Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-630

G30. országos ülés 1896. május 29-én, pénteken. 157 különösen nem ott, a hol a közigazgatási és bírói hatalom — mint nálunk is, különben helyesen — külön van választva. A fegyverhatalom pedig a bírói hatalomnak sehol alárendelve nincs és természetesen nem is lehet. Már most, t. ház, azokat az elvi aggodalmakat, a melyek e törvényjavaslattal szemben részünkről fenforognak, röviden a következőkben összegezem: (Halljuk! Malijuk!) Első és kardinális tétel, hogy szerencsétlenül megalkotottnak tartjuk etörvényjavaslatot azon részében, a hol a bifurkáczió elvét fogadja el alapúi. A kérvénynyel megtámadott képviselőválasztások felett ítélkező bíróság hatáskörének ketté választása és két fórum alkotása épen azok szempontjából, a kik a bírói tekintély megbomlását várják ezen institucziótól, a leglényegesebb kérdés. Eltekintve attól, hogy a hatáskör taxacziója a lehető legkényesebb és elasztikusabb kérdés, a mely sohasem szülhet kielégítő eredményeket ott, a hol hézagokat és hátsóajtókat hagyunk fenn, hogy ezen törvénytől és hatáskörtől menekülhessünk, eltekintve — mondom — ettől a legfőbb baj az, hogy ha valami ártani fog a bírói tekintélynek, úgy a bifurkáczió fog ártani és ettől törvényjavaslat folytán a mi bíróságunkat tényleg féltem is. Mert t. ház, midőn azt látom a törvényjavaslatban, hogy egy és ugyanazon választás érvényessége felett a kúria, majd ha ez a választást érvényesnek nyilvánította, más okok alapján ugyan, de a képviselőház is bíráskodik, a mely pedig épen akkor közvetlenül a választások után a pártszenvedélyek uralma alatt áll, midőn a választások harczában felszított láng és tűz még pihenőre nem is térhetett, sőt még talán jobban is lobog, mert még hozzájárul, szövetkezik talán a gyűlölet és boszú is, akkor, t. ház, a képviselőház bíráskodásában előfordulhat az az eset, hogy a kúria ítéletével ellentétes módon az a választás, melyet a kúria más okokból érvényesnek jelentett ki, a képviselőház, és pedig kétféle alapon úgyis, hogy a taxáczió folytán egyenesen hatáskörébe tartozik a bíráskodás, úgyis, hogy a képviselőházhoz beérkezett jelentése után a kúriának 15 nap alatt panasz alakjában támadtatik meg a választás, a mely kérvénynyel többé meg nem támadható, mondom, a képviselőház ily esetekben ellentétes ítéletet hozhat, a melylyel érvénytelennek fogja kimondani azt a választást, a melyet a kúria érvényesnek tartott. Már most, t. ház, igaz, hogy a minucziákkal foglalkozó jogász megtalálja a demarkácziót a kettő között és tudni fogja, hogy a kettő közt különbség van, de a nagy közönség, mely megnyugvást keres, a laikus nagy közönség sohasem fogja megérteni, hogy miként lehet az, hogy míg a bíróság azt mondta, hogy a választás érvényes, addig a képviselőház azt mondja, hogy a választás érvénytelen. És nem tudom, t. ház, ha a kettőt szembeállítom, nem kell-e arra a konzequencziára jutnom helyesen, hogy nemcsak a bíróság tekintélyének, hanem a képviselőház tekintélyének lesülyesztése is ennek az egyedüli konzequencziája, mely a kellőleg fel nem világosított közvéleményben keletkezik, a mely megnyugvást találni ebben a kétféle ítélkezésben nem képes. A bifurkácziónak ez a neme tehát az, a melyhez én hozzá nem járulhatnék, mert én a kérvénynyel megtámadott képviselőválasztások feletti bíráskodást egész terjedelmében, összeségében a független bíróságnak óhajtanám biztosítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi már most, t. ház, ennek a törvényjavaslatnak egyik, másik részét illeti, csak általánosságban akarok ráutalni, hogy a vesztegetés, etetés, itatás, mely harmadfél deczennium óta Magyarország közerkölcsiségit végsülyedéssel fenyegeti, mely egyedül képes a parlament tekintélyének dekomponálására, ezen törvényjavaslat útján nemcsak nem lesz kiküszöbölve, de akczeptáltatik, hogy így fejezzem ki magam, és 1 egalizáltatik is fuvarbér alakjában, vendéglátás alakjában és pedig mindenféle czirkumspektus módon, körülírva. Elég csak utalnom a törvényjavaslatnak arra a dispozicziójára, a mely szerint »ha a körülményeknél fogva az derül ki«, — »ha szokásos a vendéglátás, melyet a házon kívül egy vagy több ember számára rendez« stb. — Hát ez eszembe juttatja, t. ház, egy dunamelléki plébinosnak szent fogadalmát, a ki, midőn egyszer kártyázás közben nagyobb Összeget vesztett, a következő fogad ilmat tette: »Papi becsületemre esküszöm, hogy ferblizni többé nem fogok, kivéve: ha valahol vendég leszek, vagy valaki nálam lesz vendég, vagy ha a körülmények egyébként úgy kívánják.« (Élénk derültség.) Hát, t. ház, a kihágási törvény vesztegetési szakaszába ezt a papi szent esküt, fogadalmat bátran el lehet helyezni, ha ezt az elvet a képviselőház a vesztegetéseknél szankczionálni akarja, mert akkor ugyan con amore csinálhatja, a ki akarja, mert ezen szakasz és ezen stilizáczió mellett ugyan ember legyen, a ki be tudja bizonyítani, hogy az nem volt szokásos, hogy ő többet adott enni, mint a mennyit az az ember megbírt, és hogy jobb bort adott, mint a milyen neki van. (Derültség.) Hát ne játszszunk az elvekkel, mint ápponyi t. képviselő úr monda. A vesztegetés, etetés, itatás elfajzása veszélyes nemcsak azért, mert a közerkölcsöt és morált sülyeszti alá, nemcsak azért, mert a vesztegetésen, etetésen, itatáson, felépült képviselőház tekintélyét sülyeszti alá, de azért is, mert különösen a középosztályt,