Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

3'.)0 615> országos ülés 1896. május 1-én, pénteken. többség csendes elhatározásának jogát és ered­ményét, elnököl mint törvényes elnök, meg lesz a törvényes határozat és hiszem, hogy akkor egy hang sem fog emelkedni az egyesítés ellen. Ily értelemben és felfogással támogatom Polónyi képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Senki­sem kíván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Kötelességemnek tartom az előttem szólott képviselőtársaim nyilatkozataira reflektálni s azért rövid néhány szó elmondására kérem a t. ház engedélyét. (Halljuk! Halljuk!) Holló Líijos képviselő úr azt mondja, hogy ily dolgokat csak közmegnyugvással lehet meg­csinálta. Ha ezt úgy állítjuk fel, mint thézist, akkor biztosíthatom a képviselő urat, soha egye­sítést Magyarországon keresztülvinni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: De törvényesen/) Erre később térek át, most a közmegnyugvásról szólok. Mert bár­mily eklatanter szóljanak, bármily könnyen fel­ismerhetők és úgyszólván tenyéren fekvők le­gyenek is az érdekek a két községre nézve, ép ebből folyik, hogy lesznek oly körök, lesz­nek egyesek, a kiknek magánérdekeit az egye­sítés sérti. Ez mindig így lesz és a jelen eset­ben is így van. Ha nekem legkisebb kétségem lenne az iránt, hogy a 80 százalékot meghaladó adó sze­rinti többség nem áll fenn ma, vagy nem állt fenn akkor, vagy hogy a szintén ily nagy, vagy ennél még nagyobb, mert 84 százalék szava­zati többség nem áll fenn, akkor keresnék magamnak — habár nehezen menne — utat, hogy erről meggyőződést szerezzek magam­nak de teljesen meg vagyok győződve ezen többségről. De méltóztassék épen Polónyi és Holló képviselő uraknak, kik elméletileg is foglalkoz­nak jogi és közigazgatási dolgokkal, megfon­tolni, hová vezet az, ha én az 1894. augusztus havában meghozott miniszteri rendeletet, mely kézbesíttetett és melyre nézve már huszonötször is letelt a felebbezési határidő, mint utód, ha­tályon kívtíl helyezem, felbolygatom és új el­járást rendelek el? Hiszen akkor nemcsak ezen kérdésben, hanem más dolgokban is, a fő- és székváros, vagy Féíegyháza dolgaival is fogom ezt tetetni, mert azt hiszem, más mértéket nem kívánnak alkalmazni. Méltóztassék meggondolni ennek konsequencziáit. Ki fog engem hatáskör túllépésével legelőször vádolni az igen helyes ellenőrzés szempontjából, mint épen a t. kép­viselő urak? (Úgy van! Tetszés jőbbfelöl. Zäj balfelól.) De még egyben nagyon téved Holló kép­viselő úr. 0 azt mondja, hogy elvileg tökéle­tesen igazat ad a belügyi kormányzat azon inten­czióinak, hogy a szellemi góczpontokat, a vá­rosokat fejleszteni akarja, de azután felállít egy thézist: hogy ezen egyesítés csak teljesen ho­mogén köríílmények között élő községek lehet, ég nem lehet egy várossal egyesíteni egy falusi községet, a hol a kurális, a mezőgazdasági vi­szonyok a túlnyomóak. T. képviselő úr, akkor nem fog ismét egyetlen egy esetben sem egye­síteni, ha csak nem akarja, Pozsonyt Komárom­mal, Nagyváradot Debreezennel, Szabadkát Szegeddel egyesíteni, mert a város környezete a dolog természete szerint eltér a város viszo­nyaitól, melyek egészen mások. Úgy látom tehát, hogy a képviselő úr itt is nem helyesen fogta fel az intencziót, melyből kiindulok, vagy tisztán teoretikus alapon oly tételt állított fel, mely a gyakorlati kritikának követelményeit ki nem állja. (Helyeslés jőbbfelöl.) Mindezeknél fogva, t. ház, én nem vagyok abban a helyzetben, hogy egyebet kérhessek a háztól most újonan is, mint azt, hogy méltóz­tassék jelentésemet tudomásul venni és azt ha­sonló czélból a főrendiházzal közölni. (Helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: T. ház! Azt mondotta a t. miniszter úr, hogy én közmegnyugvást óhaj­tanék létesíteni, az pedig semmiféle egyesítésnél el nem érhető. Én tudom azt, hogy az ellen­tétes nézetek meg vannak; de nem ez volt szavaimnak értelme, hanem az, hogy a köz­megnyugvás akkor keletkezik, mikor az ellen zék is meg van győződve arról, 'hogy a többség eljárásv törvényes formák között történik meg. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy annyira az alkot­mányos érzület ki van fejlődve a magyar nép­ben, hogy tudja tisztelni a többség akaratát és elhatározását. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon) és alá tudja magát annak rendelni, de ezt azzal a megnyugvással kell neki látnia, hogy az a többség helyes, hogy törvényes for­mák közt jött létre. Ázt mondja továbbá a t. miniszter úr, hogy mit szólnék én és talán más képviselő társaim, ha ő 1894-iki határozatokat megsemmisít, az pedig, a mit mi kívánunk, ily régi határozat megsemmisítésével járna. Ezt se így értettük mi. Miért hozta ide és miért kell ide hoznia a t. miniszter úrnak ezen határozatot vagy ezen jelentés tudomásul vételét, ha nem azért, hogy a ház esetleg meg is tagadhatja a tudomásul vételt s ez által meggyőződjék a miniszter úr határozatának meg nem felelő voltáról. Ha egyszer — a mint czéloztuk, — az volt ezélja felszólalásunknak, hogy a ház ne vegye tudó-

Next

/
Thumbnails
Contents