Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

gg2 "12- országos ülés 1896. április 28-án, kedden. nék-e a magyarok, hogy a magyar czímert Ausztria valamely ünnepélyén körülhordozzák? Ez a szerb miniszterelnök igen tapasztalatlan ember. Menjen Ausztriába és mindenütt ott fogja látni a közhivatalokra felakasztott kétfejű sas gyomrában Magyarország czímerét; pedig jól tudjuk, hogy az ausztriai közhivataloknak semmiféle formában nem volna szabiid felhasználniuk a magyar nemzet czímerét! S mi e sértésért nem kérünk elégtételt, hanem adunk; mért Magyarországhivatalos épületén megtűrjük a kétfejű sast, mely Ausztriának törvénybe czikkelyezett hivatalos ezímere. Legyen tekintélye egy nemzetnek, ha nem tudja a maga nemzeti jelvényeit a saját területén megvédelmezni? a hol megtörténhetik, hogy bántalmazzák a magyar zászlót, mint történt Zágrábban, a nélkül, hogy e sértésért, mely nyilvánosan és ünnepélyes alkalomkor történt, ép oly nyilvánosan, ünnepélyes alkalommal, közjogi elégtétel adassék, ne pedig csak egyéni megtorlás történjék. (Egy hang: Elég volt!) Parancsol? Ki az? Elnök: Kérem, tessék folytatni! Ugron Gábor: Kurtán szabott észnek minden okoskodás elég; minél rövidebb az, annál inkább elég. {Elérik derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ha Magyarország önmaga nem tartja fenn tekintélyét, más nem fogja fentartani; ez nekünk áll érdekünkben, másnak nem. S ha valami, a tegnapi nap eseményei meggyőzhetik e házat arról, meggyőzheti az a fogadás, melyben Lueger az osztrák császár által részesíthetett, hogy nem azoknak van igazuk, kik mindig a meghunyászkodást és megalázkodást hirdetik, az alázatos kérést és instancziázást tanácsolják. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mutatja a tény, hogy még a legdurvább alakban nyilvánuló erő, a legvisszamaradottabb és legreakczionáriusabb formában jelentkező egyetértés és a népies erőknek együtt tartása tiszteletet tud parancsolni és eredményt tud elérni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A hogy ott azok az eszmék, melyek ellenkezésben állanak századunk ezivilizácziójával, képesek maguknak elismertetést kivívni, annál inkább volnánk képesek mi magyarok, ha erélylyel és egyetértéssel lépnénk fel, érvényt szerezni a magunk igazainak és törvényeinek. Gajári Ödön: Szövetkezzenek önök is az ultramontanizmussal ! Elnök: Csendet kérek ! Kérem, ne szakítsák félbe a szónokot! (A baloldal felé.) Kérek itt is csendet! Ugron Gábor: Szövetkezett az ultrámontánismussal! Hát kivel volt 1867 óta szövetkezve 1892-ig a szabadelvű párt? Kinek választási pénztárait töltötték meg a főpapok ? Kinek zászlaját hordozták szét a papok az ország egyik végétől a másikig ? (Úgy van! Úgy van l a bal- és szélső baloldalon.) Kikkel állottam én szemben mindig a választások alkalmával? Nem mindenütt a katholikus papok 67-et hirdető Bzavával ? S most azt beszélik, hogy győz Lueger és eredményeket ért el, mert szövetkezett az ultramontanizmussal ! Nem ez a kérdéé, hanem az a kérdés, hogy eredményt ért el, mert erőt tudott felmutatni és én arra szólítom fel a nemzetei, hogy ő is mutasson erőt és erélyt s akkor sikert fog elérni. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! üogyan bírjunk mi tiszteletet kivívni külföldi nemzeteknél, midőn idebenn is az önmagunk iránt való tisztelet és becsülés mind lejebb és lejebb száll, mikor a nemzet a maga erejébe, a maga igazságába és jogába vetett hitét mindinkább kezdi elveszíteni ? Hiszen, t. ház, jól mondotta a múltkor röviden Hodossy Imre t. képviselőtársam: nem az a kérdés egy nemzetre nézve, hogy micsoda jogok vannak a törvénykönyvébe beírva; a nemzetre nézve anyuyit érnek a törvénybe foglalt jogok, a menynyit abból a nemzet át tud vinni a gyakorlati életbe, a mennyit abból érvényesíteni és fentartani bír. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azokat a jogokat, a melyeket befoglaltak a törvénykönyvbe, fenn kell tartanunk a külömböző hatalmakkal és kormányokkal és azoknak befolyásával szemben is. Az a nemzet, a mely törvényeinek tiszteletet tud szerezni, s a legnagyobb skrupulózitásig megy el, midőn a törvénynek tiszteletet és érvényt kell szerezni, az a nemzet a maga szabadsága felől biztonságban van. De nincs nagyobb veszély egy nemzet szabadságára, nincs nagyold) veszély egy nemzet fenmaradására nézve, mint ha a törvények elvesztik a maguk tekintélyét, midőn nem jog az, a mely a tényeket szabályozza, hanem a cselekedetek azok, a melyek a jogokat kibővítik, vagy összezsugorítják, értelmezik és semmi sem függ attól, a mi a törvénykönyvben van, hanem attól, hogy annak milyen értelmet akarnak adni és az értelmet a szerint adják, a milyen érdeket akarnak vele szolgálni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a nemzet, a mely a törvényeket nem tudja tiszteletben tartani ési nem tudja tiszteletben tartatni kormánya által, az a nemzet a felbomlás elé megy. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha én Magyarország jelenlegi helyzetét tekintem, azt találom, hogy nincsen ma Magyarországon egyetlen egy törvény sem, a mely biztonságban volua, és mert a törvények nincsenek biztonságban, az emberek nem a jognak, nem az igazságnak alapján akarják érvényesíteni érdekeiket, hanem protekezió útján] igyekeznek