Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-630
158 e3 °* országos ülés 1896. május 29-en, pénteken. melynek fentartására pedig ennek a nemzetnek még nagy -szüksége van, anyagi romlásra is vezeti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Legyünk óvatosak, hogy a nemzetet a bukás ezen érvényének ki ne szolgáltassuk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mi megmondtuk már ismételten a panaczeát a melylyel orvosolni véljük a bajt: községenkinti, vagy ha jobban tetszik, körjegyzőségenkinti választás, a titkos szavazás és az általános szavazati jog, — ez, t. ház, a panaczea, a mely a vesztegetés ellen egyedül képes biztos óvszert kreálni. Mert, t. képviselőház, ha községenkint vagy körjegyzőségenkint lesz a választás, nincs szükség fuvarbérre és nincs szükség egy esetről-esetre alispáni forma útján megállapított fuvar-minimum- és maximumra, a melynek örve alatt meg lehet közelíteni a választót, nincs szükség a választás napján való ellátásra sem, még kevésbbé lehetséges pedig az, hogy a nagy tömegek a pénz számára hozzáférhetők legyenek, midőn a kis tömegek, — mondjuk ki világosan, hisz a gyakorlati életben mindnyájan tapasztaltuk — nagyon is könnyen hozzáférhetők. T. képviselőház! Érintettem az általános szavazarjog kérdését is. Méltóztassék megengedni, hogy ezen kérdésnél röviden immoráljak. Nem szándékozom ezen nagy jelentőségű kér dést most igy inczidentaliter eldönteni, de azokkal a számtalan gyanúsításokkal szemben, a melyekkel pártunkat illették, mondanom kell néhány szót a dologról. (Halljuk! a szélső baloldalon ) Azt mondják, hogy Magyarországon és itt a parlamentben is tekintélyes számmal vannak hivei a választói jog kiterjesztésének, csaknem az általános szavazatjognak. Hát ez, t. képviselőház, a szavakkal való játék, Hogy mely határig történjék a kiterjesztés, ez a kérdés; mert az általános szavazatjog magában véve nem egy kodifikált törvény, az egy polgárjogot nyert röpszó, az egy prograrmm a mely azonban mást jelent Amerikában, mást Francziaországban, mást Angolországban s mást fog jelnnteni Magyarországon is. Én részemről megadom a szavazatjogot a védköteles kort elért minden férfiúnak, ha ott, a hol szavazási jogosultság van, legalább 10 éve van iskola s ő irni, olvasni tud. Pap Samu: Ha magyarul tud irni, olvasni. Polónyi Géza: Ehhez is hozzájárulok, de egy feltétellel. Azt az igazságtalanságot sohasem vagyok hajlandó elkövetni, hogy egy álkmban, a hol annyi felszólalásom és nálam kompetensebb egyének felszólalása után is megtűrik a felekezeti oktatást és megtűrik, hogy a nemzetiségek maguknak az iskolában agitaczionális eszközt teremtsenek, a hol az állami oktatás annyi titkos híve mellett sem tudunk e téren haladni: mondom sohasem fogom elfogadni, hogy magyarul irni és olvasni tudást követeljünk meg valakitől, a kinek nem adtunk magyar iskolát. Szívesen hozzájárulok e kautelához, de nem akarhatom, hogy e nemzetet a külföld előtt azzal vádolhassák, hogy megfoszt százezreket választási joguktól, mert nem tudnak magyarul irni, olvasni, de arra, hogy ezt megtanulják, nem ad nekik módot. Ez elvek korreláczióban állanak; az egyik feltételezi a másikat. A 'cettőt együtt szivem egész melegével üdvözlöm, külön nem tartom őket lehetségeseknek és mindenekfölött igazságosoknak. Megmondtam, hogy az általános szavazati jog értelmezésében meddig megyek el. Itt aztán csak a határvonal lehet köztünk vitás, az egyik eddig, a másik addig akarja kiterjeszteni, de hogy ki kell terjeszteni, abban úgy látszik véleménykülönbség nincsen. Hiszen mig 48 óta a választók minden államban tömegesen szaporodtak s például Ausztria egyik utolsó törvényhozási aktusával 5 millió polgárának adott szavazati jogot : Magyarország az egyetlen állam, mely a törvényhozás intencziói ellenére 1848 óta több mint felényire redukálta a választók számát. Az 1848. évi V. t.-cz. czenzusa — legalább intenczióiban — bizonynyal megközelítette az általános szavazati jognak azt a korlátját, a melyet én állítottam fel. De ha nem is közelítette meg, nem ez a kérdés. Az semmi esetre sem lehetett a törvény intencziója, hogy midőn 48-ban 1.700,000 embernek adott választási jogot, 1874-ben, midőn az adó kifizetésének feltételéhez kötöttük a választási jogot, rögtön 400.000 ember veszítse el jogát, azóta pedig — nyilvánvaló bizonyítékául annak, hogy népünk nem vagyonosodik, hanem szegényedik — az 1.300,000 választó leapadt 870,000-re, úgy hogy Magyarország 15.000,000 lakosa mellett még minden 15 dk emberre sem esik egy szavazati jog. Hiszen ez kényelmes dolog, különösen kényelmes kormánypárti tendencziák szempontjából és a 67-es alapon állók tendencziája szempontjából, hogy az a 870,000 választóm a »noli me tangere* legyen Magyarországon, mert ha megtagolom ezeket a választókat, úgy azt találom, hogy ezen 870.000 választónak legalább egy negyed része a hivatalnokság és annak hozzátartozói; statisztikailag be van bizonyítva, hogy egy negyed része a választóknak ma bevándorlott elem és a míg annak a magyar gazdának, a kinek ősei véreztek ezen hazaért, szavazati joguk ninc*, addig tömegesen van a bevándorolt elemnek szavazati joga, mely pedig a nemzeti ötiállás és függetlenség iránt érzékenységgel sem nem bír, sem nem bírhat, Megyan a választók egy negyed
