Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

190 682. országos ülés 1896. június 2-án, kedden. közállapotát, megvizsgálja annak a bíróságnak egész szervezetét és megbízhatóságát és csak akkor ruházza rá újólag és adja neki az általa megszabott hatáskörben a bíráskodást, ha mindezen garancziáknak feltétele fenforog. A képviselőház ezen alapvető függetlenségének megőrzése, ez az alkotmányi felfogás hatja át ezt javaslatot, a melyet Polónyi képviselő úr nevetségesnek tűntet fel. Visontai Soma: Hiszen elfogadja általánosságban ! Jellinek Arthur: Ennek a javaslatnak van politikai háttere. Ez a javaslat egy politikai alapgondolaton épült fel és ez a politika röviden: az őszinteség, az óvatosság és az előrelátás politikája. (Mozsgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Falijuk!) Az őszinteség politikája van ebban a javaslatban, a mely figyelmezteti a törvényhozást, hogy ha egy jelszó hatása alatt indul, minő veszélynek teszi ki az alkotmány alapjait. Az óvatosság politikája van ebben a javaslatban, a mely visszatartja a törvényhozást attól, hogy függetlenségének elengedhetetlen attribútumát ne vesse el. Az előrelátás politikáját uralta ezen javaslat, midőn visszatartja a törvényhozást attól, hogy az országlegfelsőbb bíróságát, a melynek állását és tekintélyét nehezen lehet kiküzdeai, ne oly feladatokkal terhelje meg, a melyek őt egyébként erre a nagy hivatásra, a melyet az alkotmányban betölteni hivatva van, képtelemmé teszik. Ezek azok a politikai alapgondolatok, a melyeken a javaslat fölépül. Kétségtelen az, hogy minden törvényhozási intézkedés, (Zaj. Elnök csenget.) mely a képviselőtestület jogkörére vonatkozik, fontos és nagyjelentősségű. Kétségtelen az, hogy alkotmányos intézmények megváltoztatásánál, kiépítésénél és újabb szervezésénél nem lehet a törvényhozás eléggé óvatos. De ha a törvényhozás azt a kettős megnyugvást tudja magának szerezni, hogy az, a mit törvénybe akar iktatni, nem lesz káros az alkotmányra és meg van győződve arról, hegy a mit tesz, kihatásában üdvös lesz, akkor nyugodtan járulhat a törvény alkotásához. És mert az én meggyőződésem is az, hogy ez a javaslat ennek a felfogásnak megfelel, a megnyugvásnak eKt a kettős érzetét fel tudja kelteni és fenn is tudja tartani, a magam részéről ahhoz hozzájárulok, azt elfogadom és elfogadásra is ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Lakatos Miklós jegyző:Eötvös Károly! Eötvös Károly : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam néhány állítására beszédem folyamában okvetlenül ki fogok terjeszkedni. Előzetesen csak annyit jegyzek meg, hogy ha ezt a törvényjavaslatot és egyáltalán a kúria bíráskodásának intézményét még egynéhány ilyen védelemben részesíti valaki e házban, akkor, mire e tárgyalás befejeztetik, a t. képviselő úron kívül egy híve sem marad ennek a törvényjavaslatnak. (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) Herman Ottó t, képviselőtársam szombaton kifejtette, hogy ez a javaslat, a mely most tárgyalás alatt van, nem pártkérdés. Nagy igazság van e kijelentésben; mert nem lehetne semmi sem szomorúbb, nem lehetne hátrányosabb alkotásainkra nézve, mint, ha a választási visszaélések tárgyában azok orvoslására hozott törvényjavaslatot is szintén pártszempontból kiindulva akarnók tárgyalni és elfogadtatni. Hiszen végre is e parlamentben mindig lesznek pártok, nem egy, hanem több; bármi pártszenvedély, bármi pártönzés vezessen valakit hasonló kérdések tárgyalásánál, a kormánypártot és az ellenzéket megsemmisíteni nem lehet; tehát mindkét pártnak, sőt valamennyi pártnak egyenlően érdekében áll az, hogy oly kérdések eldöntésére, a melyek e javaslatnál fenforognak, a gyakorlati igazságot — a gyakorlati igazságot, ezt hangsúlyozom — lehetőleg megközelíteni törekedjenek. Mielőtt a magam részéről e törvényjavaslatra, a melynek czíme az országgyűlésiképviselőválasztások feletti bíráskodás, a mely czím esetleg megengedi, hogy a bíróság alakítását ne csak akként gondoljuk, a hogy ez a javaslat elő van terjesztve, hanem esetleg másként is; mielőtt erre tüzetesebben kiterjeszkedném, Horváth Gyula t. képviselőtársam néhány nyilatkozatára kell rövidesen reflektálnom. Különösen megragadom az alkalmat, hogy t. képviselőtársam beszéde utolsó pontjában foglalt egy kijelentéséhez némi magyarázatot fűzzek. Azt mondotta ugyanis, hogy országunk gyenge és elziillés előtt áll. Ezt a kijelentését a t képviselő úrnak én el nem fogadhatom. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy lehetetlennek tartom, hogy ő e kijelentés alatt azt értette, vagy érthette volna, a mit unguk a szavak közvetlen nyersescggel jeleznek. Félreérthető e kijelentés oly férfiú szájából, mint ő, félreérthető, sőt fajunk, nemzetünk vagy intézményeink ellenségei által, a kik vannak elég bőven kívül és belül hitárainkon, még félre is magyarázható és e kijelentésből ránk nézve hátrányos következtetés vonható ; pedig egész beszédének folyama nem azt bizonyítja, hogy ő ezt úgy értette, mint a hogy a szavak maguk jelzik, hanem ő csupán a kormánynak irányáról, a többségnek hatalmaskodásáról és zárkózottságáróí beszélt, érintette az összes pártok gyanúsító szenvedélyeit, érintette azt, hogy az 1867-iki alkotások ellen a szomszéd szövetséges államban, Ausztriában, csaknem min-