Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

612. országos ülés 18%, . április 28-án, kedden. 359 désekkel akarok foglalkozni, ennek méltóztassanak tulajdonítani, hogy nem reflektálok Kossuth Ferencz előttem szólott t. képviselő úr beszédére, a ki ide vonatkozó momentumokat egyáltalán nem is érintett. Mielőtt azonban a szoros értelemben vett pénzügyi kérdésekre áttérnék, méltóztassék megengedni, t. ház, hogy csak röviden érintsem gr. Apponyi Albert képviselő úrnak egy állítását, a ki tegnapi beszédének elején azt méltóztatott mondani, midőn a külügyi politikát bírálta, hogy tény az, miszerint monarchiánk a keleti államokra teljesen elvesztette befolyását. Én, t. ház, nem akarok a felett vitatkozni, hogy volt-e, vagy lehetett-e valaha a mi monarchiánk külügyi politikájának az a czélzata, hogy a keleti államok belügyeibe bele avatkozzék. Az én tudomásom szerint külügyi politikánk czélja mindig az volt, hogy lehetővé tegye azt, hogy a keleti államok minden idegen befolyás nélkül szabadon érvényesüljenek és fejleszthessék érdekeiket. Ennélfogva, t. ház, én ezzel a kérdéssel nem is akarok foglalkozni, csupán azon állítással szemben, hogy a keleti államokra minden befolyásunkat elvesztettük, bátorkodom egyszerűen egy tényre hivatkozni, mely bizonyos mértékig az ellenkezőjét bizonyítja annak, a mi ebben az állításban foglaltatik. Hivatkozom tudniillik, t. ház, arra, hogy az egyik keleti állam, melynek politikai fejlődése a legélénkebb figyelem tárgyát képezi az újabb időben tudniillik Bulgária, mindent elkövet arra, hogy velünk anyagi téren egy állandó és barátságos viszonyt létesítsen kereskedelmi szerződés alakjában. És miután az anyagi téren kötött szerződéseknek a politikai viszonyok minőségére is a legnagyobb befolyásuk szokott lenni, nagyon természetes, hogy ez arra mutat, miszerint van keleti állam, melyre nézve nem közömbös az, hogy minő viszony van közte és a monarchia közt, és hogy törekszik ezt a viszonyt gazdasági, és ennélfogva politikai tekintetben is megszilárdítani. Ennek mellékes megemlítése után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektáljak néhány momentumra, a melyek a tegnapi beszédekben felhozattak. Gr. Apponyi Albert t, képviselő úr szíves volt konstatálni azt, hogy az államháztartásban az egyensúlyt sikerült fentartani és ho^y nem csak a költségvetésekben, hanem, a mi sokkal fontosabb a zárszámadásokban is évről-évre szerinte ugyan folytonosan csökkenő többletek, de mégis többletek mutatkoznak; azonban ezt az állapotot csak a legnagyobb erőfeszítéssel és áldozatokkal sikerült elérni és pedig oly nagy áldozatok árán, hogy azok következtében teljesen ki van merítve a nemzet és hogy így nem lesz képes megfelelni azon nagy feladatoknak, melyek az anyagi téren még a nemzetre várnak. Hát t. ház, egyáltalán nem szándékozóin kétségbevonni azt, hogy tényleg igen nagy erőfeszítések szükségeltettek ahhoz, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállíttassák, de hogy ezek nem voltak eredménytelenek, azt mutatják épen azon többletek, melyek évrőlévre jelentkeznek, a zárszámadásokban, és nem folytonosan csökkenő, hanem variáló többletek a szerint, a mint. jobb, vagy rosszabb volt gazdasági tekintetben az esztendő; mert az államháztartás eredménye természetesen a legszorosabb összefüggésben áll a gazdasági viszonyokkal és jobb évek jobb eredményt, kevésbbé jó évek kevés jó eredményt szolgáltatnak. Azonban t.háx, ha sikerült az államháztartást rendeznünk és az államháztartás többleteit még a rossz években is fentartani, azt hiszem, lehet reménységünk és kilátásunk arra, hogy javulni is fognak a gazdasági viszonyok, és ez mindenesetre alapot fog szolgáltatni, hogy az államháztartás rendje és egyensúlya továbbra is fentartassék. És erre természetesen törekednünk is kell, de ennek előfeltétele egyrészről az, hogy okszerű és helyes gazdasági politikát űzzünk, az ország anyagi jólétének gazdasági alapjai fejlesztése által, másrészről pedig a iadásokban óvatosak és mérsékeltek legyünk, hogy ne követeljünk mindent egyszerre, ne minden feladatnak rögtönös megvalósítását kívánjuk, mert ez termé szetesen oly terheket hárítana az országra, melyekkel sem mi, sem más állam megbirkózni nem volna képes. Péehy Tamás t. képviselő úrnak csak egyetlen-egy mondatára kívánok reflektálni, (Halljuk! Ralijuk!) melyben azt méltóztatik állítani, hogy a magyar kormány oly követelésekre hangolta az osztrák kormányt, a melyek nem teljesíihetők. Valóban nem tudom, t. ház, hogy mit értett a t. képviselő úr az alatt, hogy a magyar kormány hangolta nagy követelések támasztására az osztrák kormányt. Bizonyára neai méltóztatik nekünk tulajdonítani azt, hogy az osztrákok nagy követelésekkel lépnek fel ellenünk, vagy ha ezt méltóztatik vélni, hát azt hiszem, nemsokára lesz alkalma a t. képviselő úrnak meggyőződni arról, hogy a magyar kormány a leghatározottabban állást foglalt, minden oly követeléssel szemben, mely akár méltánytalan, akár igazságtalan, akár pedig az ország érdekeivel ellenkezik. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Ezek után, t. ház, még csak igen röviden akarok Szacsvay Sándor képviselő úr beszédére reflektálni, habár, megvallom, nagyon nehéz a t. képviselő úrral polemizálni pénzügyi kérdé-