Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

394 616. országos ülés 1896. május 1-én, pénteken. másfelől pedig ezek és az állampolgárok egyéni jogai közötti vonatkozásban intézményes biz­tosítékokkal legyen körülvéve, melyek a tör­vény intézkedéseinek tárgyilagos, az uralkodó politikai áramlat befolyásától, az egyéni ked­vezós vagy ellenszenvtől mentes alkalmazását egy, a bírói hatalom kellékeivel felruházott független testület ítélkezéséhez fűzik, annyira a modern jognézlet követelményeként jelentke­zik, hogy ágy az általános közvélemény, mint az országos pártok mindenike, kivétel nélkül egyetért abban, hogy a biztosítékok iránti óhaj­nak a közigazgatási bíróság felállításával eleget tenni a mellőzhetlen és sürgős törvényhozási feladatok közé tartozik. E feladatot kivánja a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat megoldani s nem zárkozhatom el annak elismerése elől, hogy a javaslat, a mint azt az előadó úr tüzetesen kifejtette, a feladat teljes színvonalán álló tervezetet képez és csak azt kell hozzáfűznünk, hogy a mily általános az óhaj magának az intézménynek elvi meg­alkotására nézve, ép oly fontos az a körülmény, hogy a javaslat vezérintézkedéseiben oly meg­oldást keressünk, mejy az intézménynek a gya korlati életben való érvényesülését már előle­gesen a megnyugvás lehetőleg általános érzeté­vel vezeti be. (Helyeslés.) A vezérintézkedéseket maga a javaslat, nagyon helyesen, három részre tagolja: a szer­vezet, hatáskör és eljárás kérdéseire. A mi ezek közül az elsőt és talán a leg­fontosabbat illeti, (Halljuk!) maga a bizottsági jelentés előadja, hogy a bírósági szervezet te­kintetében s nevezetesen arra nézve, hogy fo­kozatos fórumokat képező közigazgatási bíró­ságok szerveztessenek-e vagy pedig csak egy egységes, az ügyek összeségére nézve végérvé­nyesen ítélni hivatott fórum, és ha a fokozatos fórumnak rendszerén állunk, milyen legyen az elsőfokú bíróság összeállítása, nemcsak a szak­férfiak között nincsen meg a teljes összhang, hanem a bizottság tárgyalásain is ellentéles nézetek merültek fel. E kérdésekre vonatkozó állásfoglalás aztán természetszerűen kihat az el­járás és kisebb mértékben a hatáskör megálla­pítását czélzó intézkedésekre is és eredményé­ben okává válhatik annak, hogy az a már jel­jelzett megnyugvás, mely ily fontos törvény­javaslatnál a gyakorlati életben való helyes beilleszkedés szempontjából nem lényegtelen tényező, az ellentétes felfogások harczában ha nem is enyészik el teljesen, de tetemesen csök­kenhet. Meg vagyok győződve arról, hogy a jelzett ellentétek, ha már azok a bizottsági tárgyaláson is érvényesülést kerestek, a jelen javaslat kép­viselőházi tárgyalásánál még élénkebben fognak előtérbe lépni és az ezek közötti küzdelemből az ügy érdeme annál kevesebb hasznot húzna, a mennyiben bizonyos, hogy a képviselőház nagy testületi gépezete nem alkalmas nagyobb mérvű módosítások szabatos keresztülvitelére, holott reménységem van arra, hogy újabb tár­gyalás esetén a gyakorlati követelményeknek az elméletileg kontroverz álláspontokkal való helyes egyensúlyba hozatala nemcsak nincsen kizárva, de reménységem van arra is, hogy az ezen javaslat tárgyalására kiküldött bizottság képes leend az ellentétes nézeteknek egyeztetése fonalán oly javaslatokkal állni elő, a melyek az alapelvében általánosan óhajtott reform való­sításának útja elől az akadályokat lehetőleg el­hárítják. Ezt, nézetem szerint, annyival inkább teheti, mert az elsőfokú közigazgatási bíróság szervezete, ha az jelenleg megalkottatik is, csak átmeneti jelentőséggel bírhat, mert a köz­igazgatás általános reformjának során esetleg annak más alapokra való helyezése fogna be­következni. Épen azért s mert a parlament irányadó tényezői parlamenten kívüli eszmecse­réjéből azon reménységet merítem, hogy itt bizonyos kö.zmegnvugvást keltő intézmények fognak létesülhetni, a nélkül, hogy a magam álláspontját e kérdésben körvonalazni óhajtanám, sőt fentartva azt, hogy esetleg a bizottság újabb megfontolásának eredményével szemben felfogásomat szab don érvényesíthessem, a nélkül, hogy prejudikálni akarnék annak, hogy eset­leg a bizottság újabb megfontolása folyamán elénk kerülő javaslattal szemben minő állás­pontot foglalok el, bátor vagyok egy határo­zati javaslatot benyújtani, a mely nem kivánja a képviselőházat már jelenleg bizonyos állás­foglalásra bírni, nem kivan már jelenleg bizo­nyos határozott konkrét utasításokat adni, hanem teljesen szabad kezet enged arra, hogy a saját bölcseségéből és szakismeretéből kifo­lyólag az általam jekett közmegnyugvást elő­idézni alkalmas javaslatokat terjeszthessen elő. Határozati javaslatom a következő: »A képviselőház a közigazgatási bíróságok­ról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság szövegezésében a 734. számú jelentés kapcsán előterjesztett törvényjavaslatot újabb megfontolás végett a kiküldött bizottsághoz utasítja.« (Helyeslés.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Megfogják engedni, hogy a tárgyalás je­leu stádiumában röviden, csak azon álláspontot jelezzem, a melyet Mohay Sándor t. képviselő­társam imént beadott határozati javaslatával szemben elfoglalok, illetőleg a kormány elfog­I lal. Azt hiszem, hogy épen azért, mivel nem csak nem ellenzem ezen határozati javaslatot, hanem azt a kormány résaéről is elfogadtatni

Next

/
Thumbnails
Contents