Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

198 682. országos ülés 1896. június 2-án, kedden. Eötvös Károly: Hát a ki ellenjegyzi, azt ki nevezi ki? De akár ellenjegyzéssel: ma, t. Láz, a királyi jog és a királyi jogok intézményileg annyira ki vannak terjesztve, hogy ha ezen jogok keretében nem egy oly fenséges mérséklettel és bölcseséggel uralkodó egyéniség volna, mint a minő van, hanem volna egy léha, talán zsarnok, talán játszi szenvedélyekkel teljes férfiú: ezen jogok birtokában, ez irtózatos veszélyekkel^ járna. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) És most még a parlament, a törvényhozás, a nemzeti szuverenitás egyedüli intézményének integritási kérdését a király által kinevezett és a király nevében működő bíróságra bízza? Én nem mondom, hogy ez a kúria valamikor olyan lenne, mint a szeptemvirális tábla, hiszem, hogy nem lesz olyan; de ez az én hitem és meggyőződésem a jövendőt nem fogja vezetni és irányozni. A jövendőben is megtörténhetnek azon nagy összeütközések a nemzet és a korona között, melyek megtörténtek a múltban, és mikor megtörténtek, az ország legfőbb bírósága sohase a nemzet, hanem mindig a korona oldalára állt. 1867 és 1870 óta, legyen hála Istennek és királyunknak érte, azon nagy összeütközések el vannak kerülve, tehát a kúriának sohasem volt alkalma és módja a nemzet és a korona között az egyik vagy a másik mellett vagy ellen állást foglalni; sohasem volt alkalma, hanem azzal a nagy érdemmel, melyet a ház t. elnöke kifejezett, teljesítette bírói kötelességét. De a nagy összeütközések esetei kizárva nincsenek, és én arra kérem a t. házat, hogy a kaposvári választás igazolása ellenében igenis utolsó szükségként ám fogadjuk el ezt is, de majd a részletes tárgyalásnál komoly hazafi-lélekkel fontoljuk meg, hogy a független bíróság és a parlament joga biztosításának egyetlen egy módja-e az, hogy a kúriára bízzuk, vagy tán más bíróság alakításával megmenthetjük e jogot a magunk számára, megmenthetjük a nemzet számára. Határozati javaslatot van szerencsém benyújtani, melyet ajánlok a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Horváth Gyula a képviselő úr szavai értelmének helyreigazítására kér szót. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Bálijuk a határozati javaslatot!) Tessék felolvasni. Lakatos Miklós jegyző (olvassa): »Határozati javaslat. Határozza el a képviselőház: a képviselőház az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadja s egyúttal utasítja a kormányt, hogy a választói jog gyökeres reformja tárgyában haladéktalanul terjeszszen elő megfelelő törvényjavaslatotot. Beadják: Nánásy Ödön, Olay Lajos, Kende Béla, Kállay Leopold, Haviár Dániel, Hentaller Lajos, Eötvös Károly, Kossuth Ferencz, Justh Gyula, Mülek Lajos, Endrey Gyula, Lakatos Miklős, Tóth János, Vörös János.« Horváth Gyula: T. ház! Azért vagyok bátor felszólalni, mert az előttem szólott t. képviselő úr egyenesen felhívott rá, és én nagy köszönettel tartozom neki, miután csakugyan úgy van, hogy ha valaki beszédem kerecéből kiszakítja a hivatkozott tételt és elvontan tekinti, hát csakugyan az az értelem jöhet ki belőle, hogy én az egész nemzet elztillését, (Halljuk!) az országnak tönkrejutását értettem volna itt a parlamentben ; hanem köszönettel tartozom azért, hogy ő maga, a ki azt mondta, hogy ezt az értelmet adhatnák szavaimnak, megmagyarázta, hogy egész beszédem érveléséből az tűnt ki, hogy igenis, a politikai viszonyok idézték elő azokat az állapotokat, hogy a nemzeti erők elzüllése mutatkozik, a melynek orvoslására szükséges, hogy az összes pártok és a nemzet összes ereje egyesíttessék. (Úgy van! a haloldalon.) És habár a két kérdés — miután arra is hivatkozott — egymástól elválasztható, de én igenis a fúzió kérdését értettem. Az egyik az az egyesülés, a mely az összes magyar pártok között létrejöhet akkor, a mikor nagy kérdéseknek megoldására van szükség, a midőn az összes pártok hazafiságától méltán megvárhatja a nemzet a közreműködést és egymásnak kölcsönös támogatását; és ha ezt a legutóbbi időkből akarom igazolni, hogy egészen ellentétes, (Halljuk!) egymással szemben álló pártok tették ezt, épen azon pártra kell hogy hivatkozzam, a melyhez a t. képviselő úr tartozik. Meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő úr hazafiságból és meggyőződésből épen olyan odaadással támogatta azt a javaslatot, a melyet a kormány az egyházpolitikai reformok kérdésében beadott, mint a többség és a t. képviselő úr pártjának ezt a működését (Halljuk!) a magam részéről hazafiasnak, sőt természetesnek tartom és a mint ez megeshetett abban a kérdésben, úgy meg kell hogy essék minden olyan kérdésben, a hol az egyik vagy másik párt arra a meggyőződésre jut, hogy itt az ország érdeke kívánja a többi pártok támogatását. Az urak abban a kérdésben e meggyőződésre jutottak és így akkor, mikor válságos viszonyok fenyegetik az országot, épúgy juthatnak a t. képviselő urak, daczára a nagy elvi ellentéteknek, közgazdasági és más természeti kérdésben arra a meggyőződésre, hogy a többséget vagy a kormány előterjesztését táraogatniok kell. Ezt ebben az értelemben gondoltam, de értettem egyszersmind azt, hogy ott, a hol elvi, nagyjelentőségű külön-