Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-632

\ gg 682. országos ülés 1S96. június 2-án, kedden. a melyet a bírónak alkalmaznia szabad, mert ha a törvényhozás ezt a közjogi természetű vitás ügyeknél elmulasztja, annak megállapítását a bíróra hízza, akkor a bíró ítéletével tölti be tulajdon képen az alkotmányt és előáll az, amit Deák Ferencz mondott, jellemezvén a törvényhozói és bírói hatalom közti viszonyt, azt mondva: ha az alkotmányt a törvényszékekre ruházzuk, a törvényhozás maga feleslegessé válik. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ár egyetért a javaslat álláspontjával a tekintetben, hogy az a bíráskodás, a melyet a kúria gyakorolni fog, a közjogi bíráskodás természetével bír, egyetért abban is, hogy vannak választási visszaélések, a melyekről ő maga azt mondja, hogy azoknak hatását számszerűleg megállapítani nem lehet; elismeri azt, hogy a tényálladéknak megkatárolására, arra az elhatárolásra és preczizióra. nem alkalmas, a mely rendszerint megkívántatik, ha egy jogtétel elbírálását a bíró elé utaljuk. Ha vannak tehát választási visszaélések, a melyeknek tényálladékát egyrészt preezizirozni nehéz, de a melyeknek hatását, tudniillik hogy a választás érvénytelensége azok fenforgása esetében monűassék-e ki vagy sem, a törvénynek eleve meghatároznia nem lehet; ha tehát hiányzik az a közjogi kautela, a mely az ítélkezésnél és különösen a közjogi természetű ítélkezésnél egy elengedhetetlen feltételt képez, akkor kétségtelen, hogy az a bíró, legyen az fikár elsőfokú, akár legfelsőbb fokú bíró, az ügy elintézésére nem lehet hivatva, mert hiányozván az ítélkezésnek feltételei, a törvényhozó nem szolgáltatja neki azokat a biztos korlátokat, a melyek az ő ítélkezésének erkölcsi és jogi alapjai, nem kívánhatja tőle az ítélkezést és nem is várhatja. De a t. képviselő úr azt mondja, ha elismerjük azt, hogy a parlament az ily ügyek elintézésére képtelen, ha elismerjük azt, hogy az ügyek nagy része ily természetűek és ezek bonyodalmas és nehéz ügyek, ha elismerjük, hogy ez ügyeket a parlamenttől el kell venni, mi jogon hagyjuk nála a súlyos ügyet, a mely az elfogulatlan, a pártatlan bíráskodást kivarrja meg, és épen ezt nem ruházzuk a legfőbb bíróságra, a mely ezen kellékekkel bír. A képviselő úr t. i. a bíráskodásnál, mindig csak a személyi kellékeket tartja szem előtt, de nem tartja szem előtt azon tárgyi kellékeket, a melyek közjogi értelemben a bíráskodásnak és a helyes ítélkezésnek nélkülözhetlen feltételeit képezik. Ha azokat a választási visszaéléseket, a melyeknél nem tudjuk megállapítani a választásnak hatását számszerűleg, hanem csak feltételezzük, hogy ez hatott a választók többségének lelkületére és korlátozta azok szabad elhatározását, ha azt a bíró elé viszszük és tőle kérünk ítéletet, és megtagadjuk az ítélkezésnek és a bírói ítélet megbízhatóságának feltételeit, akkor kérdem, honnét kapja a bíró azt a képet, melyet az ítéletben le kell festeni? Megkapja a felkorbácsolt szenvedélyek visszatükrözéséből saját lelkületében és a színeket saját politikai felfogásából meríti. Egyéni tekintély — azt mondja a képviselő úr — csak a legfelsőbb bíróban van meg, a parlamentben nincs. Várady Károly: Mert önök elrontották! Elnök; Kérem a képviselő urat, ne szóljon közbe! Jellinek Arthur: Az egyéni tekintélyt adja a bíró egyéni jelleme, de az ítélkezésnek és a bíróság tekintélyének más alapja van, tudniillik az, hogy mindenki az ítéletből meggyőződést meríthessen, hogy az a bíró a valóság szerint állapította meg a tényállást, azt a törvényes szabályt alkalmazta, melyet a törvény előír és csak azt a következtetést vonta le, melyet a törvény ily ecetben levonatra akar. Ha maga a törvényhozó azt mondja, én következményeit nem tudom eleve meghatározni, mi jogon várjuk a bírótól, midőn a politikai szenvedélyeket ítélőszéke elé viszszük, hogy jogszertíleg döntsön és hogy egyéni tekintélyével védje azt, a mi a bíráskodásnak nem képezheti alapját. Azt mondja a képviselő úr, hogy a parlament erre alkalmatlan. Én nem vitatkozom azon tételek tekintetében, hogy a reform kiindulási pontja az-e, hogy a parlament erre alkalmatlan. de azt vitatom, hogy a legfelsőbb bíróságot természetéből kivetkőztetheti, ha oly ügyek elintézésére hívjuk fel, melyek a bíráskodásnak alapját nem képezhetik. A képviselő úr nem veszi figyelembe azt, hogy ha a bíró egy oly ügyben a választást megsemmisíti, melynek megsemmisítési feltételeit a törvényhozás maga meg nem állapította, nemcsak ebben az ügyben fog a pártoskodás és a politikai eljárás sziliében feltűnni, hanem a politikai szenvedélylyel fogja homályosítani azt a tért is, hol ő a törvénynek megfelelően járt el. Az a parlament, mely egy ily ügyet elintéz, még ha a t. képviselő úr álláspontjára is helyezkedem, hogy gyakran nem megfelelően fogja elintézni, ezen egy választási ügy helytelen elintézéséből kifolyólag: nem válik alkalmatlanná, hogy egyébként üdvös tevékenységet fejtsen ki a nemzet érdekében, de az a bíróság mely ezekben az esetekben alkalmatlanná vált, az megtámadja a bírói organizmus alapját és maga dönti le azokat a feltételeket, melyek nélkül a bíráskodás erkölcsi alappal nem bír. (Zaj a szélső baloldalon.) A képviselő úr különös súlyt helyez politikai szempontból is arra, hogy a kúriára ruház-