Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

512. országos ülés 189ft. április 28-án, kedden. 361 politikai eljárást és álláspontot foglalta el, hogy az üllő szerepét játsza végig az európai politikában. Minden ütés, a mely esik, az a mi arczunkra, a mi szemeink közé hull. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak a nagy államok, de az apróbb államok is minket inzultálnak; minket, mert mi vagyunk az a türelmes üllő, melyre a kisebb kalapácsok leüttetnek. És nem veszik észre, hogy az apró kalapácsok ütése alatt a nagy üllőnek az ő nagy tekintélytartásával mind apróbb darabokban hámlik és törik le a teste • nem veszik észre, hogy Ausztria és Magyarország mögött van egy állam északon, mely óriási területen, óriási tömegekben álí és ha ez az állam egyszer elhagyja pihenő állását és mint kalapács fog arra a mindig türelmes üllőre lesújtani, akkor az szét fog hullani. És a mit nem vesznek észre, azt a Keletnek minden apró népei látják és tudják, s a tehetetlen, a tétlen, az erélytelen és bátortalan osztrák és magyar külügyi politikával szemben ahhoz a politikához szegődnek, a melynek van bátorsága nekik védelmet nyújtani, a melyben van vakmerőség csínyekkel is a maga érdekeit érvényesíteni, a melyben van elhatározás fegyverrel is akaratának érvényt szerezni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy Szerbia keresi az ürügyet és megtalálja, a mely okból Magyarországot sértheti, vagy sérteni akarja, azon ne botránkozzék meg senki. Hogyan volna nekünk tekintélyünk, mikor nemcsak kifelé, de befelé sem tudunk tekintélyt szerezni. Hiszen nézzük meg, Európának melyik állama az, a hol az ország egyik végétől a másikig szabadon szidalmazhatják az államot, szabadon szidalmazhatják az államot alkotó nemzetet, és a hol a kormánynak nincs törvénye, melylyei a hazaárulásnak ezt a folytonosságát megtorolja, a hol nem áll a kormány a törvényhozás elé, hogy védelmet kérjen a nemzetnek és államnak, a hol azt látjuk, hogy a magyar nemzetnek nyelve, akarata háttérbe van szorítva, a hol azt látjuk: elég, hogy a magyar nemzet valamit kívánjon és óhajtson, hogy már csak azért, hogy az a magyaroknak egy nemzeti kívánságuk, rögtön felhangozzék a dissonanczia és rögtön meg legyenek az akadályok, a melyek miatt az nem teljesíthető. Hiszen ez a nemzet áigy jelenik meg a hadseregben, hogy teljesen hasonló képet mutat az egiptomi hadsereghez, a hol a benszülött katonákat angol tisztek vezetik, vagy az olaszok szudáni hadseregéhez, a hol a benszülött katonákat olasz tisztek vezetik, vagy Angliának az indiai gyarmatokon levő hadseregéhez, a hol az indusokból szervezett hadsereget angol tisztek vezetik. Hiszen Magyarországra is, ha ránéz zgy idegen KÉPVH. NAPLÓ. 1892 97. XXXII KÖTET. ember a hadseregre, azt mondja, hogy itt a bénszülötteket osztrák tisztek vezetik. (Zajos tetszés a szélső haloldalon) Csuk a bensziilöttek szerepe jut nekünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) ífem tudjuk érvényesíteni nemcsak a nemzet nyelvét, de a nemzet hatalmát sem. De nem tudjuk érvényesíteni a nemzet intelligencziáját sem. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Es ha a nemzet az átalakulások folyamán a közös hadsereg kebelébe tiszteket küld és nevel hiányos eszközök mellett is, annak mi a következése? A honvédséget használják fel arra, hogy a közös hadseregben ineggyülemletfc magyar tiszteket oda levezessék, hogy minél kevesebb legyen a benszülöttek vezetésére hivatott benszülött tiszt és minél több az idegen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És a honvédségnél mit látunk ? Hogy most egyszerre a honvédség szolgálatában felnőtt tábornokokat minden igazolható ok nélkül, csak egyszerre tömegesen küldik nyugalomba és a legfőbb honvédparancsnokságokat oly tisztekre bizzák, akik megint abból a hadseregből jönnek, a hol a magyar benszülöttek csak kevés mennyiségben képezik a magyar benszülöttek tisztjeit, ilyen szellemű hadseregből tesznek át ide tiszteket. T. ház! A honvédlovasság egyik parancsnokát, Janszky altábornagyokot nyugalmazták, helyébe jön Schrammel Ernő, a ki két hónapja él még csak a honvédség kebelében. Jól tudjuk, hogy a honvédségnek épen a lovasság képezi szemefényét, mert azt rövid szolgálati idő alatt egészen eltérő rendszerrel a szolgálati szabályzaton belül, effy külön oktatási szisztémával tudták oda emelni, hogy rövid szolgálati idő mellett is meg tudjon felelni feladatának. Az a szellem, mely a honvédlovasságot áthatotta, volt csak egyedül képes rövid szolgálati idő mellett azokat az eredményeket felmutatni. Es most egy tiszt, a ki két hónap óta van a honvédség kebelében, keik hogy felülvizsgálja és bírálatot mondjon azon honvédhuszároknak katonai képzéséről, munkásságáról, a ki ezen intézménynek eredettől felvett módszerét, fogásait, kiképzési rendszerét, szellemét legkevésbbé sem ismeri, sőt még megérteni sem tudja (Igaz ! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen egy hadügyi intézményt csak úgy lehet jól fejleszteni, ha az minden részét Önmagában képzi ki és neveli fel, ha magával az intézménynyel együtt nőnek és fejlődhetnek az emberek és tudják, hogy az ő dicsőségük az intézmény dicsőségével van összekötve. Hogyan legyen tekintély, ha látják, mi történik Magyarország czímerével? Olvasom, hogy a szerb miniszterelnök azt mondta: Hát megenged4ü