Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

63:2. országos ülés 1896. június 2-áii, kedden. 189 tassók minden választási ügy, mert bekövetkezhetik oly időpont, midőn ezen ország alkotmánya .veszélyeztetve van, az állam kivetkőztetve nemzeti jellegéből, idegen kézre jut a hatalom, csak külső keretek maradnak meg, és összetört alkotmány fekszik a nemzet Sábáinál. Akkor ő védelmét találja abban az ötös tanácsban a kúriánál, arra az öt bíróra mint öt pillérre rakja rá a magyar alkotmányt s azt hiszi, hogy oly magasra helyezte, hogy ahhoz szentségtelen kéz férni nem fog. Ha bekövetkezik az, a mit a képviselő úr szemelőtt tart, ha össze van törve az alkotmány, ha annak csak üres keretei maradtak meg, ha van egy központi hatalom, mely kivetkőztette ezt a nemzetet jellegéből, az államot magyar voltából, mely összetörte az egyes garancziákat s meghagyta csak a bírói függetlenséget: hát kérdem, meg fog-e állni ez a hatalom a bírói szék előtt is? Nem íogja-e minden erejét felhasználni, hogy azt alapjából kivetkőztethesse? T. ház! Hát biztosíték-e a bírói függetlenség védpajzsa alá helyezett közjogi bíráskodás? Ez csak egy piramisnak a csúcsa, az alapja a parlament függetlensége. Ha pedig az alapzat összetört a kép viselő úr szerint, akkor én a csúcsban nem találom meg a biztosítékot. (Helyeslés a jobboldalon.) Lukáts Gyula: Ne kompromittálták volna magukat annyira a bíráló-bizottságok, akkor nem mennénk a kúriához! Jellinek Arthur: A t. képviselő úr az angol példára utalt bennünket. Azt mondja, hogy ugyanazon bajok, ugyanazon visszaélések forogtak fenn ott is és ez vezetett arra, hogy ők is hasonló megoldást követtek. Én nem vizsgálom az angol visszaéléseket, sem az angol megoldási módozatokat, csak azt tartom szemelőtt, hogy a képviselő úr, a ki szemrehányást kovácsol abból, hogy a magyar jogfejlődés fonalát nem vettük fel és nem szőttük tovább, talán még sem jár el egészen helyesen, a mikor az angol példa követését kívánja. De lehet-e jogi szempontból abból indulni ki, hogy egy idegen államban egy intézmény miként van szervezve? Ha valahol tartózkodni kell a külföldi intézmények átültetésétől, akkor különösen a közjogi tér az; de igaza van a t. képviselő úrnak, tanulmányozni kell a külföldi intézményeket : tudniillik azt, hogy mi az a különleges valami, a mi az illető állam viszonyaiban találja okadatolását. És mi az, a mi azokban helytelen, hogy annak követésétől tartózkodjunk? Hát ebből a szempontból tettük mi tanulmány tárgyává az angol példát, és láttak azt, hogy az a megoldás, a melyet az angol parlament többsége elhatározott és az angol nép törvénybe iktatott, a mi felfogásunknak és viszonyainknak nem felel meg, mert nem teszi meg azon megkülönböztetést, a melyet az ügyek természete szerint mi megtettünk. Mi tanulmányoztuk a kérdést, de nem az angol parlament többségének felfogása szerint, hanem úgy, a mint az angol bírák arról nyilatkoztak, a mint magát az angol bíróság főbírája az összes angol bírák nevében az 1868 iki bilit megelőzőleg kifejezte, a ki körülbelül azt mondotta, hogy: »En és bírótársaim tanácskoztunk a kérdés felett és egybehangzóan arra a nézetre jutottunk, hogy az a hatáskör, a melylyel minket a parlament fel akar ruházni, hivatásunknak meg nem felel. Lerongálja összes tekintélyünket, a melyet az ügyek igazságos elintézése által megszereztünk, és a parlament nem jár el helyesen, a midőn tőlünk politikai ügyek elintézését követeli.* Mi ebben követtük az angolokat, de nem a parlament többségét, hanem a bíróság felfogását, tudniillik nem ruházunk a bíróra politikai ügyeket, a midőn a tényállást nem tudjuk szabatosan meghatározni, a midőn a közjogi bíráskodásnak nélkülözhetetlen és elengedhetetlen feltételeit és korlátait nem tudjuk megszabni. Ennyiben követtük mi az angolokat, ennyiben tartottak mi figyelemben az ő intézkedéseiket; de egyebet is tanúltunk az angol intézményekből és felfogásból, és ez az, hogy még az angol eljárás és törvényhozás is, a mely a bírói hatáskört tágra szabta, a mely nem számolt az angol bírák aggályával és jogi felfogásával, még az is fentartotta azt az elvet, a melyet a javaslat homlokzatára írt, hogy a törvényhozást nem szabad kivetkőztetni függetlenségéből, hanem meg kell tartani azt a jogát, hogy a választások törvényszerűségének legfőbb őre ő legyen. Az 1868-iki és azóta hozott angol törvények daczára az angol törvényhozás megőrizte ezt az elvet, mely, mint mondám, minden szabad nép alkotmányába be van iktatva, és ő is ismeri azt a bifurkácziót, a melyet a t. képviselő úr oly elmésnek tart, de a melyet az angol is, mint az alkotmány egyik alapvető eszméjét, fel nem adott. És itt mellesleg legyen szabad kitérnem egy kifogásra, a melyet Polónyi képviselő úr emelt a javaslat ellen: hogy ez a javaslat a próbálkozás, a fejmondás s az időlegesség jellegével bír. Igenis, az egy mély alkotmányjogi felfogás, a melyet a képviselő úr kigúnyol. Az a politikai igazság, a melyből ez a javaslat kiindul, azt vallja és azt tanítja, hogy a képviselőháznak erről a jogáról nem szabad lemondania; ezt a jogot át lehet ruházni időrőlidőre; de be kell következnie annak az időpontnak, a hol a képviselőház függetlenül minden más tényezőtől, függetlenül a főrendiháztól, függetlenül a koronától, megvizsgálja az ország