Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

512. országos ülés 189ft. április 28-án, kedden. 361 politikai eljárást és álláspontot foglalta el, hogy az üllő szerepét játsza végig az európai poli­tikában. Minden ütés, a mely esik, az a mi arczunkra, a mi szemeink közé hull. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak a nagy államok, de az apróbb államok is minket inzultálnak; minket, mert mi vagyunk az a türelmes üllő, melyre a kisebb kalapácsok leüttetnek. És nem veszik észre, hogy az apró kalapácsok ütése alatt a nagy üllőnek az ő nagy tekintélytartásával mind apróbb darabokban hámlik és törik le a teste • nem veszik észre, hogy Ausztria és Magyar­ország mögött van egy állam északon, mely óriási területen, óriási tömegekben álí és ha ez az állam egyszer elhagyja pihenő állását és mint kalapács fog arra a mindig türelmes üllőre lesújtani, akkor az szét fog hullani. És a mit nem vesznek észre, azt a Keletnek minden apró népei látják és tudják, s a tehetetlen, a tétlen, az erélytelen és bátortalan osztrák és magyar külügyi politikával szemben ahhoz a politiká­hoz szegődnek, a melynek van bátorsága nekik védelmet nyújtani, a melyben van vakmerőség csínyekkel is a maga érdekeit érvényesíteni, a melyben van elhatározás fegyverrel is akaratá­nak érvényt szerezni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy Szerbia keresi az ürügyet és megtalálja, a mely okból Magyarországot sértheti, vagy sérteni akarja, azon ne botrán­kozzék meg senki. Hogyan volna nekünk tekin­télyünk, mikor nemcsak kifelé, de befelé sem tudunk tekintélyt szerezni. Hiszen nézzük meg, Európának melyik állama az, a hol az ország egyik végétől a másikig szabadon szidalmazhatják az államot, szabadon szidalmazhatják az államot alkotó nemzetet, és a hol a kormánynak nincs törvé­nye, melylyei a hazaárulásnak ezt a folytonos­ságát megtorolja, a hol nem áll a kormány a törvényhozás elé, hogy védelmet kérjen a nem­zetnek és államnak, a hol azt látjuk, hogy a magyar nemzetnek nyelve, akarata háttérbe van szorítva, a hol azt látjuk: elég, hogy a magyar nemzet valamit kívánjon és óhajtson, hogy már csak azért, hogy az a magyaroknak egy nem­zeti kívánságuk, rögtön felhangozzék a disso­nanczia és rögtön meg legyenek az akadályok, a melyek miatt az nem teljesíthető. Hiszen ez a nemzet áigy jelenik meg a hadseregben, hogy teljesen hasonló képet mutat az egiptomi hadsereghez, a hol a benszülött katonákat angol tisztek vezetik, vagy az olaszok szudáni had­seregéhez, a hol a benszülött katonákat olasz tisztek vezetik, vagy Angliának az indiai gyar­matokon levő hadseregéhez, a hol az indusok­ból szervezett hadsereget angol tisztek vezetik. Hiszen Magyarországra is, ha ránéz zgy idegen KÉPVH. NAPLÓ. 1892 97. XXXII KÖTET. ember a hadseregre, azt mondja, hogy itt a bénszülötteket osztrák tisztek vezetik. (Zajos tetszés a szélső haloldalon) Csuk a bensziilöttek szerepe jut nekünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ífem tudjuk érvényesíteni nemcsak a nem­zet nyelvét, de a nemzet hatalmát sem. De nem tudjuk érvényesíteni a nemzet intelligencziáját sem. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Es ha a nemzet az átalakulások folyamán a közös hadsereg kebelébe tiszteket küld és nevel hiá­nyos eszközök mellett is, annak mi a követ­kezése? A honvédséget használják fel arra, hogy a közös hadseregben ineggyülemletfc magyar tiszteket oda levezessék, hogy minél kevesebb legyen a benszülöttek vezetésére hivatott ben­szülött tiszt és minél több az idegen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a honvédségnél mit látunk ? Hogy most egyszerre a honvédség szolgálatában felnőtt tábornokokat minden igazolható ok nélkül, csak egyszerre tömegesen küldik nyugalomba és a legfőbb honvédparancsnokságokat oly tisztekre bizzák, akik megint abból a hadseregből jön­nek, a hol a magyar benszülöttek csak kevés mennyiségben képezik a magyar benszülöttek tisztjeit, ilyen szellemű hadseregből tesznek át ide tiszteket. T. ház! A honvédlovasság egyik parancs­nokát, Janszky altábornagyokot nyugalmazták, he­lyébe jön Schrammel Ernő, a ki két hónapja él még csak a honvédség kebelében. Jól tudjuk, hogy a honvédségnek épen a lovasság képezi szemefényét, mert azt rövid szolgálati idő alatt egészen eltérő rendszerrel a szolgálati szabály­zaton belül, effy külön oktatási szisztémával tudták oda emelni, hogy rövid szolgálati idő mellett is meg tudjon felelni feladatának. Az a szellem, mely a honvédlovasságot áthatotta, volt csak egyedül képes rövid szolgálati idő mellett azokat az eredményeket felmutatni. Es most egy tiszt, a ki két hónap óta van a honvédség kebelében, keik hogy felülvizsgálja és bírálatot mondjon azon honvédhuszároknak katonai képzéséről, munkásságáról, a ki ezen intézménynek eredettől felvett módszerét, fogá­sait, kiképzési rendszerét, szellemét legkevésbbé sem ismeri, sőt még megérteni sem tudja (Igaz ! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen egy hadügyi intézményt csak úgy lehet jól fejlesz­teni, ha az minden részét Önmagában képzi ki és neveli fel, ha magával az intézménynyel együtt nőnek és fejlődhetnek az emberek és tudják, hogy az ő dicsőségük az intézmény dicsőségével van összekötve. Hogyan legyen tekintély, ha látják, mi törté­nik Magyarország czímerével? Olvasom, hogy a szerb miniszterelnök azt mondta: Hát megenged­4ü

Next

/
Thumbnails
Contents