Képviselőházi napló, 1892. XXXIII. kötet • 1896. május 11–junius 30.
Ülésnapok - 1892-630
153 630. oraz&goe ülés 1896, május 29-én, pénteken. alkalmasabb még egy gyengébb bíróság is, még egy ellentétes és a bírói hivatással ellenkező lélektani momentumoktól befolyásolt bíróaág- is, mondom, hogy ezekben az esetekben volna talán legalkalmatosabb arra, hogy bíráskodhassak. Miért? Mert hiszen mikor a visszaélések eredményét mathematikai preezizióval lehet feltárni, akkor még a legelfogúltabb bírónak is nehéz a maga elfogultságát az ítéletben érvényesíteni. Harmadik csoportja az eseteknek pedig a választást vezető közegek bizonyos törvénymulasztásai, melyek teljesen konkrété körül vannak írva, tehát ismét oly fogható alapja az ítélkezésnek, melylyel szemben az elfogult bírónak is nehéz, legalább sokkal nehezebb, elfogult ítéletet hozni. De az az egész nagy csoportja a tényeknek, — az pedig, gondolom, igen nagy többsége lesz a visszaélésektől érintett választásoknak— a hol ÍI visszaéléseket oly módon, oly furfanggal követték el, oly alakba rejtették el, hogy annak számszerinti eredményét konstatálni nem lehet, a hol tehát a bírói funkczió a legkényesebb, a legnehezebb, a hol az elfogulatlanság, a pártatlanság a tárgyilagosságnak legnagyobb mértékét kívánja, mert az elfogultság legkönnyebben bújhat el a teljesen ki nem derített tényálladék köpenye alá: épp ezen legnehezebb esetekben fogja a törvényjavaslat az ítélkezést annak a faktornak a kezében hagyni, melynek képtelen volta elfogulatlan ítélethozatalra az egész törvényhozási akcziónak kiindulási pontja. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, bármily tudományos értékkel birjon a törvényjavaslat azon alapelve, melyet rövidség okául a bifurkáczió nevével akarok megjelölni, bármily tudományos értékkel birjon az elmélet szempontjából, bármily tetszetős legyen annak indokolása a doktrína szempontjából : a gyakorlatban ez a bifurkáczió odavezet, hogy a választási visszaélések legnagyobb része és épen a legnehezebben kideríthető azon része, a mely felett a judikatura leginkább követeli a legelfogulatlanabb, a legpártatlanabb és legerősebb bírót, a kúria kognicziója alól kivonatik és a képviselőház bírói kognicziója alatt hagyatik. De történik ennél még több. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja, hogy a választási visszaéléseket, különösen hatósági visszaéléseket egyéni tényekben számszerint bizonyítani igen nehéz dolog. Mikor sikerülhet ez mégis ? Akkor sikerülhet, a mikor a hatósági közegek a bizonyítási anyagnak beszerzésénél segédkeznek, mikor az igazság felderítéséhez az ő jogos, hivatalos eljárásukkal hozzájárulnak. Hanem akkor, mikor a hivatalos hatalom és annak közegei a tényállás kiderítését minden eszközzel megakadályozni iparkodnak, akkor ennek a számszerinti bizonyításnak nehézségei a lehetetlenséggel határosak lesznek. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Gyakorlatilag az hogyan fest? Gyakorlatilag az úgy fest, hogy mikor a hatalomnak nem kedves választás ellen kell a bizonyítékokat keresni, akkor az összes hatósági közegek közreműködésével ez a bizonyítási anyag rendelkezésére fog állani és a kúriának szigorú ítélkezse fog érvényesülni; mikor pedig a hatalom által kedvelt választás ellen keressük a bizonyítási anyagot, akkor a hatósági közegek mindnyájan, igen kevés kivétellel, a bizonyítási anyagnak elpalástolására szövetkeznek, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) a bizonyítékokat hozzáférhetetienekké tenni iparkodnak, és akkor az ilyen választás a képviselőház bíráló bizottságának benevolens ítélőszéke elé fog kerülni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Eredményében a bifurkáeziónak tudományosan tetszetős elmélete nem csupán oda vezet, hogy épen a legnehezebb esetek fognak elvonatni a kúria ítélkezése alól, hanem oda is vezet, hogy az ítélkezésben egy bizonyos pártosság fog beállani, míg ma — annyit konczedálok szívesen — az általános elnézésben bizonyos pártatlanság érvényesül. Tényleg odafejlődhetnek a dolgok, hogy a törvény egész szigora az ellenzéket súj'tja, a törvénynek egész indulgeucziája pedig a hatalmon levő pártnak javára fog érvényesülni. T. képviselőház! Ép oly kevéssé tartom kielégítőknek azokat az intézkedéseket, a melyeket a választási törvény módosítása tekintetében a t. bizottság az én javaslataim közül elfogadott. A ki végigtekint (Halljuk!) ezen a jelentésen s azon az új szövegen, a melyet a bizottság most a jelentés kapcsán a ház elé terjesztett ; a ki látja abban a vastag vonallal aláhúzott szakaszok tömegét, az kétségtelenül azt a benyomást nyeri, hogy a bizottság az én javaslataim igen nagy részét elfogadta. (Egy hang jobbfelöl: Úgy is van!) Tényleg úgy is van. Nem tudom, ha quantitative veszszük, nem a nagyobb részét fogadta-e el; de, t. képviselőház, ha meg qualitative bíráljuk, úgy fogjuk találni, hogy a t. bizottság az én módosítványaimnak — hogy úgy fejezzem ki magam — csak az ártatlanabb részét fogadta el, (Derültség. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de azt a részét, a mely életbe vágott volna, a mely a visszaéléseket gyökerükben akarta volna megtámadni és kiirtani, a t. bizottság okosan mellőzte. (Úgy van! Úgy van! a bal- és ssélső baloldalon.) T. képviselőház! A t. bizottság nem fogadta el módosítványaimnak azt a részét, a mely hivatalnoki illetéktelen beavatkozással szemben erősebb
