Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-612

. április 28-án, kedden. ;>

;-jH 612. országos ülés 1896 lője külföldön lakik és 370 év óta körűi van véve olyan befolyásokkal, mely befolyások következetesen nemzetellenesek voltak, és még most is oly erősek, hogy a korona mostam viselőjének a legutolsó harmincz év alatt nyilvánított jóakaratát is igen sokszor képesek ellensúlyozni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minálunk nincs ágy, hogy a koronának ne legyen más múltja, jelene és jövője, mint kizárólag a nemzet múltja, jelene és jövője. [Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek következtében minálunk a nemzet sorsára nézve sokkal nagyobb fontossággal bír az, hogy ha a kormányok tévednek, helytelenül cselekesznek és nem felelnek meg hivatásuknak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minekünk folyton küzdenünk kell nemzeti létünkért, önállóságunkért, szabadságunkért, sőt még megélhetésünkért is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezekért nekünk küzdenünk kell idegen, még pedig igen nagy és hatalmas idegen erők és befolyások ellen. (Igaz/ Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk a kormánynak nem elég kormányoznia, adminisztrálnia, nem is volna elég egyszerűen a törvényeket végrehajtania a szabadság igényeinek megfelelőleg és a törvények meghamisítatlan szellemének értelmében; minálunk a kormányoknak más hivatása is van, az a hivatása, hogy nemzeti szellemben védje meg jogainkat, erősítse meg jogainkat, sőt ennél is többet tegyen, fejlessze és terjessze ki jogainkat, melyeket bizonyos körök folyvást nyirbálni igyekeznek, de a melyeknek fejlesztésétől íiigg hazánk államisága, nemzetünk jövője. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A mi kormányunk még a létező törvények alkalmazásában, a mindennapi közigazgatásban é-i a rendes kormányzás ténykedésében sem mindig követ nemzeties irányt, arról pedig szó sincs, hogy az ország jogait fejlesztené, azon a téren, a melyen áll, és a melyen a nemzeti fejlődést, a magyar állameszmét terjeszteni, szoros hazafias kötelessége lenne; a kötelességet vajmi ritkán teljesíti a kormány, sőt ellenkezőleg visszafejleszti és meg nem védi az ország létező jogait. (Igaz! Úgy van! a siélső baloldalon.) Nem akarom felsorolni, t. ház, a kormány mulasztásait és tévedéseinek hosszú sorát. A már hosszúra nyúlt költségvetési vita alatt felsoroltam én e mulasztásokat és tévedéseket ée felsorolták mások számosan, nagyon hosszasan és igen kimerítően; én azok közé tartozom, a kik azt hiszik, hogy az országgyűlésnek nemcsak az a hivatása, hogy bndget megállapítás jogával éljen, hanem az is, hogy törvényeket alkosson, ennek következtében időt kell engedni arra, hogy a törvényhozás ezen hivatásának is I megfelelhessen. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Ezért én nem akarom részemről ezen vitát hoszszabbra nyújtani, sem ismétlésekbe]esni, s egyáltalán ismert álláspontomat újra részletezni, csak azt akarom világosan kifejezni, hogy az én, és pártom meggyőződése szerint a kormány nem teljesíti kötelességét mint magyar nemzeties kormány, mely kötelesség az volna, hogy a nemzet jogait fejlessze és e jogok számára folyvást tért foglalni igyekezzék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A helyett, hogy lefelé szabadelvű és igazságos, felfelé pedig szilárd és hajthatatlan lenne midőn a nemzet jogairól van szó, a kormány lefelé erőszakos és felfelő meghunyászkodó és engedékeny, (Úgy van! úgy van! a szélső baloldalon.) ennélfogva, mert ez elég ok rá, minden további indokolás nélkül van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani, a mely kifejezi pártom álláspontját, a mely a régi, és nem fog változni soha, míg el nem érjük, ki nem vívjuk hazánk teljes állami függetlenségét és nemzeti szabadságát. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) A határozati javaslat így szól: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): ^Tekintve, hogy a kormány nem felel meg hivatásának, sem az ország ügyeinek vezetésében, sem a nemzet jogainak megvédésében, sem a törvények igazságos és nemzeti szellemben való alkalmazásában, sem az ország önállóságának érvényesítésében, mondja ki a képviselőház, hogy az 1896-ik évi költségvetést nem fogadja el és ennek végrehajtását nem bízza a jelenlegi kormányra.« Ajánlom ezen határozati javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lakács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Egyáltalán nem lehet kifogást tennem az ellen, hogy az appropriáczionális vita teljesen a bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése körűi forog. Sem a dolog természetéből, sem a parlamenti praxisból kifolyólag ezen eljárást illetőleg észrevételünk nem lehet. Ily körülmények közt azonban, t. h ÍZ ? clZ R kérdés merül fel, és azt hiszem, nekem is azzal kell foglalkoznom, hogy vájjon azok a momentumok és tények, melyek a bizalmatlanság indokolásául felhozatnak, megállják-e a bírálatot, és vájjon csakugyan képezhetik-e alapját annak, hogy egyik vagy másik párt a kormány iránti bizalmatlanság ezímén tagadja meg a költségvetési törvény elfogadását? Én, t. ház, állásomból kifolyólag nem kívánok az általános politikai kérdésekkel foglalkozni, azonban kötelességemben áll reflektálni egy pár olyan momentumra, mely az én tárezám körébe vág, amely momentumok, illetőleg állítások a vita tegnapi folyamán meI rfíltek fel. És mert tisztán csak pénzügyi kér-