Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

611. országos filés 1896. április 3?-én, hétfőn. 343 hol elismerésben, hol dicséretben részesítették, sőt ő Felségének két izben is kitüntetésre ajánlották és ennek következtében első izben a Ferencz-József-, másodízben pedig a vaskoronarendet nyerte el. Azt hiszem, elég bizonyíték arra nézve, hogy politikai magaviselete kifogás alá nem eshetett. És mégis, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) ennek a férfiúnak ott kellett hagynia az alispáni széket, és pedig csak azért, hogy abba a főispáni titkár, miniszteri segédfogalmazó ülhessen, a ki, úgy látszik, eddigi működésével bebizonyította, hogy a kormány intenezióinak inkább lesz képes megfelelni, mint a volt alispán; egyelőre csak ideiglenes minőségben, de hogy vájjon azon czélzattal-e, hogy végleges alispán is legyen, az a jövő titka, mert nincsen kizárva az sem, hogy ha majd sikerülni fog neki hangoztatott erélyével, vaskézzel Mosonmegyében a rendet helyreállítani, és majd az általános képviselőválasztásoknál a törpe kormánypárti kisebbség jelöltjeit győzelemre segíteni, talán más, magasabb, megtisztelőbb állás betöltésére is ki van szemelve. De én nem akarok jóslatokba bocsátkozni, hanem visszatérek az alispán ügyére. Hogy tulajdonképen ezen férfiú miért vesztette el a hatalmasok kegyét, és hogy személyes indokok játszottak-e talán közbe, ezt homály fedi. A nyilvánosság előtt felfüggesztésének indokául ama visszaéléseket, szabálytalanságokat hozzák fel, a melyeket egy belügyminiszteri vizsgálóbizottság állítólag konstatált, és a melyek folytán a belügyminiszter úr őt állásától felfüggesztette. A mi ezt a vizsgálati ügyet illeti, természetesen én tartózkodom minden nyilatkozattól, miután illetékes hatóság fog ez ügyben eljárni. Legfeljebb azt az egy óhajomat fejezném ki az igen t. belügyminiszter úrral szemben, legyen kegyes odahatni, hogy ezen vizsgálat tárgyilagosan, teljes szigorúsággal, azonban mielőbb hajtassák végre, mert a mint a közérdek egyrészt azt követeli, hogy a bűnös vegye el megérdemelt büntetését, úgy másrészt nemcsak a közérdek, de azt hiszem, a vádlott és ártatlau családjának érdekei is parancsolólag követelik, hogy netaláni ártatlansága mielőbb bíróilag konstatáltassék. (Helyeslés a baloldalon,.) De a vizsgálat megtartatott, és mi volt az eredménye? Az, hogy az alispán felfüggesztetvén, egy, új ideiglenes alispánról kellett gondoskodni. Ennek a vizsgálatnak azonban vannak bizonyos előzményei. A közvélemény nem igen akarja elhinni, hogy ezen tárgyi indok lett volna az igazi, valódi óka az alispán elmozdításának, hanem más politikai indokot vélnek felismerhetni. Némelyek azt állítják, hogy az alispán holmi ellenzéki velléitásokkal volt eltelve, mások szerint az ő egyénisége, személyes összeköttetései nem nyújtottak elég garaneziát arra, hogy megyéjében az ellenzéki mozgalmat elfojtsa; az azonban köztudomású volt, hogy a felfüggesztett alispán, valamint a jelenlegi főispán, gr. Pálffy-Daun Vilmos, között kezdettől fogva bizonyos személyes differencziák, nézeteltérések uralkodtak, melyek idővel mind élesebb alakot öltöttek, úgy, hogy már a múlt év végén, az általános tisztújítás előtt, általánosan el volt terjedve az a hír, és hitelre is talált, hogy a főispán a megejtendő általános tisztújítás alkalmával a nevezett alispánt nem akarja kandidálni. Ezen hír természetesen a közönségben nyugtalanságot keltett, még pedig azért, mert eltekintve attól, hogy az alispán működése ellen 25 év alatt egyik oldalról sem tétetett panasz, főleg esetleges nyugdíjaztatásának kérdése nyugtalanította a közönséget, a mennyiben a megyében különben is nagyon csekély nyugdíjalap jövedelme már ki lévén merítve, ha ezen 47 éves, teljesen munkaképes egyén nyugdíjaztadk, az csakis úgy lehetett eszközölhető, ha megyei pótadó hozatik be, a mi természetesen a mostani válságos időkben a közönségnél általános reszenzust keltett. De hozzájárult az is, hogy igen sokan az alispán elleni agitácziót személyes ellenszenv, holmi nagyúri szeszély kifolyásának tartották. Ne csodálkozzunk tehát a felett, t. ház, hogy evvel az agitáczióval szemben az ellenzék elégedetlen elemei mozgalmat indítottak, a mely annyiban sikerre vezetett, a mennyiben a bizottsági tagok részleges választásánál a kormánypártnak minden számbavehető tagját megbuktatták, úgy, hogy a törvényhatósági bizottság túlnyomó részben ellenzéki volt. (Helyeslés a baloldalon.) Az ellenzék ezen túlsúlyát a különféle bizottságok választásánál érvényesítette is, sőt nyíltan kimondotta, hogy azon esetre, ha az alispánt a főispán nem kandidálja a tisztújításnál, akkor mintegy retorzióképen a főispán egyik-másik kedvencz emberét ki fogja buktatni, mert az ellenzék nagyon jól tudta, hogy az alispáni hajsza talaj donképen az ellenzék ellen irányúi, mert hiszen mindenki tudta, hogy a czél az volt, az alispán helyébe a főispáni titkárt helyezni, a ki pedig az ellenzékkel szemben a lehetőleg legveszedelmesebb ellenfélnek látszik. És sajátságos, t. ház, egészen máskép történt a dolog, mint a hogy várni lehetett. Tisztújítás előtt néhány nappal a főispán összehítt egy értekezletet, arra több ellenzéki férfiút is meghívott és ott mindenki bámulatára kijelentette, hogy ő eltér eredeti tervétől, hanem azt óhajtaná, ha az összes tisztviselők jeleidegi állásukban meghagyatnának; sőt, hogy bebizonyítsa, hogy mennyire szívén viseli a megzavart békének a helyreállítását, a jó egyetértést, mikor a