Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-634

(334. országos illés 1896. június 10-én, szerdán. 245 választja, mintsem hogy meggyőződése ellenére szavazzon. T. képviselőház! Én kalapot emelek Magyarország közhivatalnoki kara előtt, meghajlom az 8 tehetségeik előtt, az ő buzgóságuk előtt, a melylyel ők ennek az országnak érdekeit szolgálják és szolgálni törekednek egész Önfeláldozással, egész odaadással. De mert lígy érzek irántuk, t. ház, meg akarom őket becsülni azzal, hogy fel akarom őket szabadítani a felülről jövő minden esetleges nyomás alól, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy ők politikai meggyőződésüket csak saját lelkiismeretükhöz, csak saját politikai felfogásukhoz és meggyőződésükhöz mérhessék. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) T. ház! A ki nem akarja, hogy Magyarországon ez az elharapózott neme a korruppcziónak — mert ez is az — megszűnjék, hogy hivatalos befolyással, hivatalos erőszakkal vitessenek keresztül választások, hogy nyilvánosan beszélik egyes választások után és tréfa, vicez számba megy egy-egy hivatalnoknak a választókkal szemben elkövetett csínyje; hogy osztályfőnökök vagy hivatali elöljárók liszta szerint küldik el szavazni a hivatalnokokat, láttamoztatják a hivatalos helyiségben a névsort, megmondják, hogy melyik órában kell menni szavazni és akkor, mint a katonák sorakoznak azon hivatal tagjai (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) s a hivatalfőnök ott áll, míg leszavaz az egész hivatalnoksereg, (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) a mely vezetése alatt áll, a ki a hivatalnokot ennyire le akarja alacsonyítani, az ellene fog szólani módosítványomnak. De a ki a hivatalnokban is a politikai embert, független egyént, politikai szabad választót meg akarja becsülni, az el kell, hogy fogadja az én módosítványomat, mert az nemcsak, hogy a tiszta választást eredményezi e tekintetben, hanem azt is, hogy azt a hivatalnoki kart, a mely ma a hivatali elöljárók és felsőbb hivatalnokok nyomásának folyton és folyton, választásról-választásra ki van téve, emanczipálja és ^igazán felveszi a független, szabad elhatározásra jogosult választók sorába. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a mostani állapotnak csak az egyik veszedelmes oldala, t. ház, de még veszedelmesebb ez az állapot azért, mert magát az ország intellektuális erejét köti le; az ország intelligens elemének nagy részét hajtja és teszi politikai páriává, holott épen ezen elem államfentartó törekvésére Magyarországnak naprólnapra mindig nagyobb ég nagyobb szüksége van. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, nincs benne a 11. pontban a hivatalos befolyásnak egy másik neme, a mely már összeesik az erőszak fogalmával, a mikor a hivatalnokok a fegyveres erő alkalmazásával, katonasággal, csendőrökkel szedetik össze a választókat, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) katonasággal, csendőrséggel szólíttatják fel a megjelenésre (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) és kocsira rakatják és beszállítják a tanyára és őriztetik fegyveres erővel, csendőrrel és azt mondják, itt vannak a szabad választők, mint az egyszeri önkénteseket, mikor behozta a nem tudom hova való biró és jelentette: jelentem alnssan, megérkeztem az önkéntesekkel. Hol vannak? — kérdi a kapitány. Kívül vannak a kocsihoz lánczoíva. Éppen ilyen szabad választók, t. ház, azok, a kik fegyvere- erővel, a kik csendőrökkel, szóval erőszakkal hajtatnak, vitetnek, őriztetnek, ellenőriztetnek és szavaztatnak le addig, míg csak az a politikai czél elérve nincsen, melyet az illető nagy apparátus maga elé kitűzött. Az én indítványom, igaz, t. ház, nagyon a veséjéig nyúl a mai politikai rendszernek és nem kételkedem és nem habozom kijelenteni azt is, hogy bizony sok mandátum meg fog inogni, hogyha az én indítványom elfogadtatik, mert azokban a kerületekben, a hol csak a hivatalnoki kar által gyakorolt presszióval, nyomással, liszta, szerinti szavazással és a hivatalnokok felhasználásával, a csendőrök által összeszedett és őrzött választókkal lehetett a többséget biztosítani, bizony az ilyen választókerületekben ezen presszió alól a választóknak egy része felszabadul s a mandátum nem lesz olyan biztos. De én merem kérdezni mindenkitől, a kinek érzéke van a politikai élet tisztasága iránt és a ki súlyt helyez arra, hogy Magyarországon a politikai, élet integritása visszaállíttassék arra a piedesztálra, a honnan az egyes kivételesen előfordult visszaéléseket lenézte a közvélemény, elítélte és megbotránkozott rajta, — holott ma pedig azok rendszert képeznek, a mely rendszernek egyenes kifolyása az, hogy e háznak többsége három szavazat ellenében a javaslatot általánosságban elfogadta, mert valamennyien éreztük azt, hogy itt tenni kell, erélyesen kell cselekedni, hogy ezt a betegséget az ország politikai életéből eltávolítsuk — kérdem, hogy mi fontosabb és nagyobb érdeke az országnak, a parlamentarizmusnak: az ország érdeke vagy egy pártnak önfentartási érdeke? Egyes pártok, egyes képviselők mandátuma szóba nem jöhet, mert csak a parlamentarizmusba vetett bizalmat és hitet és annak erejét tekinthetjük arra vezetőnek, hogy az ország közállapotai javuljanak és nem azt, hogy ennyi vagy annyi kormánypárti vagy ellenzéki mandátumnak használ vagy árt. Ez, t. ház, alárendelt tekintet. Minket nem