Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

682. órgzágos ülés 1896. június 8-án, kedden. J97 nem szakbeli jogász ember természetesen nem szakterminológiával hivatkozott, de mint a közélet erős szemmel biró férfia, mégis ezt jól felismerte, mikor azt mondotta, hogy hiszen a választási visszaélések bírói úton nem konstatálhatok. Hát ez az oka, hogy — és ebben, azt hiszem, e háznak minden tagja egyetért, lehetetlen, hogy egyet ne értsen — hogy a kúriára mint a proczeszuális jog keretén belül mozgó bíróságra a választási jog körül felmerülő kérdéseknek politikai okokból való mérlegelését bízni nem szabad ; hogy ezt a bíróság keheléből, kezéből, gondolkodásából tökéletesen ki kell zárni, mert azt hiszem, hogy a politikai okok mérlegelésére és méltánylására a kúria, bármily magas értelmiségű férfiakból álljon is, egyáltalán képtelen. De még ha képes volna is, mi azt meg nem engedhetjük, e parlamentnek egy pártja sem engedheti azt, hogy a politikai okok mérlegelésében a döntő szót a kúria mondhassa. Ez hát ki van zárva, hanem mi van megengedve? Az, a mire a kúria egyúttal utasítva is lesz, hogy ő minden kérdést a perjog meghatározott kategóriái szerint tartozik elítélni, szóval ő a proczeszuális jog keretén belül maradhat, de ebből neki kimozdálnia nem szabad. Már pedig választási kérdéseknél ezer meg ezer részlet fordul elő, a mely csupán politikai szempontból ítélhető meg. Mert a politikai főszempont és főigazság végre is az, minden választási kérdésnél, hogy a választók nagy többségének határozott akarata kiviláglik-e a választási aktusból. (Felkiáltások balfelöl: A többségé!) A nagy többséget csak véletlenül alkalmaztam, de nem egészen czélzatosság nélkül. (Derültség.) Mindjárt megmondom, hogy miért? Ha egy választási eljárás végeredményeként kitűnik, hogy a megválasztott képviselőnek ezer vagy kétezer többsége van, ez, mikor a politikai okok mérlege)tétnek, megdönthetetlen nagy és biztos ok és körülmény, a mely vitát alig tűr; de a bíróság a proczeszszuális jog keretén belül vegye észre, hogy a választási mandátumnak a dátuma hiányzik, akkor azt mondja rögtön: irae hiányzik a dátum és aztán megsemmisíti a választást semmiségi ok alapján. Politikailag ő nem mérlegelhet, mert nem szabad, de a formaság miatt végiggázolhat egy ily bíróság 50—60 választási aktuson, összetiporhatja kegyetlen kézzel az egész igazságot és minden ilyen esetben bekövetkeznek aztán az új választás izgalmai, költségei 10.000—20.000 ember mozgósítása stb. Ez a legfőbb oka a kúria bíráskodása elleni aggodalmamnak. Ily körülmények közt tehát természetes, hogy megkísérlünk mindent, hogy egy máskép alakúit, a parlament kébe- I lében maradt bíróság intézkedjék e kérvénynyel megtámadott választások felett és nem a kúria a törvényjavaslat által tervezett formában. De van egy más ok is. T. ház ! És itt fordulok minden képviselőnek azon hazafiságához, mely nem kisebb, mint az enyém, vagy a ház bármely tagjáé és kérdem, vájjon abban a helyzetben, melyben vagyunk, akár a környező államokkal, akár dicső szövetségesünk, Ausztriával szemben, midőn a nemzeti akarat leghatalmasabb képviselője: haderőnk és külképviseletünk nincs, mert a haderő el van temetve egy frázis alá, külképviseletünk egy czímer alá; midőn a nemzeti akarat egyetlen kifejezője e parlament, midőn a nemzet akaratának minden nyilvánulása egyedül itt történhetik, midőn állami függetlenségünk némi halvány körvonalai egyedül e parlamentbea vannak és sehol másutt, midőn az önálló állami élet egyéb vagy fenséges intézményei vagy teljesen vagy félig hiányzanak ; akkor nagyon megfontolandó, hogy a parlament jogköréből adjunk-e másnak, csorbítsuk-e, kevesbítsük-e és pazaroljuk-e azt a kis jogot vagy intézményt is, mely nemzetünk akaratnyilvánul ásának utolsó, de még mindig fenséges eszköze? Nagy kérdés, hogy lemondjunk-e valamely jogról, akár végleg, akár ideiglenesen és hogy ezt a jogot épen a kúriára bízzuk-e ? És ha tán idegenszerű lesz is az a hang, melyet most megpendítek, mégis megpendítem. T. ház! Mi azt hiszszük, t. ház, hogy a királyság joga ma is az, a mi volt 900 vagy 1000 éven keresztül egész 1848-ig. A dolog nem úgy áll, t. ház; a király joga ma intézményekkel biztosítva sokszorosan nagyobb, mélyebb és kiterjedtebb, mint volt 1848 előtt; azzal arányban a nemzet joga sokkal szűkebb és kisebb. Tudjuk, hogy 1848 előtt a királyi hatalom gyakorlása ezer visszaéléssel, alkotmányunk ezerszeres lábbaltiprásäval sokkal nagyobb volt, mint most. De intézményileg a királyi hatalom oly irtózatosan és végtelenül kiterjesztve nem volt, mint ma. A nemzet választott tisztviselői gyakorolták az igazságszolgáltatást és a közigazgatást, magán a központi kormányon és annak férfiam kivííl alig volt a nemzet nagy társadalmában szervezve a királyi hatalom és nem a király nevében dolgozott a utolsó mértékhitelesítő hivatalnoktól, a főispánon keresztül fel a miniszterelnökig mindenki, 1848 előtt a király nevezett ki egy pár ezer közeget bíróul, országzászlósúl, harminczadosúl, ma többet nevez ki Magyarország társadalmából 52.000 tisztviselőnél. Gulner Gyula: De ellenjegyzéssel! (Derültség a szélső baloldalon.)