Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.

Ülésnapok - 1892-630

§30. országos ülés 1896. május 29»én, pénteken. JgJ áthatott kormányzatnak létesítése által. (Úgy van! balfélől.) De mint mondám, a javaslat a felsorolt irányoknak egyikében sem tartalmaz egész, sem tartalmaz elszánt, sem tartalmaz kielégítő lépést. Mindenekelőtt a maga saját területén, tudniillik a kérvénynyel megtámadott választások feletti bíráskodásnak szabályozásában ez a javaslat tg-y tagadhatatlanul igen elmés és mély tudományos gondolkozásra valló megkülönböztetést állapított meg, a mely megkülönböztetés azonban a magyar törvényhozás eredeti intencziójának nem felel meg és a gyakorlatban a kúria bíráskodásának hatályosságát a visszaélések megszüntetésére nagyon, de nagyon csökkenti, nagyon leszállítja. Ertem ez alatt a törvényjavaslatnak azt az álláspontját, a mely szerint a kir. kúria csak az itt felsorolt esetekben ítél, a többi esetekben pedig fenmarad a képviselőháznak juriszdikcziója. Ez nem volt a törvényhozásnak eredeti intencziója, mert az 1874: XXXIII. tczikk 89. §-a szerint a kérvénynyel megtámadott választások érvénye felett a kúria ítél. Ez a szakasz nem azt mondja, hogy a kérvénynyel megtámadott választások egy része felett ítél a kúria, hanem egyenesen azt mondja, hogy a kérvénynyel megtámadott választások felett, tehát azok összessége felett ítél. (Igaz! Úgg van! a bal' és szélső baloldalon.) Hiszen végre egy későbbi törvény megváltoztathatja a régi törvényt; csak ne méltóztassanak a dolgot akképen a közönség elé állítani, hogy e törvényjavaslat az 1874: XXXIII. törvényczikk 89. §-nak megvalósítása. Ez a törvényjavaslat egy nóvum, ennek alapeszméje egy egészen új kísérlet a magyar törvényalkotás terén, ez nem továbbfonása annak a fonálnak, a melyet megkezdtünk fonni az 1874 : XXXIII. törvényezikk megalkotása alkalmával. A törvényjavaslatnak ezen intézkedése új dolog, a mennyire én tájékozva vagyok, a hasonnemű külföldi törvényhozásokkal szemben is. Az angol törvényhozás nem így járt el, mikor 1868-ban a megtámadott képviselőválasztások feletti bíráskodást független bíróságra ruházta. (Halljuk ! Halljuk!) Pedig az angol törvényhozás egészen hasonló tapasztalásokból indult ki, mint a minőkből nekünk ezen törvény megalkotásánál ki kell indulnunk. Az angol törvényhozás arra az eredményre jutott, a melyet ma az előadó úr igen szépen fejtett ki, hogy a parlamentek, melyekben a pártok egymással küzdenek és versenyeznek a hatalomért, organieze képtelenek arra, hogy pártatlan, megfelelő és szigorú igazságot szolgáltassanak oly ügyekben, melyek maguknak a pártoknak létét és hatalmi viszonyait érintik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Minél nagyobb hatalom a népképviselet minél nagyobb következményekkel jár tehát a népképviseletben a hatalmi arányok megváltoztatása, annál képtelenebbé válik az a képviseleti kamara, hogy részrehajlatlanúl, pártatlanul és szi1 gorúan ítéljen. És ez nem megtámadása azoknak az egyéneknek, a kik ezt a bíráskodást gyakorolják. Ez egyszerűen egy lélektani tény konslatálása, mely érvényestílt nemcsak minálunk, — ha ez vigasztalás, szomorú vigasztalás, de vigasztalás — de érvényestílt mindenütt, a hol emberek hasonló kísértéseknek és lélektani megpróbáitatásoknak voltak alávetve. És az angol törvényhozás levonta ebből a tényből a következtetést. Ha a parlament Összealkotásánál, tagjai szükségszerű lélektani diszpozicziójánál fogva képtelen arra, hogy megfelelő bíráskodást gyakoroljon, ezt a bíráskodási jogot tőle el kell venni, vagy, — hogy e parlament jogosítványai iránt udvariasabb és kíméletesebb hangon szóljunk — erről a bíráskodási funkczióról a képviselőháznak le kell mondania és azt át kell ruháznia egy oly testületre, egy oly elfogulatlan közegre, mely a bírói funkezió gyakorlására alkalmas, mely hivatásánál, összetételénél fogva erre rendeltetve van. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Vagy alkalmas a képviselőház a maga egészében vagy bizottságai által megfelelő, pártatlan és rószrehajlatlan bíráskodás gyakorlására, és akkor felesleges, hogy e jogáról bármily kiterjedésben is lemondjon, (Igaz!Úgy van! a balés szélső baloldalon.) s akkor tartsa meg azt és gyakorolja tovább, vagy nem alkalmas, és akkor nem lehet ennek a bíráskodási funkcziónak éppen azt a részét az ő kezében hagyni, mely a legkényesebb. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Mert azok az esetek, melyekben a bíráskodást ez a javaslat a királyi kúriára ruházza, háromfélék. Az esetek egyik csoportja az, midőn maga a képviselőjelölt oly naiv, oly ügyetlen és tanulatlan, a milyen alkotmányos fejlettségünk mai állapotában igen kevés van, (Úgy van! Derültség balfelől) tudniillik, midőn a visszaéléseket az illető képviselőjelölt személyesen követi el. Az esetek ezen egész csoportja tisztán teoretikus értékkel bir, a gyakorlatban vajmi ritkán fog előfordulni. Az esetek második csoportja az, midőn a visszaélések mindenféle nemét nem maga a képviselőjelölt, hanem más valaki követte el, és számszerint be lehet bizonyítani, hogy ezek a visszaélések annyi szavazatot befolyásoltak, hogy ezeknek a szavazatoknak leszámításával és egyéb, ezen az alapon véghezviendő számviteli műveletek alapján a megválasztott képviselő nem nyerte meg a beadott érvényes szavazatok abszolút többségét. Ezek tehát azok az esetek, :i melyekben az elkövetett visszaélést és annak hatását számszerint lehet igazolni. Ki nem látja azt, hogy éppen ezekben az esetekben volna leg-