Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-630

154 ***** orsz&gos ülés 1896. május 29-én, pénteken. szélső hátoldalon.) Mert nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen pénzhírság a legritkább esetben fogja tényleg azt sújtani, a kit arra a bíróság elítélt. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, ha azt mondjuk, hogy ilyen kivételes intézkedésnek felvételével rést ütöttünk volna a büntetőtörvénykönyvnek nagy elvi álláspontjai), a büntet';'törvénykönyvnek egész szisztematikáján : megvallom, ez oly érv, a mely, talán az én gyarlóságom az oka, rám semmi befolyást nem gyakorol. Ez tisztán theoretikus érv. Eendkivüli bajok, rendkívüli betegségek, rendkívüli orvosságokat igényelnek ; hogy ha ezeket a rendkívüli orvosságokat, rendkivííli eszközöket a rendkívüli bajokkal szemben alkalmazni nem akarjuk, az jele annak, hogy vagy a bajok nagyságával nem vagyunk tisztában, vagy annak orvoslására a kellő elszántsággal és akarattal nem bírunk. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, mindezekből — a nélkül, hogy további részletekbe mennék — kiviláglik, hogy csakugyan jogom volt bevezetőleg azt mondani, hogy a törvényjavaslat úgy a megtámadott képviselőválasztások feletti bíráskodásra vonatkozó részében, mint abban a részében, mely a választási törvény némely intézkedését módosítani akarja, egy egész, határozott lépésnek nem tekinthető, hanem a legjobb esetben félrendszabály. (Helyeslés balfelől.) Ha ennek daczára úgy én, mint t. elvbarátaim mégis ezen javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk, teszszük ezt abból az okból, mert nem akarjuk megakadályozni áz első lépésnek megtételét, ezen nagyon szükséges reform érdekében. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha majdan úgy alakúi ebben az országban a közszellem, ha majdan oly szellemtől lesz áthatva ebben az országban úgy a parlamentnek vezetése, mint maga a kormányzat, hogy a magyar parlamentarizmust a rajta rágódó betegségektől alaposan és gyökeresen meg akarja tisztítani: akkor ennek a törvénynek a kiegészítése, módosítása, teljesen megfelelővé tétele mindig hatalmunkban íog állani. Ma ezt a törvényjavaslatot a maga ki nem elégítő voltában is egy lépésnek tartom előre azon a pályán, a melyen haladni kell; a maga ki nem elégítő voltában is azt tartom, hogy maga az a gondolat, miszerint a visszaéléseknek legkiáltóbb eseteiben független és elfogulatlan bíró fog ítélni, lehtítőleg fog hatnbmindazon tényezőkre, — legyenek azok hivatalos tényezők, vagy egyes emberek — a kik visszaélések elkövetésére hajlandók. Maga az a tény, hogy a visszaéléseknek útján elnyert mandátumnak birtoka bizonytalan; maga az a tény, hogy legalább lehetséges, miszerint egy ilyen nem tiszta mandátum egy szigorú és elfogulatlan bírónak ítélkezése alá kerül : maga ez a tény bizonyos pontig — hiszem — tisztítólag és orvoslólag* fog hatni a mi választásaink terén fennálló állapotainkra. Természetesen, t. képviselőház, ennek nélkülözhetetlen kiegészítő része az volna, hogy a t. koimány mai beszédemnek egy részét alaposan meg tudja czáfolni, azt a részét, a melyben bizalmatlanságomat fejeztem ki a végrehajtás teljes lojalitása, Őszintesége iránt. Beszédem e részére kérek czáfolatot; de e czáfolatot csak a tények, csak a kormánynak a választásnál követendő magatartása adhatja meg. Az eddigi jelek nem igen biztatók. Nem akarok szólani a miniszterelnök úr politikai múltjának ama részéről, midőn mint főispán két megye élén állt, a mely épen nem keltheti bennünk azt a bizalmat, hogy épen Ő az az ember, ki a választási szabadság zászlóját kezébe venni és győzelemre vezetni tudja; arról sem akarok szólni, hogy ép a jelen kormány alatt fordult elő három oíy választás, mely visszaélés tekintetében, még a nálunk állandóan tapasztalt mértéken felül is fenomenális magaslatra emelkedett, és nem láttuk annak nyomát, hogy a kik e visszaélésekben részesek voltak, ezekért bármi tekintetben is felelősségre vonattak volna. Hát e részben csak a jövőtől várhatjuk a megnyugtatást. A törvény hiányosságát egyedül a végrehajtásban követett lehető legnagyobb lojalitás, pártatlanság és komolyság pótolhatja. A míg ezt nem látjuk, addig — nyíltan beszélve — az a nagy politikai czél, melyet magam elé tűztem, midőn a t. házat felhívtam arra, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvény tárgyalásakor tegyünk egy határozott lépést a választási állapotok szanálására is és ezzel egyszersmind teremtsük meg a pártok normálisabb együttműködésének alapjait: e nagy czél, mondom, e törvényjavaslat által elérve nincs. Ennek elérését, a parlamentarizmus valódi meggyógyítását, részint csak további törvényhozási intézkedések, részint az ország jövőjéért aggódó mindazon tekintélyes férfiak erkölcsi befolyása viheti keresztül, a kik, mint én, meg vannak arról győződve, hogy a választások terén létező anarchia és ököljog lehet ideig-óráig egyes pártok hatalmi érdekeire kedvező, de alapjában nagy veszélyt tartalmaz a hazai alkotmányosságra, a parlamentarizmusra, sőt az állami önállóság nemzeti életünk konszolidácziójának nagy érdekeire nézve. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez az az indok, melyért oly nngy súlyt fektetek e törvényalkotásra. E czélra közreműködni, e szellemben a hazai állapotokat javítani és jövőnket mindinkább biztosítani oly nagy feladat, a melyben való közreműködés alól magamat addig, a míg Isten erőt és életet ad,