Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-635

26:2 635. országos ülés 1896. jnnius 12-én/ pénteken. hanem az egyes tárgyakat illető előterjesztésekre. Ez az egyik. A másik az, hogy az a kérdés, hogy a delegáezió albizottságaiban kik lehetnek jelen, már hosszú évekkel ezelőtt meg lett vitatva és igenis a mi házszabályaink analógiája szerint eldöntve. Ugyanis a képviselőház bizottságaiban a képviselőnek joga van benn lenni; az albizottság : az a delegácziónak bizottsága és abba joga van minden delegátusnak bemenni. És itt ismét az is irányadóul kellett hogy szolgáljon, hogy az nem az egyik háznak a bizottsága, hanem a delegáezió, mondhatjuk egy regnikoláris bizottság, a két háznak bizottsága együtt, a mi természetesen a helyzetet ismét odairányítjn, hogy az legyen helyes, — a mi folyton is követtetett, — hogy épen úgy, mint mindenik ház bizottságában a ház tagjai vehetnek részt, de nem vegyesen, épúgy a delegáezió albizottságában a delegáezió tagjai vehessenek részt. Ez nem újítás, ez így volt, a mióta a delegáezió intézménye fennáll. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Különben pedig azt nem kívánom a t. ház előtt hangsúlyozni, — mert azt hiszem, felesleges, — hogy annak a delegácziónak minden tagja legalább is ragaszkodik annyira a törvényes eljáráshoz és a törvények megtartásához, (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) mint az a képviselő úr, a ki az ellenkezővel vádolja. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Elő kell még terjesztenem ezenfelül a szabályok értelmében "Olay Lajos képviselő úr kérelmét, a melyben azt kéri, hogy két interpellácziót, mint sürgőset, ma az ülés végén megtehessen. Az egyik interpelláczió vonatkozik a választók összeírási lisztája közlésének megtagadására, a másik pedig a rendőri felügyeletre a földalatti villamos vasútnál. Felteszem tehát a kérdést: megengedi-e a ház, hogy ezen két sürgős interpelláczió ma az ülés végén előterjesztessék ? (Felkiáltások: Igen!) A ház, úgy látom, megengedi. Következik már most a képviselőválasztások fölötti bíráskodásról szóló törvényjavaslat (írom. 51,922, 1122, 1041) részletes tárgyalása. A 17. ponthoz beadatott két módosítvány. Felírva senki sincs; figyelmeztetem a házat, kiván-e még valaki szólani ehhez a ponthoz? (Nem !) Ha senkisem kiváu, akkor a vitát bezárom és fel fogom tenni a kérdést. (Halljuk!) Maga a 17. pont nem jön kérdésbe, mert ezt senki meg nem támadta, hanem csak pótlások indítványoztattak. Ezeket a pótlásokat felteszem szavazásra abban a rendben, a melyben indítványozva lettek. Az első pótlást Pázmándy Dénes képviselő úr javasolta, hogy tétessék a 17. ponthoz a következő: »vagy ha kiderül, hogy a választók megtévesztésére az egyik képviselőjelölt nevéhez hasonló ilynevü álképviselőjelöltre adott szavazatok segélyével nyeretik el a többség.* Kérem azokat, a kik Pázmándy képviselőnek ezt a pótlását elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kérem azokat, a kik nem nem fogadják el, szíveskedjenek fel állani. (Megtörténik.) Többség. A többség mellőzi a pótlást. Következik Kossuth Ferencz képviselő úrnak pótlása, mely szerint e szavak után: »az ajánlást el nem fogadtat, akarja ezt beiktattatni: »bár erre felszólíttatott«. Kérem azokat, a kik ezt a beiktatást felvenni akarják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kisebbség, A többség a beiktatást mellőzi. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 18. pontot). Hévizy János jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Sajnálom, hogy gyakran vagyok kénytelen felszólalni ezen törvényjavaslat tárgyalása alatt, de kötelességet teljesítek saját lelkiismeretem iránt és azon párt álláspontjának kifejtése iránt, a melyhez tartozom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én arról meg akarok győződve lenni, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök: Kérek mindenekelőtt azon oldalon csendet. (A szélsőbalra mutat.) Kossuth Ferencz: . . . hogy ezen törvényjavaslat oly szándékkal nyújtatott be, hogy a képviselőválasztások ezentúl tisztábbak legyenek, mint most. De ha ez igj van, akkor csakugyan szükséges volna, hogy kiküszöböljünk e javaslatból minden olyan tételt, mely még nagyobb önkénynek teszi ki a választásokat, mint a milyen önkénynek eddig ki voltak téve. Hiszen a választások érvényessége olyan dolgoktól tétetik e javaslatban függővé, mely dolgokhoz nem járulhat hozzá a képviselőjelölt, és melyek az ő tudta és beleegyezése nélkül, sőt az ő beleegyezése ellenére történnek meg s ezért mégis ő tétetik e mulasztásokért és vétségekért tényleg felelőssé, mert megválasztatása megsemmisíttetik és ő, az ártatlan, bűnhődik. Ez, szerintem, egy rendkívül veszélyes és helytelen elv. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Helytelenebb még nálunk, mint bárhol másutt a világon, mert oly országban, mint Magyarország, melyben az alkotmánynak nincs más biztosítéka, mint az erős alkotmányos érzés, ez érzést nem sértegetni és gyengíteni, de erősbíteni kell, holott ha minduntalan oly dolgokkal találkozunk a választások alatt, hogy a választók akarata erőszakkal meghamisíttatik, akkor igen természetes az, hogy az országban a bizalom a konstituczionális formák iránt megszűnik és erejét veszti azon egyetlen védelmi szer, mely az idegen hatalmaskod ások ellen