Képviselőházi napló, 1892. XXXII. kötet • 1896. április 8–május 9.

Ülésnapok - 1892-611

340 611, országos ülés 1896. április 27-én, hétfőn. önkormányzatunk, mely ez időszerint a választott tisztviselők rendszerére van fekteíve. No hát, t. ház, a mi közéletünk valamennyi szatírája között talán ez a legégetőbb. Elég az utolsó tisztújításoknak példájára rámutatnunk, hogy az ember tudja, mily fikczió ez a választott tisztviselők rendszerére alapított önkormányzat, (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső haloldalon.) T. ház! Nagyon természetes következménye ezeknek az állapotoknak két dolog. Egyik az, hogy nem bírunk egységesíteni, hogy nem bírjuk a magyar politikai nemzetnek minden tagjából nyelvkülönbség nélkül azt az erköcsi egységet alakítani, melynek megalkotása fogja egyedül befejezetté tenni a magyar nemzetet. Nagyon természetes; mert az olyan államiság, az olyan nemzeti élet, a mely csupa fikczióból áll,' a melyekkel önmagunknak olykor-olykor kellemes napot szerzünk, elhitetvén magunkká], hogy valóság van bennük, a melyekből azonban az erő lényege lépten-nyomon hiányzik : az ilyen államiság, az ilyen nemzeti lét lehetetlen, hogy vonzó erővel bírjon azokra, a kiket faj, vér, nyelv, hagyomány talán kevésbbé erős kötelékekkel fűz a hazához, mint minket, nyelv szerint is, magyarokat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Voltaképen nem magyar nemzeti politikát űznek ebben az országban, hanem azokat a vívmányokat, melyekkel a magyarság érdekében talán dicsekszünk, máskép nem jellemezhetem, mint hogy az nem magyar nemzeti politika, hanem magyar nemzetiségi politika, egyéb nemzetiségi politikák mellé állítva, hatalmasabb eszközökkel. (Helyeslés a haloldalon.) Nem tagadom ennek sem az értékét, hanem hogy ez a magyar nemzetiségi politika a többi nemzetiségi politikával szemben azzal az erkölcsi fölénynyel bírjon, a mely azokat abszorbeálja, magához vonja: ezt tagadom, t. képviselőház és hogy ebben igazam van, mutatja az eredmény. (Iga.?! ügy van! a bal-és szélső haloldalon.) Azzal az attraktív erővel csak egy valódi magyar nemzeti politika bírhat, a hol a magyarság nem mint faj jelenik meg a többiek között, nem mint nyelv a többiek mellett, de mint az állameszménck, a politikai nemzet egységének két irányban való megtestesülése: kifelé úgy, hogy annak hatalmát és egységét képviseli, befelé úgy, hogy ennek az államnak igazságosságát, jótékonyságát és tiszteletreméltóságát képviseli minden állampolgárral szemben. (Igaz! Úgy van ! Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) T. képviselőház! Ez tehát az egyik folyománya annak a csonka, annak a fikeziókra alapított politikának, a melyet néhány vonásban jellemezni iparkodtam, mint a mely a nemzetnek erkölcsi szolidaritását és egységét megalkotni, maradandó bázisra fektetni nem képes. A másik folyománya az, hogy igen természetszerűleg e politika számára a magyar intelligenczia többségének támogatását lojális eszközökkel megnyerni lehetetlen. Találkozhatnak egyes emberek, — nem kétlem, hogy a túloldal politikusai mind azok, — kik bizonyos körülményeknél fogva azt tartják, hogy ilyen összezsugorító politikát csinálui igen okos dolog; én ugyan nem tartom annak, s nem tartom azért, mert az eredmények meggyőznek engem arról, hogy ez összezsugorító, nemzeti zászlónkat összegöngyölítő és zsebben hordó politikával sem kifelé prestizst, sem befelé egységes erőt kifejteni nem tudunk. De megengedem, hogy lehetnek egyes politikusok, kik bona fide azt hiszik, hogy ezt tenni nagy okosság. De az okosság e fokának lehetetlen egy egész ország intelligencziáját megnyerni. Ez, ha tévedés, tévedésnek, ha okosság, okosságnak sokkal szublimisabb, semhogy az ország többségét arról meggyőzni lehetne. Et hac fonté derivata strages. E bajból, abból hogy a jelen rendszer politikája nem öntudatosabb, nem bátrabb, nem határozottabb, nem minden irányban kiterjedőleg nemzeti politika, hanem ilyennek csak egyes fragmentumaival bír, e bajból ered az, hogy e rendszert másként fentartani nem lehet, mint a hatalmi eszközök folytonos akczióba hozatalával, mint a választás szabadság elnyomásával. mint a helyi és egyéni érdekek, előtérbe tolásával. S hiába történnének személyi változások, hiába ülnének a kormány székeiben olyanok kik ezt talán nagyobb fénynyel képviselnék a parlamenti csatákban, a kik egyes szakmát talán tökéletesebben töltenének be: míg a rendszer ez alaphibája fennáll, a legnagyobb lángelmék, a leghatározottabb jellemek, a íegakarateiősebb férfiak ülhetnek azokban a székekben: e rendszert soha senki máskép fentartani nem fogja, mint a választási szabadság elnyomásával, mint a helyi és egyéni érdekek előtérbe tolásával. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez az, a miért minden személyi momentumból eltekintve, magának e rendszernek hibáit ekkép felismerve, semmiféle oly kormány nyal szemben nem lehetek bizalommal, mely e rendszer alapján áll. Addig, míg e rendszer fennáll, nem tartom elérhetőnek, hogy a nemzeti akaraterő ébredjen, mert ennek ébredése a rendszer, halálát jelentené. Nem tartom elérhetőnek, hogy e nemzet erőforrásait és erőelemeit egyesítjük és szolidaritásba vigyük: mert e rendszer nélkülöz minden oly gondolatot, mely az elmék és szívek összeségét annyira megragadhatná, hogy kisebb véleményeltérések, faji, felekezeti vagy egyéni ellenszenvek, sőt egyéni érdekek háttérbe szorításával is, minden erő egyesüljön. S azért, míg e rendszer fennáll, -bárki képviselje