Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-615

615. országos ülés 18%. május 1-én, pénteken. 389 csupán ebből a szempontból elbírálni abszolúte nem lehetséges, mert az abból a szempontból ítélendő meg, vájjon az egyesítés az össze­kapcsolandó területek, községek lakosságának teljes egyetértésével, közmegnyugvásával 8 a törvényes formák közt történik-e? (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Hiszen ha úgy áll a dolog, a mint, a t. miniszter ár előadta, hogy tudniillik Uj-Szőny lakosságának adóalapon és fejszám szerinti alapon is nagy többsége az egyesítést kívánja, akkor ebben a házban senki sem szólalna fel az ellen, hogy a többség akarata érvényesüljön; csak azon megnyugvást akarjuk elérni, hogy ezen akarat teljesen tör­vényes formában nyilatkozott meg és hogy ne maradjon meg a nyugtalanság azon mérge a szívekben, hogy ez érvénytelen úton és formák között hajtatott végre. (Éelyelés a szélső balolda­lon.) Hiszen közkormán] zati szempontból is fel­tétlenül kívánatos, hogy az illető vidék népe a kormány intézkedéseiben megnyugvást találjon s ne lássa azt, hogy itt tulajdonkép a belügy­miniszter alantas közegeinek, szolgabíráinak vagy akárkinek, esetleges pressziójával akarják a törvényesség pecsétjét az ilyen dologra rá­nyomni. Ezt kell elkerülnünk. Ha a t. belügy­miniszter úr és Tuba János képviselő úr meg vannak nyugodva, hogy ezt Uj-Szőny község egész közönségének többsége óhajtja: méltóz­tassék akkor ahhoz a kívánsághoz hozzájáruld, mely a ház ezen oldaláról megnyilvánult, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s a mely a képviselőházhoz benyújtott kérvényben kifeje­zésre jut. Hiszen, t. ház, ha más momentum nem is feküdnék előttünk, két dolog mindenesetre itt fekszik. Az egyik az, hogy a községnek ezen határozatát a közönség képviselőinek egy tekintélyes része megapellálta a belügyminiszter úrhoz; tehát a megnyugvás nem volt olyan általános. A másik momentum pedig az, hogy ide kérvényeztek a képviselőház elé, tehát ezen körülményből kifolyólag sem valami általános a megnyugvás. Ha tehát ezek itt fekszenek előt­tünk, t. ház, a nélkül — ismétlem — hogy belemennénk a kérdés meritumába és kimonda­nók, hogy a képviselőház czélszerűnek és helyes­nek találja-e az egyesítést, mert önkormány­zattal bíró testületek összekapcsolásánál, a nél­kül, hogy a meritumba belemennénk, köteles­ségünk megvizsgálni a törvényes formákat, melyek közt ezen egyesülési határozat mindkét község­ben létre jött. Minthogy a községi törvény szerint a község autonóm ügyeiben maguk a község autonóm közegeinek kell eljárniok, a képviselőtestületben a hözség bírájának kell elnökölnie, ez esetben pedig a főszolgabíró elnökölt, a ki esetleg hivatalos tekintélyét Komárom városa érdekében szelid nyomás alakjá­ban vagy másként felhasználta a képviselő testü­lettel szemben: ettől a pressziótól meg kell szabadítani a képviselőtestületet és tisztán annak elhatározására kell bízni azt, hogy akarja-e az összecsatoltatást vagy nem. Ez okból pártolom Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szentiványi Kálmán: T. ház! Mikor ez a kérdés először felmerült, azt hittem, hogy az adózók és a lélekszámnak 80°/o-a akarja az egyesítést, tehát hittem abban, hogy itt egy alkotmányos többség van, melynek akaratával szemben itt csak helyeslő és helyben hagyó hat irozat hozathatik. Azonban az itt folyt disputa során értesülnöm kellett arról, hogy egy törvénytelenség csúszott be. És miután nekünk kötelességünk ellenőrizni, hogy alkot­mányos törvényeink szigorúan végre hajtassa­nak, s miután a fenforgó törvénytelenség által magát a fundamentumot látom megtámadva, tehát a reá épített alkotás is törvénytelen, bár tökéletesen osztom a t. belügyminiszter úrnak nézetét, hogy az ily góczpontokat erüsíteni kí­vánja, s hiszem azt is, hogy itt egy alkotmá­nyos többség van, méltánylom az indokokat is, melyeket Tuba János t. képviselőtársam volt szíves felhozni, hogy tudniillik ott bizonyos rend­ellenességek voltak kilátásban, és ezért egyesek kérvénye alapján kellett szigorúbban fellépni : mégis kérdem, hogy akkor midőn a törvények a közigazgatási hatóságnak egy gyűlés rendes vezetésére kellő oltalmat és szót biztoütanak, miért volt szükség magát a gyűlést törvény­telenné tenni ? (Helyeslés balfelöl.) A községi tör­vény kétséget kizárólag meghatározza, hogy a község autonóm gyűlését a bíró, ennek akadá­lyoztatása esetén helyettese, sőt ennek akadá­lyozása esetén egy tanácsbeli van jogosítva vezetni. Ismét indézkedik a törvény, hogy ki elnököljön akkor, midőn egy tabula rasa beáll, vagyis mikor a községnek nincs alkotmányos tisztikara. Ilyenkor az . elnök igenis a szolga­bíró, ő megtartja a tisztújító széket, de más funkeziója itt nincs. Ha rei-dellenességek mutat­koznak, igenis a törvények feljogosítják a poli­tikai hatóságot arra, hogy karhatalmat rendel­jen, jelen legyen maga is, és a gyűlést törvé­nyes oltalomban részesítse. Tehát én nem látom be, mért kelljen nekünk itt ezen kérdés felett disputálni és ellenkező nézeten lenni, egy­szerűen ki kell küszöbölni és javítani ezt a törvénytelenségi hibát, a mi máskép nem lehet, mint hogy elfogadjuk Polónyi Géza t. képviselő­társam határozati javaslatát. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Tartsanak ott egy új gyűlést, azon jelen lesz a szolgabíró, odavisz, ha kell, karhatalmat is, és biztosítja az alkotmányos

Next

/
Thumbnails
Contents