Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-634

244 684. országos ülás 1896. junius 10-én, szerdán. háznak osztatlan törekvése óliajtja és erősen el van határozva a választások körííl felmerülő visszaéléseket megszüntetni. Azonban, t. ház, minden szónok, a ki az általános vitánál felszólalt és elfogadta a javaslatot, igen súlyos aggályokat is táplált annak némely részletes intézkedései ellen. Ugyanezen felszólalások során kilátásba helyeztetett az, hogy itt a tárgyalás konczilians mederben fog folyni, hogy alkalma és helye lesz a kölcsönös kapaczitácziónak. Ezt, t. ház, a t. igazságügyminiszter űr eljárásából sajnálattal nélkülözöm. Nincs jogom a t. miniszter ártól megkívánni, hogy a vita során szólaljon fel, hanem kérni akarom a t. miniszter urat, hogy miután közös czélja a ház összességének, hogy kölcsönös megnyugvással, a kapaczitáczió lehetőségével hozassék meg egy törvény, mely igazán felette érdekében van az országnak és a politikai éleinek: legyen szíves eltérni azon modortól, melyet a felszólalás időpontjának megválasztásában eddig követett, hogy tudniillik mindenkor a vita bezárása után szólalt fel, hanem kegyeskedjék ellenészrevételeit a vita bezárása előtt megtenni. Egyikünknek sem czélja a vitát nyújtani, de kérem ezt azért, hogy alkalom adassék arra, miszerint kölcsönös megnyugvással hozassanak meg azok a rendszabályok, melyek életszükségletét képezik mindnyájunk meggyőződése szerint a mi ferde irányban indult politikai életünknek. Ez csak kérelem, melyet voltam bátor előre bocsátani, mielőtt a szakasz módosításához hozzászólnék. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom tulajdonképeni tárgya, t. ház, a 3. §. 11. pontjának bővítése. Hangsúlyozom, hogy nem a 11. pont ellen szólalok fel, hanem annak bővítése érdekében, meri a beszédem folyamán ajánlandó új szövegben is szószerint benfoglaltatnak a mostani 11. pont Összes diszpozicziója. De kénytelen vagyok megtenni ezen módosítványt, t. ház, mert a 11. pont rendelkezését felette fogyatékosnak és kevésnek tartom. T. ház! Az utóbbi tapasztalatok szerint a választások körfíli visszaéléseknek két fő karakterisztikonja van, nevezhetném betegségnek is, mert már több a kórtiloetnél, sőt rákfenének is mondhatnám, mely a választások tisztaságán és politikai életünkön "rágódik. Rövidség okáért az egyik fajtáját elnevezem a pénz alkalmazás sának, a másikat a hivatalos befolyás alkalmazásainak. Nem tudom, hogy melyik rosszabb, veszedelmesebb és hogy politikai eleiünkön melyik gázol keresztül rombolóbb hatással, azt hirtelenében alig tudnám megmondani, de anynyit tudok, hogy akár az egyik, akár a másik, valóságos megrontója, erkölcseiben megingatója a politikai életnek. (Igaz! ügy van! balfdől.) Ez a pont a hivatalos befolyást kívánja szabályozni. Ez a 11. pont magában véve nagyon helyes, czélszerü és üdvös intézkedést tartalmaz, a mennyiben kimondja azt, hogy (olvassa) : »ha közhivatalnok, hivatali hatáskörébe eső cselekménye vagy arra vonatkozó ígérete által valamely választót bizonyos jelölt melletti vagy elleni szavazásra, vagy a szavalástól való tartózkodásra bírt, vagy hivatali hatalmával visszaélve kényszerített és bebizonyíttatik, hogy oly választó, kivel szemben ily cselekmény elkövetettéit, a képviselőre szavazott vagy pedig más jelöltre való szavazástól tartózkodott ós a képviselő az érvényes szavazatok általános többségét el nem nyerte«, ezen esetben ezen szavazatok le fognak számíttatni, szóval ez relatív semmiségi ok. Hát, t. ház, ez helyes intézkedés, de kevés, mert niues benne intézkedés azon viszonyból kifolyólag, mely a hivatalnok alárendeltségi helyzeténél fogva fennáll, a hol nem szükséges mindazt elkövetni, a mit e pont mond, nincs szükség a hatáskörbe eső cselekményre vagy ígéretre, hanem a kierarbikus szervezetben rejlő függésnél fogva elég az útbaigazítás, az intelem az alárendeltnek a magasabb állású tisztviselő részéről és meg van már az a hivatalos törvénytelen befolyás, a mely abszolúte nem egyeztetheti össze a szabad meggyőződéssel, a választásoknál szükséges szabad elhatározás fogalmával. Nemcsak a választás' kimenetelére nézve, de magára a hivatalnoki karra nézve is fölöttébb szükséges itt egy helyes intézkedés. Méltóztassék annak az alárendelt hivatalnoknak helyzetét venni, valóságos herkalesi válútra áll a választások előtt, mikor hivatali főnöke, kitől előléptetése, sokszor exisztencziája függ, hat rá, hogy kire, hogyan és mikor szavazzon, mert a hivatali főnök tudja, hogy ez vagy az a jelölt ilyen vagy olyan jól, vagy rosszul van beírva a kormány jegyzékébe. Azt mondani, t. ház, hogy ez az alárendelt hivatalnok minden esetben képes megőrizni az ő politikai meggyőződésnek függetlenségét s azt kívánni attól a sokszor exisztencziájával küzdő kisebb hivatalnoktól, hogy ő szabad és nyitott mellel álljon oda az ö hivatali főnökének esetleges üldözése vagy roszakarata, vagy feljelentései elé, hogy ő nem követte annak parancsát és nem úgy szavazott, mint a hogy az óhajtotta: ezt kívánni nem lehet. Ne kívánjuk, t. képviselőház gyarló embertől — mindegyiktől legalább ne kívánjuk — azt, hogy ő a jellemerősségnek, az akarat elhatározásnak s a politikai puritánizmusnak azon magaslatára legyen képes felemelkedni, a melyen esetleg inkább a nyomort