez sem helyes. Mikor ilyenek vannak napirenden, t ház, hol itt, hol ott, akkor kellene módot találni, hogy ha a záróra kitűzése alkalmával a választók megjelentjei a záróráig le nem szavaztak abból az okból, mert faggatva lévén, ugyanazon idő alatt, mikor előbb leszavazott — mondjuk — egy óra alatt száz, most leszavazott mondjuk például húsz: akkor ez annak az elnöknek imputáltassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarok, t. ház, módosítást beadni, hanem kérem, hogy az elmondottakat maga, a t. igazságügyminiszter úr vegye figyelmébe és nyújtson be módosítást. Plósz Sándor államtitkár: T. ház! Ha méltóztatott volna elolvasni a t. képviselő úrnak a 159. §-t, akkor nem méltóztatott volna ezt a módosítást megtenni. (Ügy van ! jobbfelől.) A 159. §-ban ugyanis benne van a következő kitétel: (olvassa): »A záróra letelte után is mindazon választók szavazásra bocsátandók, a kik a záróra letelte előtt a szavazásra jelentkeztek.« A 25. pont szerint, ha ez a rendelkezés megsértetik, a választás érvénytelen. Azt hiszem, ezen felvilágosítás után a kép-