Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

615. országos ülés 1896. május 1-éii, pénteken. 39! másul a jelentést, akkor bizonyára következnek további lépések azon irányban, a melyet jeleztünk. Harmadszor és utoljára azt mondta a t. miniszter úr, hogy homogén viszonyokat sehol sem fogok találni s e szerint helytelenül mondottam, hogy itt különböző viszonyok közt élő községek fognak egyesíttetni. Ezt sem így értettem. Mondottam és mondom azt, hogy a hol az érdekek és viszonyok egyezők, ott nagyobb helye és tere van az egyesítésnek, de a hol teljesen különbözők a viszonyok, különbözők az illetők érdekeinél, fejlődésüknél, múltjuknál fogva, ott a közönségnek csatlakozására nézve sokkal nagyobb mértékben kell egyértelmű kifejezést és megállapodást létrehozni, mint más alkalommal. Ezek voltak azok, miket megjegyezni kívántam. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Elnök: Felteszem a kérdést. Miután Polónyi képviselő úr indítványa halasztó indítvány, azt fogom feltenni (Helyesles) kivánják-e, hogy felolvastassák ? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: (Olvassa Polónyi Géza indítványát. Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem azokat, kik a .felolvasott indítványt elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Kérem azokat, a kik nem fogadják el, álljanak fel. (Megtörténik) Többség. A ház nem fogadta el az indítványt. Most következik a bizottság jelentése felett a szavazás. Kérem azokat, a kik a miniszter jelentését, a mint a bizottság javasolja, tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség; a ház tudomásul veszi. A jelentés a főrendi házzal hasonló czélból közöltetni fog. E'zel együtt Uj-Szőny községe több lakosának folyamodványa is el van intézve s a folyamodvány az irattárba tétetik. Következik (Zaj. Elnök csenget.) a közigazgatási bíróságokról szóló jelentése (írom. 5!0, 1118) a bizottságnak. Az előadó úr kíván szólni. Pulszky Ágost előadó: T. ház! Sok viszontagság után és hosszú tanáeskozmányok eredményeképen kerül ide a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat a t. ház elé. Mindenesetre egy nagy szerves alkotással foglalkozó javaslat ez, mely megérdemli a t. háznak tüzetes figyelmét azért is, mert oly kérdés megoldásáról van szú, mely évtizedek óta foglalkoztatta már hazánkban is az elméket és melynek tekintetében igazán rendkívüli előtanulmányok, rendkívüli munkásságok fejttettek ki eddig is a törvényhozási előkészítő tényezők részéről. Mindenütt, t. ház, a közigazgatási bíráskodás kérdése — az a kérdés, hogy miként intéztessenek el a közigazgatási eljárás által netalán a magánjog keretén kívül is okozott sérelmek akként, hogy azok elintézése lehetőleg birói formák mellett és birói biztosítékokat nyújtó intézmény alapján történjék — mindenütt, mondom igen hosszú viták tárgyát képezte ez és mindenütt aránylag új intézménynek képezi tartalmát. Magának a közigazgatásnak modern berendezése csak akkor vált lehetségessé mindenütt, mikor a rendi alkotmány nyal összefüggő mindennemű kérdés már vitán kivűl állott, illetőleg a rendi alkotmány a maga teljességében átalakult, és a közigazgatási igazságszolgáltatás, a közigazgatási bíráskodás a dolog természete szerint mindenütt, még a modern közigazgatási berendezésnél is újabb intézmény. Mert hiszen a dolog természete szerint csakis a, közigazgatási szervezetek és elvek bizonyos megállapodása után és a közigazgatásra vonatkozó törvényeknek bizonyos rendszeres megalkotása után vált lehetővé ilyen garancziákat e tekintetben egyáltalában bárhol is kontemplálni. Nem kívánok most sem azon különböző elméletekre, melyek a gyakorlatot messze megelőzték, de másrészt tagadhatatlanul az elméleti körökben a gyakorlati érzék bizonyos hiányára is mutattak mindenütt, kiterjeszkedni, annál kevésbbé, mert ezen elméletek anuál kevésbbé lehettek találók, mivel a jogelméletek mindenütt Európában, az európai kontinensen legalább lényegileg a magánjog alapján fejlődtek ki és ennek folytán igen sok nehézséggel találkozott közjogi téren olyan konstrukczió megállapítása, a melyben szükségképen a magánjogi elvektől és a magánjogi bíráskodás elveitől el kellett a dolog természete szerint térni némileg. Nem kívánok még esak annak részletezésébe sem bocsátkozni, hogy a külföldön minő intézmények állanak fenn e tekintetben. Csak egyet kötelességem konstatálni: hogy mindazon szervezetek, mindazon hatáskörök és eljárás tekintetében, melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmaz, valóban oly intézményekről van szó, melyek nem külföldi intézmények merő utánzásai, hanem melyek valóban nemzeti talajon nőttek fel, melyeket valóban saját körülményeinknek, saját adminisztráeziónknak, saját életszükségleteinknek és tapasztalatainknak figyelembevételével alkották és melyek egy egészen önálló és minden külföldi intézménytől és e tekintetben elfogadott rendszertől eltérő alapon nyugosznak, olyan alapon, a mely ismétlem, saját hazai adminisztrácziónknak előzményeit, tényleges közigazgatási állapotain-