Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-633

eSS. országos ülés 1896. jnnlus 8-án, szerdán. 218 szem, hogy ezen jelzett szakaszok a részletes tárgyalás alatt ki fognak hagyatni. Ezzel a megjegyzéssel a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző : Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársaim annyi nyomós érvet és aggodalmat fejeztek ki a törvényjavaslattal szemben, hogy nem bátorkodnám felszólalni akkor, ha szerintem helyesen vonták volna le a következtetést, tudniillik ha a javaslatot ínég általánosságban sem fogadták volna el; de mivel elfogadták, én szavazatomnak indokolására a lehető legrövidebben kénytelen vagyok felszólalni, mert én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadhassam. T. képviselőház! A képviselőháznak, illetőleg a törvényhozásnak mindenesetre jogában áll, hogy esetleg átruházza a képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodási jogát valamely más tesületre. A külföldi viszonyoknak az ismerői azt állítják, hogy például Angliában is, a hol, ha jól emlékszem, 1868 óta megtörtént, megtörtént ez a nélkül, hogy a képviselőháznak, a parlamentnek a tekintélye ott csorbát szenvedett volna. Én elhiszem, de viszont meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországon az a körülmény, hogy a képviselőház lemond a képviselőválasztások feletti bíráskodás jogáról, az egyszerűen egy szomorú szegénységi bizonyítványnak a kiállítása azokról az erkölcstelenségekről, a melyek még a parlamentbe is behatoltak. Épen azért erről a jogról én egykönnyen már csak a képviselőház tekintélye érdekében sem mondhatok le, pedig tudom azt igen jól, hogy a képviselőházi bíráskodás a mai alakja ban igen sok esetben valóságos botrányokra vezetett és igen sok esetben vezethet a jövőben is. Csakhogy a képviselőház által gyakorolható bíráskodásnak nem ez az egyetlen módja, a mely érvényben van. így például Eötvös Károly képviselőtársam egyik beszédében említette fel azt a tervet, hogy helyesebb lenne a képviselőháznak a kérvénynyel megtámadott képviselőválasz tási ügyekben akképen bíráskodni, hogy tizennyolcz képviselő sorsoltassák ki, a kik közül hatot a választás megtámadója, hatot pedig a választásnak a védője visszavethetne, és a megmaradt hat tag tanácskoznék, ítélkeznék, a képviselőház elnökének elnöklete alatt ezen ügyekben. Ezt csak azért hoztam fel, hogy mielőtt átmennénk arra, hogy a képviselőház átruházza a maga ezen igen fontos jogát, mindenesetre meg kellene próbálni más módokat is arra, hogy a képviselőház a saját hatáskörében megfelelő módon ítélkezhessek és intézkedhessek ezen ügyekben. (Halljuk! Halljuk!) És, t. ház, nekem igen súlyos aggodalmaim vannak arra nézve, ha a magyar királyi kúriára ruházzuk át a képviselőválasztások feletti ítélkezést. Azt hiszem, t. ház, hogy az nem lehet pártkérdés, még csak nézeteltérésnek sem lehet tárgya, hogy törvénykezésünknek e legfelsőbb fórumát szeretjük a lehető legmagasabb színvonalon látni, szeretjük, hogy az az iránt való bizodalom egész Magyarországon a nép minden rétegében általános legyen és én attól félek, t. ház, hogy ha mi a képviselőválasztások felett való bíráskodást a kúriára ruházzuk, megeshetik az, hogy azt a köztiszteletet és azt a közbizodalmat, melyet a kúria élvez, csökkenteni fogjuk. T. ház! Azok a törekvések, a melyek a botrányokat előidézték, a képviselőháznak bíráló bizottságaiban, azon törekvések esetleg megtalálhatják az utat a kúriához is. Mert ne feledjük el azt, hogy a kúriára minden esetre van befolyása a kormánynak. A kúriai bírák legnagyobb részben oly egyének, kik előléptetést várnak és remélhetnek. Azután 70 éves korukban nyugdíjazni lehet őket, már pedig minden 70 éves bíró nem szeretne még nyugdíjba menői, eltekintve attól, hogy ha 40 éves szolgálat után történik a nyugdíjazás, még akkor is anyagi veszteséggel jár, de erkölcsi szempontokból sem. Azután a nyugdíjazásnak is különböző módjai vannak, mert az egyszerű nyugdíjazásnál mindenesetre becsesebb az, mely királyi elismeréssel, rendjellel, vagy főrendiházi tagságnak adományozásával történik. Mindez a kormánytól függ. Hát én nagy tisztelettel viseltetem a kúriai bírák iránt, és elhiszem, hogy mindezen és efféle csábításoknak és kilátásoknak ellen tudnak állani, de utóvégre ők is emberek, és hogy ha csak egyszer vagy kétszer történik meg az, hogy akár ilyen, akár más törekvések által a kúria megszédíttetnék és valamely botrányos választást igazolna, az a kúria tekintélyét oly módon megcsökkentené, a mit igen hosszú idők becsületes és önzetlen munkája nem tudna kárpótolni. Ezért félek én belevonni a kúriát a politikai küzdelmekbe. Ezt a veszedelmet annál inkább fenforogni látom, mert a javaslat tulajdonképen nem is minden ügyet bízna rá, hanem igen szerencsétlenül alkalmazza a bifurkáeziót. Erre nézve, hogy hosszadalmas ne legyek, teljes mértékben csatlakozom azokhoz, miket gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam felhozott. Ha a javaslat részleteibe akarnék bocsátkozni, igen hosszadalmas lennék, pedig nem akarok az lenni, nem is foglalkozom a részletekkel. De lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem arról az egy részletről, mely szerintem valósa-