Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

342 Ml. országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. nak, nemcsak jelszavak maradnak, hanem a valóságban is keresztül vitetni szándékoltatnak, ma is lehetne ennek a dolognak elejét venni. De ha nálunk valaki azt mondja, hogy »szabad verseny«, mit ért azalatt az életben? Azt, hogy azt a szegény, tehetetlen embert ki kell szolgáltatni, hogy versenyezzen azzal az erőssel, kinek milliók állanak rendelkezésére. Az a szegény ember nem képes megviaskodni azzal a nagy gyárossal, kinek felébe sem kerííl a munkája, s nagyon természetes, hogy nyomorúsága okvetlenül bekövetkezik. Épen úgy vagyunk minden más téren. Azt mondják, hogy Magyarországon egyenlőség és szabadság uralkodik. Igaz, theóriában; de micsoda egyenlőség az, mikor hiában van a törvényben megírva valakinek alkotmányos joga s mégis jön egy másik, a ki azt konfiskálja, a nélkül, hogy még csak gondolatban is lehetne neki íeménye arra, hogy elégtételt kap. (Igaz! Úgy van ! a baloldalon.) Nagyon természetes, hogy az ily dolgok mindig gyűlnek és gyűlnek, az elégedetlenséget szítják az egész:nemzetben, s ennek következése, ha még tovább halad, egy olyan baj lehet, mely az országra nagy veszélyeket rejthet magában. Ezek röviden azon okok, melyek miatt én az appropriaczionális javaslatot nem fogadom el, ennek a kormánynak meg nem szavazom, és kérem a t. kormányt, méltóztassék figyelemmel lenni — hiszen a kormánynak minden adat a kezében van — e nemzet minden baja iránt és oly intézkedéseket léptetni életbe, melyek képesek helyreállítani a megelégedést, a bizalmat a törvény, a bizalmat a kormány iránt, s ne méltóztassanak pillanatnyi sikerért feláldozni az emberek jogait s azt hinni, hogy az a fájó seb, melyet ütöttek, egyszersmind be is heged, ha egyszer elmúlt a dolog, mert méltóztassanak elhinni, hogy ha annak a veszélye meg fog jönni annak idejében, az talán nem az urakat fogja érni, de az országot igen. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hévizy János jegyző: Reiter János! Reiter János: T. képviselőház! Az appropriaezionális vita minden alkotmányos országban a kormány iránti bizalom kérdésével hozatife kapcsolatba, és így ezen eminenter bizalmi természeténél fogva én is megragadom az alkalmat, hogy egyrészt jelezzem a jelen kormány általános politikájával szemben elfoglalt álláspontomat, másrészt indokoljam a szőnyegen forgó törvényjavaslattal szemben adandó szavazatomat. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt pedig főleg azért, mert habár a jelen kormánynak általános politikai iránya, annak működése és mulasztásai már rég megérlelték bennem ama meggyőződést, hogy a t. kormány nem képes a nagy állami feladatok megoldására, hogy a jelen kormány a kormányzati hatalmat első sorban pártezélok előmozdítására használja fel, és vajmi gyakran a közérdeket önző magánérdeknek rendeli alá, hogy a kormány fennálló törvényeinket hol szándékosan félremagyarázza, hol pedig kijátszsza; hogy a törvényhatóságok az egyes állampolgárok alkotmányos jogait, szabadságait semmibe sem veszik, hogy különösen a választásoknál a valódi közvéleményt, a polgárok szabad választási jogát, hol szép szóval és ígéretekkel, a hol pedig ez nem használ, furfanggal, sőt durva erőszakkal kijátszszák: (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ebben a meggyőződésben megerősítettek engem azon események, a melyek legújabban szűkebb hazámban, Mosonmegyében lejátszódtak", (Halljuk! Halljuk!) s a melyek egyúttal újabb adatot szolgáltattak azon állításom igazolására, hogy a jelen kormánynak elhatározott szándéka tűzzel-vassal minden téren, minden áron az ellenzéket kiirtani, de különösen ott, a hol bizonyos hivatalos állások betöltéséről van szó, oly egyéneket ráerőszakolni a közönségre, a mely egyének garancziákat látszanak nyújtani arra nézve, hogy hivatalos állásuk tekintélyének latbavetésével is az ellenzéki jelölteket megbuktatják és mindenáron az ellenzéki mozgalmakat csírájukban is elfojtani készek. Ily alkalom kínálkozott, t. ház, most Mosonmegyében, a hol a felfüggesztett alispán helyébe egy alispán-helyettes volt választandó. Itt mindjárt előre kijelentem, t. ház, hogy a közönségnek jelöltje erre az állásra nem volt ellenzéki, de még kevésbbé néppárti, a mint különben a volt alispán sem volt ellenzéki, mert hiszen köztudomású tény, hogy a volt alispán 25 évi hivataloskodása alatt mindig a kormánypárt szekerét tolta; köztudomású dolog volt, hogy a volt kormány egyházpolitikája érdekében itt Budapesten inszczenirozott nagy liberális gyűlésen ő vezette a Mosonmegyéből összetoborzok liberális küldöttséget; valamint köztudomású dolog volt az is, hogy a képviselőválasztásoknál nemcsak mindig a kormánypárti jelöltre szavazott, hanem egész befolyását latba vetette annak érdekében, úgy hogy a legutolsó választás alkalmával a zurányi kerületben Pulszky Ágost t. képviselőtársam érdekében az egész tisztikarral egyetemben napokon keresztül korteskedett és első sorban az alispán működésének köszönhető^ hogy nevezett képviselőtársam nyolez abszolút szótöbbséggel győzött. De hogy a felfüggesztett alispán más tekintetben is híven szolgálta a mindenkori kormányokat, és hogy e téren működésével teljesen meg voltak elégedve, bizonyítja azon tény, hogy a különféle kormányok különböző alkalommal,