Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

C82. országos ülés 1896. június 2-án, kedden. 191 den politikai tényező fellépett, 'és ezek már azon alkotásokat veszélyeztetik és végül érintette a nemzetiségi fenekedéseket, a melyek bizony, fájdalom, nem egy helyütt és nem egyszer törnek felszínre. Ezekben látta ő a veszélyeket, a melyek szerinte bennünket fenyegetnek és csakis ezekre vonatkozhatott az ő kijelentése de ezekben még a nemzet elzülléüét, még a nemzetnek nagy gyengeségét lehetetlen elfogadni. Azt mondja még t. képviselőtársam, — mielőtt azonban erre áttérnék, szinte lehetetlennek tartom, hogy előbb említett e kijelentését néhány szóval t. képviselőtársam meg ne magyarázza, — azt mondja még, hogy azon fenyegető veszélyek ellenében, melyek, mint felsoroltam, beszédében felemlíttetnek, az összes magyar elemek közreműködése szükséges, a törvényhozás és nemzeti politikai életünk egész mezején. Ezt így általánosságban természetesen én is elfogadom, s még kibővítem azzal, hogy nemcsak az összes magyar, hanem az összes hazafias elemek közreműködése szükséges. De szűkebb értelemben t. képviselőtársam e kijelentését mégis a fúzióra értette, mely, mint legalább a hírlapok beszélik, a levegőben van. A fúzióról magáról, mint politikai akezióról vagy tervről, nyilatkozni magamat illetékesnek nem tartom, mert tudom, hogy a fúzió a többség és azon párt közt, melyhez tartozom, nincs a levegőben (Mozgás halfelőh) és nem is képzelhető. De igenis lehet szó arról, hogy szomszédaink, a nemzeti párt t. férfiai és a többség között a fúzió létrejöjjön. De ennek részletei és feltételei, a melyek talán nincsenek is, mind oly dolgok, melyek felett határozni egyedül a többség és a nemzeti párt illetékes. Ehhez én nem szólok. De egy óhajtásom van, — a miben elvbarátaim túlnyomó része is egyetért, — és ez az, hogy a kormányzat irányának és szellemének megváltoztatására azok a nemzeti erők és tisztultabb törekvések, melyek hosszá évek óta a nemzeti párt által működnek és nyilatkoznak, valahára érjék el a sikert, akár létre jön az a fúzió, akár nem. De az a szomorú tapasztalat is áll előttünk, — szintén hosszú évek óta, — hogy az a tisztultabb szellem és törekvés, egyebek közt például a választási visszaélések elleni hatáiózott ellenállás sem fog létrejönni mindaddig és a kormányzati szellem e kérdésben is meg nem változik, míg a nemzeti párt és a többség között belsőbb egyetértés vagy egyesülés nem jön létre. Ha, a mint gr. Apponyi t. képviselőtársam egész helyesen definiálta, politikai életünknek különös szüksége az, hogy a kormányzati irány és szellem megváltozzék és jobbra változzék, mint eddig, és ha, a mint nem kételkedem, a nemzeti párt férfiai érzik magukban a politikai erőt, készséget és képességet, hogy ők ezen irány és szellem jobbraváltoztatására közreműködni valóban képesek, akkor lehetetlen azon meggyőződés elől nekik és a többségnek is elzárkózni, hogy ha külön táborban ez lehetetlen, akkor, ha Csakugyan szükségessége ez politikai életünknek: a két külön tábort egygyé kell tennünk. A módjai, eszközei, feltételei nem miránk tartoznak, de azt hiszem, nemcsak köztünk, de künn a nemzetben, a politikai társadalomban is ez már érett óhajtássá vált. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Horváth Gyula t. képviselőtársam hivatkozott a huszonegy év előtt történt fúzióra és a történeti igazsághoz egészen híven — mert azon fúzió létrejöttekor politikai életünkben magam is már némi szerény szereppel bírtam — adta elő azt, hogy az a harcz, mely az akkori két nagy tábor közt folyt, bizony mondom, s erről tanúságot tehetnek mindazok, kik azon harezban akkor részt vettek, sokkal keserűbb volt, mint a mely most folyik, és a sebek, melyeket a két tábor harezosai egymásnak okoztak, sokkal mélyebbek és fájóbbak voltak, mint a minők okoztatnak most. Es mind a mellett, mikor mindkét oldalról elismertetett, sőt annyira elismertetett, hogy politikai jelszóvá emelkedett az, hogy nagy szükségesség parancsolja, hogy az úgynevezett nemzeti elemek egyesüljenek, vagy egyetértve működjenek, én e szükséget nem a fináncziális helyzetben láttam akkor és most visszatekintve sem abban látom, hogy a fináncziális bajok hozták létre az egyesülést, hanem egészen más tekintet, melyről egy alkalommal volt szerencséül már e házban nyilatkozni, mondom akkor, midőn mindkét oldalról elismertetett, sőt politikai szóvá emeltetett, hogy a nemzet nagy érdekében szükség van a nemzeti elemek egyesüléséi, akkor a vérig vívott harezok minden emlékezete eltűnt, a kapott sebekről nem emlékezett meg | senki, fájdalmát elfelejtette mindenki, és a két tábor a nagy nemzeti szükség érdekében és jelszava alatt nyomban egyesült. Fájdalom, azok a remények, a melyek az egyesüléshez kapcsolva lettek, nem teljesültek. Bánó József: Az már igaz! Eötvös Károly: Mert az egyesülésnek akkor — Bánó t. képviselőtársam is tanúja volt — szüksége nem a fináncziális helyzet volt, hanem az, hogy a mi hibák közgazdasági kiegyezésünkben 1867-ben és 1867-től kezdve létrejöttek, orvosoltassanak, minthogy pedig Ausztriával forgott fenn az alku és Ausztriában minden párt egyetértett ellenünk, tehát nemzetünknek sem szabad, nem tanácsos megoszolva menni bele az új kiegyezésbe, hanem a nemzet legbefolyásosabb politikai elemeinek, hogy úgy