Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-633

212 633. országos fllés 1896. junins 3-án, szerdán. tekhez. Én azon leveleket mindenhol a templomban, a zsinagógában olvastam fel, (Derültség balfelől.) sőt az egyikben még kényszerítettek, hogy levessem a czipőmet és úgy menjek be. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Az igaz, hogy ennek nem volt eredménye, mert ugyanakkor felolvasták Schweiger Márton és Reieh urak leveleit és azok, úgy láttam, a zsidóknál mégis nagyobb befolyással bírtak, mint ő, (Derültség.) mert az összes négy izraelita felekezet közül Sátoraljaújhelyen egyetlenegy sem szavazott oda, hová Eötvös Károly akarta hogy szavazzon. Bizonyos vallási érdekek tehát mindenhol belejátszanak a politikába, azokat semmiféle törvénynyel kiküszöbölni nem lehet. A most lefolyt választások alatt hallottam egy protestáns esperest, ki a templom előtt híveinek azt mondotta, hogy ha ők nem szavaznak a kormánypártra, akkor megint úgy járnak, mint I. Lipót idejében, elveszik a protestánsoktól a templomokat és a katholiezizmus kiüldözi őket. Vannak és lesznek mindig, akárkik ellen hozzunk törvényt és akárhányat zárjunk el, fanatikus vallási rajongók minden felekezetben s ki nem küszöbölhető bizonyos vallási köröknek befolyása a politikára. Az ilyen ad hoc törvények bizonyos viszonyokra vannak csinálva, az ilyen okkázionális törvények eredményei rendesen igen rosszak. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Én nem akarnám azt, hogy Magyarországon a felszínre került vallási küzdelmet még azzal is tetézzük, hogy törvénybe iktassuk bizonyos vallásfelekezeteknek, vagy azok egyéneinek izgatásait és behozzuk a vallást a politikai küzdelembe. Méltóztassék nekem a t. referens úr megmondani, hol van kerek Európában törvény, melyben ehhez hasonló foglaltatik. Én Angliában jelen voltam az úgynevezett istentagadó Bradlaugh két választásán. Ott a világ minden felekezetének papja jelen volt, nemcsak a katholikus, de a protestáns, quekker, buddhista s mindenféle vallásfelekezet papjával találkoztam, kik ornátusban prédikáltak a választásnál. Olay Lajos: Elég baj! Pázmándy Dénes: De az angolok ezért nem hoztak külön törvényt, mert a vallási fanatizmus magától megbukott; ez meboszúlta magát és Bradlaughnak mindig nagyobb lett a többsége. Ezeknek, a csak egyes esetekre czélzó törvényeknek nem lehet egyéb hatásuk, mint az, hogy a vallásfelekezetek egy része igenis fog izgatni, s hogy a másik része, a mely a kormány mellett van, tehet, mindent. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) En nem akarom az országot ilyen törvények által tagoltatni és szétszaggatva látni. Én kereken kimondom, mint protestáns ember, Magyarországon a katholiezizmus segélyére, a világ katholiezizmusának jó voltára számítok. Mert az a harcz, a mely itt dúl nemzetiségünk fenléte és államiságunk ellen, nagyon nehézzé fog tétetni, ha mi oly ellenséget fogunk magunk előtt látni, mint a katholiezizmus univerzuma. (Helyeslés balfelöl.) Én Magyarországon, a merre jártam a nemzetiségek közt, sehol sem láttam, hogy a római katholikusok ne lettek volna jó magyarok és ne fogadták volna el a magyar nemzeti állam eszméjét és ne lettek volna ennek apostolai. A mikor fenn voltam Nyitrában, láttam azokat a tótokat épen az egyház emberei által vezetve, és sehol nemzetellenes szólamot, a magyarság ellen egy kukkot sem hallottam. Ugyanezt mondhatom Vasmegyéről, hol százezernyi németség közt a katholikus papság egyik legkiválóbb oszlopa a magyarságnak. Mikor nekünk itt igen sok felekezetünk van, a mely nyíltan, egyházi szervezetében, sőt törvényadta egyházi autonómiájának segítségével hazaellenes irányt követ és azt nyíltan felszínre hozza, akkor én ilyen apró dolgokat, hogy egy káplán vagy egy magáról megfeledkezett pap beleviszi a politikába egyházát és vallását, figyelembe nem veszek és ilyen általános, a vallásfelekezetek és azoknak klérusa ellen irányuló törvényt elfogadni nem fogok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen mint protestáns ember azon áramlathoz, a mely most Magyarországon fellép és azt hiszi, hogy a protestantizmus egyedüli megvédője a magyarságnak és a szabadelvííségnek, s a mely az én katholikus polgártársaimat kiküszöböli, hozzájárulni soha sem fogok. Magyarországon egy rémítő küzdelem előtt állunk, a mely meg fog indulni nemsokára, a mely nemcsak hazánkra, de különösen Európának keleti részeire fog kihatni. Ebben én gyengíteni Magyarországot nem akarom, hanem a magyarság minden tényezőjét ide akarom hozni, s nem meglazítani azt a köteléket, a mely minden embert valláskülönbség nélkül kell hogy ehhez a hazához fűzze. (Helyeslés balfelől.) T. ház! Ezek után appellálok arra, hogy miután már most megszűntek az egyházpolitikai kérdések, egymás ellen ne ingereljük a kon fessziókat, ellenkezőleg, mindent közakarattal tegyünk meg arra nézve, hogy lecsillapodhassanak és az a jó viszony, a mely Magyarországon az összes vallásfelekezetek közt eddig fennállt, ezután is fentartassék. Én semmiféle oly törvényhez, a melynek bármely felekezeti vagy nemzetiségi színezete lenne, mely azt involválná, hogy itt valaki vallási és nemzetiségi érzelmei miatt bántódnék, ragy azt ne gyakorolhatná teljes épségben és teljes formájában, ! olyan törvényhez nem járulok hozzá. Azt hi-